Fut, hogy sikeres legyen

Ennek tavaly novemberben a mienjangi vb-n még nem volt meg az eredménye, túlságosan is tisztelte a grúz Ahaber Dzsuaniját, s 25–17-es pontozással kikapott tőle –, a napokban Pécsett viszont nem talált legyőzőre: aranyérmes lett az európai uniós országok negyedik bajnokságán. S ha álmai valóra válnak, július végén a plovdivi Eb-n is a dobogó tetejére állhat.
Bedák Zsolttól titkon reméltük az aranyérmet az uniós Eb-n, Káté Gyula pedig címvédőként nem is titkolt esélyese volt a 64 kilós súlycsoport küzdelmeinek. No, de Szili István…

„Amilyen elszántsággal, önfeláldozással készült a viadalt megelőző tatai edzőtáborozás során, csöppet sem meglepő a sikere – méltatta egyik kedvenc versenyzője pécsi diadalát idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány. – Pista figyel, igyekszik, nem lehet tőle olyasmit kérni, amit ne teljesítene. Adottságai ideálisak: ütőereje, kondíciója kiemelkedő, jól tartja a távolságot, egyedül ütéspontosságban kell javulnia. Az Európa-bajnokságon is kellemes meglepetést okozhat.”
Szili igazi „vasi vasember”: Vaskeresztesen, egy Kőszegtől 30 kilométerre fekvő kisközségben született, s manapság is a török elleni harcokban hírnevet szerzett város lakója.

„Azért kezdtem el ökölvívással foglalkozni, hogy még jobb futballista legyek. Afféle kiegészítő sportágnak számított, aztán gyorsan a labdarúgás helyére lépett – mondta a 24. évében járó, egyszeres felnőtt magyar bajnok. – Első komolyabb nemzetközi versenyem a 2000-es budapesti junior Európa-bajnokság volt, akkor még a hatvan kilóban indultam, feledhető teljesítménnyel. Nehezen hoztam a súlyomat, feljebb is léptem, de azt hiszem, a hatvankilenc kiló lesz számomra a végállomás az amatőr mezőnyben.”

Igen, mert a pekingi olimpia után ő is át akar lépni a profik közé, egyik példaképéhez, Erdei Zsolthoz hasonlóan.
„Az amatőr bokszból lehetetlen megélni, ha viszont tanult szakmámat űzném, s a vendéglátásban dolgoznék, nem lenne időm tisztességesen edzeni. Ördögi kör ez, de két évig még vállalom a nélkülözést az olimpia érdekében.”

Kevés küzdősportoló szeret futni, Szili István azonban egyike a ritka kivételnek.
„Kedvenc távom a maratoni, legjobb időm három óra körül van. Legutóbb szilveszterkor teljesítettem a 42 195 métert Zalaegerszegen, a környékbeli dombokon, jókora hóban. Kiváló önbizalomnövelő sportág a hosszútávfutás, aki legyőzi a maratoni távot, annak semmilyen ellenféltől nem kell tartania.”
A 69 kilós súlycsoport legjobb magyar ökölvívóját a visszavonult Balogh Vilmos méltó követőjének tarthatjuk.