Jó az olaszokkal kezdeni

A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) a hetvenes évek végén hívta életre, 1979-ben – Belgrádban és Rijekában – rendezték meg először. Mi, magyarok imádjuk a bemutatkozó versenyeket, hiszen nemcsak az első Európa-bajnokságon (1926) és világbajnokságon (1973), a debütáló Világkupán is mi végeztünk a tabella élén. Noha akadnak, akik legyintenek a Világkupa hallatán, igenis jelentős viadalról van szó. A megelőző világbajnokság első nyolc helyezettje kvalifikálja rá magát (ha a rendező ország együttese ennél rosszabb helyen végez, akkor egyvalaki kicsúszik), a torna legjobb négy együttese pedig kiharcolja az indulás jogát a következő olimpiára.

Az eddigi 12 Világkupa mindegyikén csak az Egyesült Államok vett részt, ám most a tengerentúliak elveszítik százszázalékos mérlegüket, hiszen a tavalyi montreali vb-n mindöszsze a 11. helyre futotta az erejükből. A magyar válogatott két viadalt hagyott ki: 1985-ben a Los Angeles-i ötkarikás játékok bojkottálása miatt nem hívták meg, a következő tornára pedig nem kvalifikálta magát.

A csoportgyőzelem reális cél

A tíz részvétel három aranyérmet (1979, 1995, 1999) hozott, és még mielőtt latolgatni kezdenénk a mostani esélyeket, fontos tudni, hogy Olaszországgal játsszuk az első mérkőzést. A Világkupa-történelem során ugyanis kétszer rajtoltunk az azzurrik ellen, és mindkétszer a dobogó tetejére állhattunk. 1979-ben 5–2-re vertük meg őket, 1999-ben pedig 10–8-ra kikaptunk az első napon. Igazán jó előjel.

Az olaszok amúgy új kapitánnyal, Paolo Malarával érkeznek, és már a bő keretből hiányzott hét olyan pólós, aki a tavalyi világbajnokságon részese volt a kudarccal feléről nyolcadik helynek. Ami biztos, az új tréner bízik a Posillipo ászaiban, Fabrizio Buonocoréban, Fabio Bencivengában, Maurizio Felugóban és Luigi Di Costanzóban. Szintén az A-csoport tagja a legutóbbi világbajnokság harmadikja, Görögország, tőlük olyan hírek érkeztek, hogy több neves játékos nem vállalta a szereplést, így például hiányzik majd Theodorosz Hadzitheodoru. Ezt és az olaszok átalakulását figyelembe véve valós cél a csoportgyőzelem, hiszen a románok nem vehetik fel a versenyt velünk. Ha a kvartett élén végzünk, a pénteket pihenéssel tölthetné el Kemény Dénes együttese.
Némi bizonytalanságot szül, hogy a nevezési határidő csak hétfő este jár le, így hajszálpontos információink nem lehetnek a vetélytársakról. Az viszont biztos, hogy a B-csoportban szereplő spanyolok mindössze két helyen változtak a vb-hez képest, igaz, éppen a csapatkapitány, Gabi Hernández az egyik hiányzó. A horvátok várhatóan komolyan veszik a Világkupát, ami Ratko Rudic szövetségi kapitány mentalitását, no meg a Dubrovnik Euroliga-sikerét figyelembe véve, nem lehet kétséges. Az oroszokról keveset tudni, de a szbornaját általában nem forgatják fel fenekestül az egyes világversenyek között.

Visszatért a lemondott szerb kapitány

És akkor időzzünk el a legnagyobb vetélytársnál, Szerbia-Montenegrónál. Petar Porobics kapitány lemondása egy héttel a Világkupa rajtja előtt alaposan összekuszálta a szálakat. Az első hírek szerint Nikola Sztamenicset nevezték ki ideiglenesen az együttes élére, majd csavartak egyet a történeten, és a háttértárgyalásoknak köszönhetően kompromisszum született, amelynek hatására Porobics visszavonta döntését. A végeredmény: a csapatot az athéni olimpiáig dirigáló szakember, az azóta sportigazgatóként ténykedő Nenad Manojlovics visszatér, és Porobiccsal együtt irányítja a szerb-montenegróiakat a szeptemberi Európa-bajnokságig. Ezzel egyértelművé vált, hogy együtt maradnak a játékosok, ám az ügytől függetlenül Vladimir Vujaszinovics, Petar Trbojevics, Borisz Zlokovics és Vanja Udovicsics kihagyja a Vk-t.

Kásás Tamás pörgős védekezést ígér

Nagyjából így fest a mezőny, amelyet maga mögé akar utasítani a magyar válogatott. Kemény Dénes 13 játékosa között nem találunk állóbekket (Steinmetz Barnabás, Vári Attila és Gór-Nagy Miklós nem került be), így ízig-vérig támadó alakulat készül a rajtra.
„Valóban, támadó szellemű csapattal indulunk neki a Világkupának, ami akkor hozhatja meg az eredményt, ha megvalósítjuk a sok mozgásos, pörgős zónavédekezésünket – mondta Kásás Tamás. – Ha nem lesz gond vele, elöl rengeteg lehetőség adódik majd előttünk, ami remélhetőleg gólokban is megmutatkozik. Sok gólérzékeny játékosunk van, olyanok, akik bemozdulás után megjátszhatóak, és akkor még nem is beszéltem a három centerről, ők szintén bővítik a repertoárt; lesz, aki beússzon második centernek. Az esélyekről nehéz nyilatkozni, hiszen nem tudom, hogy Szerbia-Montenegró kikkel érkezik a kapitányválság után, és bizonytalan a többi csapat összetétele is.”

Kásás Tamás a második legtapasztaltabb magyar Világkupa-résztvevő, már 1995-ben játszott Atlantában, ahol 16 évnyi szünetet követően jutott újra aranyéremhez a magyar vízilabda. Nála csak Fodor Rajmund rutinosabb, a Domino pólósa 1993-ban, 17 (!) évesen szerepelt a nemzeti együttesben az athéni Vk-n.
Biros Péter – ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy kétszeres olimpiai bajnokra – zöldfülűbb náluk: 1999-ben szerepelt első alkalommal Világkupán. Az amerikaiak elleni két előkészületi mérkőzésen összesen öt gólt szerzett, egyébként pedig a szombati derbin furcsa módon átengedte a 13-as sapkát a 19 esztendős Varga Dénesnek, aki amolyan tartalékként költözött be vasárnap este a többiekkel a római-parti Holiday Beach Hotelbe.

„Csak magunkra szabad figyelnünk, a saját játékunkat kell rákényszerítenünk az ellenfelekre, bárkiről is van szó – szögezte le Biros Péter. – Pörgős vízilabdát játszunk, ami nem igazán jellemző a vetélytársakra, igyekszünk a lehető legjobban alkalmazkodni az új szabályok adta körülményekhez. Gyorsaságunk, gólképességünk mellett a kellő fizikai erő is megvan. Szerintem jól állunk, az amerikaiak elleni találkozók alapján talán a helyzetkihasználáson kell még javítanunk. A legnagyobb riválisok továbbra is a szerb-montenegróiak és a horvátok lesznek, meglepetéscsapatra nem számítok.”
Foglaljuk is össze gyorsan! Gyorsak, technikásak és erősek vagyunk, ráadásul az olaszokkal kezdünk…
Kell ennél több? ---- C ---- &