Ecuadori mámor: továbbjutás!

A mérkőzést megelőzően a dél-amerikai szurkolók úgy kalkuláltak, hogy ha kedvenceik legyőzik Costa Ricát, akkor már vonulhatnak is az utcákra ünnepelni a legjobb tizenhat közé jutást.

Nos, lehetett is ünnepelni, mert az ecuadori győzelemmel letisztult az A-csoport erősorrendje: a házigazda németek mellett Ecuador masírozott az egyenes kieséses szakaszba.

A találkozón gyorsan kiderült, hogy Luis Suárezé a jobb csapat, hiába fogadkoztak tehát a nyitó mérkőzés egyes periódusaiban bátor futballal kirukkoló, ám a védelemben gyermeteg módon hibázó Costa Rica-iak és az együttes gyorsan elszállt ezen a világbajnokságon.

A védelem már a németek elleni nyitó mérkőzésen is meglehetősen ingatag lábakon állt, Alexandre Guimaraes szövetségi kapitány még is csak egy helyen változtatott a június 9-én pályára küldött kezdő tizenegyén.

A közép-amerikaiak brazil származású kapitánya ezzel rossz döntést hozott, a németek ellen négy gólt összehozó hátsó alakzatnak ezúttal kilenc perc sem kellett az első kapitulálásig. A gyors gól aztán megadta a mérkőzés alaphangját: az ecuadoriak türelmesen, taktikusan futballoztak, a Costa Rica-i labdarúgók pedig hiába próbálták játékba hozni a világbajnokság nyitó mérkőzésén villogó és két gólt is szerző Paulo Wanchope-ot, a rutinos csatárnak ezúttal nem volt elég területe, hogy lendületbe jöjjön, és csak a legritkább esetben tudott a kapu felé fordulni. Vele ellentétben az egyelőre Katarban futballozó, ám valamelyik erősebb európai bajnokságba vágyó Carlos Tenorio nemcsak góljával vésette be a nevét gyorsan a menedzserek noteszébe, hanem lendületes elfutásaival és erőszakos játékával is.

Costa Rica szövetségi kapitánya csapata vérszegény próbálkozásait látva fél óra elteltével a középpályás Danny Fonseca helyett Alvaro Saboriót küldte a támadósorba, a bátor húzásnak tűnő cserétől azonban minden bizonnyal többet várt. A közép-amerikaiak a folytatásban sem tudtak valamirevaló helyzetig eljutni, az első negyvenöt percben egy kósza fejesen kívül talán nem is alakult ki veszélyes szituáció az ecuadoriak kapuja előtt.

A második félidőre a minden bizonnyal kisebb sérülést összeszedő Carlos Tenorio már nem futott ki, helyére az Argentinos Juniors együttesében légióskodó Ivan Kaviedes állt be – és később kiderült, nem volt rossz csere.

A fordulást követően néhány percig úgy tűnt, Costa Rica összekapja magát, és megpróbál talpra állni, ám a védelemnek a fordulást követően sem volt szüksége túl sok időre az újabb bakiig, a hátvédek tétlenkedéséhez José Porras kapus is hozzátette a maga részét, a potya gól kinézetű találat pedig végleg megpecsételte a fehér mezesek sorsát.

A folytatásban aztán hiába keresték a rést az ecuadori védelmen a három csatárral támadó Costa Rica-iak, sem a széleken, sem középen nem jutottak túl a hátvédeken, ráadásul Ivan Kaviedes gyors ellentámadás végén háromgólosra növelte csapata előnyét – és az ecuadoriak a lefújást követően mámorosan ünnepelhették a továbbjutásukat.

