Jámbor László: búcsú levélben

„A DVSC-ben elkezdett tevékenységem kezdetekor nem a személyes érdekeimet tartottam szem előtt, hanem a futballét és Debrecenét. Ismerve a jelenlegi magyar futballmiliő problémáit, a sziget elmélet védelme alatt kívántunk modellklubot faragni a Lokiból, jelentős hagyományai megtartása mellett. Ez szakmai, szervezeti és funkcionális formájában egyaránt példává válhatott volna a megújulni vágyó magyar labdarúgás valamennyi klubja számára...”

Íme egy idézet, amely lehetne akár valamiféle S.O.S. üzenet is. Csakhogy, aki beleolvas, az láthatja, hogy ez a néhány mondat a Debrecent helyezi a középpontba, a magyar bajnokot, amely csapatnak irigyelt anyagi és szakmai háttere van, csodálatos közönség támogatja, és a tehetősebb hazai klubok egyike. Ehhez képest most itt van egy szomorú és kissé beletörődő idézet Jámbor Lászlótól, a Debrecentől búcsúzó szakembertől. Hivatalos megfogalmazás szerint ő volt a Loki teljesítményfejlesztési procesz-szmenedzsere, s hogy ebben a minőségében remek munkát végzett Supka Attila vezetőedző egyik segítőjeként, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a két bajnoki cím, a Szuper Kupa-győzelem. Ki gondolná, hogy ezek után Jámbor László csalódottan távozik, s mindezt nyílt levél formájában közzé is teszi. Ebben a bizonyos üzenetben minden benne van, ami a tizennégy hónap alatt történt Magyarországon a kitűnő szakemberrel.

Megtudhatjuk belőle, hogy munkába lépésekor hároméves projektet, úgynevezett háromkomponenses tervet vázolt fel a város vezetői előtt. Az ütemterv szerint 2005. szeptember 30-ig nyitott, műfüves, 2005. december 31-ig fedett, műfüves pályának kellett volna elkészülnie, 2006. május 30-ig a DVSC utánpótláscentrumának illett volna állnia, benne nyolc füves pályával, és 2008. december 31-ig húsz- vagy harmincezres multifunkcionális városi futballstadion megnyitóját kellett volna tartani. Ma már tudjuk, ebből semmi sem valósult meg, így Jámbor László fájó szívvel, de elköszönt, és meg sem állt az európai klasszisokat foglalkoztató, Bölöni László által dirigált francia AS Monaco csapatáig.

Jámbor László lapunknak a levéllel és az elmúlt tizennégy hónappal kapcsolatban röviden csak ennyit mondott: „A sikerek ellenére csalódást érzek, és azt sajnálom leginkább, hogy nem tudtam segíteni a futballért bármire kész Szima Gábort. Az általam felvázolt tervekből semmi sem jött létre. Úgy hittem, Szima Gáborral együtt csodát tehetünk Debrecenben, de ahogy beleláttam, rá kellett jönnöm, a városvezetők keze is meg van kötve, területi vita dúl, itt már rég nem a sport áll a középpontban. Egyébként szombaton állok munkába Monacóban, egyelőre szállodában lakom, de távolról is szurkolok a Lokinak.”
Bölöni Lászlót régi barátság fűzi Jámbor Lászlóhoz. Csaknem tíz évvel ezelőtt találkoztak először Amszterdamban, a francia Nancynál dolgozó Bölöni az Ajaxnál járt tanulmányúton, és ott futott össze Jámbor Lászlóval.

„Nagyszerű embert ismertem meg Jámbor László személyében – mondta Bölöni László. – Terveztük, hogy együtt dolgozunk, és most Monacóban sikerül. Boldog vagyok, mert nagy hasznát vehetem monacói edzősködésem során.”