Cucu-rajongó sztáredző

A Futbol de Primera spanyol nyelvű amerikai csatorna szakkommentátoraként fedeztük fel a már életében legendává vált szerb származású világpolgárt a kaiserslauterni tévés közvetítőállások egyikén nagy fülhallgatóval a fején, a régi mosollyal és vitalitással. Miközben a mikrofonba mondta a magáét, kacsintott, mosolygott azokra, akik az asztala mellett elhaladva szorongatták, csókolták a kezét, ölelgették. A barátok, rajongók között volt amerikai riporter éppen úgy, mint kínai újságíró, avagy Guy Roux, az Auxerre legendás edzője.

– Jó ez a szakkommentátori szerep?
– Jó. Ennek a spanyol nyelvű területekre sugárzó amerikai rádiónak dolgozom, úgyhogy ne haragudjon, de még a lefújás után is több bejelentkezésünk volt. Első a munka, nem tudtam előbb a rendelkezésére állni.

– Nem dolgozna szívesebben valamely válogatott mellett? Befejezte az edzősködést?
– Viccel? Dehogy fejeztem be. A világbajnokság után újra dolgozni akarok, várom az ajánlatokat.

– Önnek van tapasztalata a hagyományosan erős európai és dél-amerikai focin kívüli világról: mit gondol, javul a többi kontinens futballja, vagy egy helyben topog?
– Javul, bár nincsenek könnyű helyzetben a végtelen lehetőségekkel bíró dél-amerikaiakkal szemben, akik szerintem már Európát is felülmúlják. De nézze meg, olyan, eddig lesajnált csapatok játszanak egészen kitűnően, mint Ausztrália, az Egyesült Államok vagy éppen Trinidad és Tobago és most Ghána.

– Ki nyeri a világbajnokságot?
– Brazília vagy Argentína.

– Látta a szerbek hat nullás vereségét az argentinoktól?
– Persze, ott ültem a lelátón.

– És?
– Sajnálom a csapatunkat…

– Mi volt a baj a szerbekkel?
– Példát lehetne venni Ausztráliától vagy Elefántcsontparttól, hogy elszántsággal, szervezettséggel így is lehet futballozni, akár a legjobbak ellen is. De biztos, hogy egy ország társadalmi, gazdasági problémái is befolyásolják a válogatott szereplését. Önnek magyarázzam, aki Magyarországról jött?

– Apropó… Mikor lesz önből végre magyar kapitány? Ön talán még a magyar válogatottat is kijuttatná a vébére…
– Nem is lenne rossz… Ugyan, ugyan! Csak tréfálok… Ki is az edző most önöknél? A Bozsik fia?

– Igen. Bozsik Péter.
– Na, ha csak feleannyit tud a futballról, mint amennyit az édesapja tudott, akkor ő a tökéletes megoldás… Bozsik Péter biztosan sikeres lesz majd a válogatottal. Micsoda játékos volt az édesapja!...