A németekkel együtt már a nyolcaddöntőben folytathatják. ---- 8. perc: Valenciát a jobb oldalon üresen hagyták a Costa Rica-i védők, a középpályás a tizenhatos vonaláról jobbal remekül adott középre, a berobbanó Carlos Tenorio pedig öt méterről a kapu jobb alsó sarkába fejelte a labdát.
1–0
35. perc: Méndez a bal oldalról, a tizenhatos sarkának közeléből, 22 méterről végezhetett el szabadrúgást, jobblábas bombája a kapu fölé szállt.
41. perc: Valencia a jobb oldalon cselezgetett, az alapvonal közeléből középre lőtt labdája megpattant Sequeirán, és a kapujából kilépő Porras visszavetődve, bravúrral tudta a gólvonalról kiütni a labdát.
42. perc: Sequeira a bal oldalról ívelt középre, González pedig tiszta helyzetből, öt méterről a bal kapufa mellé bólintotta a labdát.
45. perc: Méndez jobb oldali beadására Delgado érkezett középen, azonban nagy helyzetben, a kaputól hat méterre jobb külsővel rúgott a labdába, amely messze a jobb sarok mellett hagyta el a játékteret.
50. perc: Wanchope átadása után Gómez kapásból, 22 méterről, ballal, laposan lőtte a labdát a bal kapufa mellé.
54. perc: De la Cruz a jobb oldalról, a tizenhatos vonalának magasságából végzett el partdobást, Delgado Valenciával kényszerítőzött, majd a visszakapott labdát mellel maga elé tette, és éles szögből, hét méterről, jobbal félmagasan a kapu bal oldalába lőtt.
2–0
84. perc: Méndez a jobb oldalról centerezett, az érkező Kaviedes pedig tíz méterről a jobb sarok mellé fejelte a labdát.
87. perc: Solis tört be a balösszekötő helyén a büntetőterületen belülre, viszszagurította a labdát Saboriónak, aki 13 méterről ballal a lécet találta telibe.
92. perc: Méndez száguldott el a jobb oldalon, a tizenhatos sarkáról jól adott középre, a bevetődő Kaviedes öt méterről, jobb lábbal a kapu közepébe lőtt.
3–0 ---- Remekül bejátszotta a jobb oldalt, nem mellékesen pedig az első két gólt is ő készítette elő. Előbb Carlos Tenoriót hozta kihagyhatatlan helyzetbe, majd a második félibőben kényszerítőzést követően tálalt remekül vissza Agustin Delgado elé. Ugyan több jó teljesítmény is volt a dél-amerikai együttesben, ám a 20 éves középpályásé volt a legjobb.

Lefújás után: a gólszerző boldogsága

Luis Fernando Suárez ecuadori szövetségi kapitány:
„Nagyon nehéz meccs vár ránk a németek ellen, mert a fáradtság jelei már most kiütköznek a csapaton. Történelmi jelentőségű lesz az utolsó csoportmeccsünk.”

Alexandre Guimaraes Costa Rica-i szövetségi kapitány:
„Ezen a mérkőzésen az egyik fél kihagyta, a másik pedig értékesítette a helyzeteit. Az elmúlt két hétben ez a mi történetünk.”

Carlos Tenorio az ecuadoriak csatára:
„Még semmit nem értünk el, olyan messzire akarunk eljutni, amilyen messzire csak lehet. Annyira boldog vagyok, hogy meg sem próbálom szavakba önteni az érzéseimet.” ---- „Én azokat a mérkőzéseket szeretem, amelyeken világsztárok játszanak, de kellemes meglepetést szerzett nekem a dél-amerikai együttes. Az ecuadori játékosok nagy alázattal futballoztak ezen a mérkőzésen, valóban sokat tettek a győzelemért. A lengyelek elleni meccsük után nem is volt meglepő, hogy nyertek, bár a különbség azért egy kicsit túlzott. Costa Rica válogatottja a németek ellen sokkal jobb volt, mint most, az Ecuador ellen látottak alapján csoda, hogy kijutott a világbajnokságra. Szépen teljesített eddig a dél-amerikai együttes, de a németek ellen azért nehéz dolga lesz, és a legjobb tizenhatnál nem hiszem, hogy tovább jutna. Mondom ezt annak ellenére, hogy az első két győzelmükre sem tettem volna fel egy forintot sem. Azt gondolom, hogy hosszú távon azért azok a csapatok kerülnek fölénybe, amelyekben igazán kiemelkedő egyéniségek szerepelnek. A lelkesedés arra elég, hogy a csoportból továbblépjen egy válogatott, de a kieséses rendszerben ennél már több kell.”