Afrika megint varázsolna

Dél-Afrika, Nigéria, Kamerun, Marokkó, Egyiptom vagy a legutóbbi (hulló)csillag, Szenegál nem kvalifikálta magát a világbajnokságra, azaz Tunéziát leszámítva újoncok lépnek porondra Németországban a földrész képviseletében, akiktől a futballértők zöme éppen zöldfülűségük miatt nem vár kiugró eredményt. Hogy alátámasztásul egy Johan Cruyff-klasszikust idézzünk: „Ez logikus, mert így van…”

Togo, Angola, Ghána: bizarr sorrend lenne július 9-én.

A világbajnoki érkezésnél ellenben a legkevésbé sem az. Ami a távozást illeti, még a törzsi varázslók sem jövendölnének hasonló leosztást, legalábbis kizárt, hogy a ghánai mágus övéi elé helyezné az angolai aranylábúakat. Ennél még a legutolsó, kissé alkoholista sarlatán is önérzetesebb. Togbui Assiogbo Gnagblondjro pedig igen távol áll az utóbbi kitételtől. A togói Ki kicsodában alapember, a magyar közönség kedvéért mindazonáltal annyit feltétlenül érdemes róla megemlíteni: a vudu főpapja. És persze sikert ígér honfitársainak, Franciaország és Dél-Korea ellen speciel biztos a győzelemben (a számszerű eredményt, azaz lapjait két nappal az összecsapás előtt fedi csak fel). Hogy miért éppen Svájc esetében hibáznák el az áldozatot a „karvalyok”, válasz nélkül maradt.

A mágia csak egy a sok közül, amelyben – saját erejük mellett – őszintén bíznak az afrikaiak, noha az előjelek afelé mutatnak: a mostani seregszemle tisztán futballal kapcsolatos része nem miattuk marad majd emlékezetes.

Lothar Matthäus félelmetes jobb keze

Ha már a természetfölötti erőket emlegettük: a sors (például Lothar Matthäus kiszámíthatatlan, félelmetes jobb keze) alaposan kibabrált a nagy terveket szövögető újoncokkal, az ötösből előzetesen erősebbnek ítélt Elefántcsontpart és Ghána tudniillik a világbajnokság papíron két legnehezebb csoportjába nyert besorolást, de a négy évvel ezelőtti távol-keleti összejövetelen is fellépő Tunézia sem kapott kezdő partnereket Spanyolország és Ukrajna személyében (még ha utóbbi újonc is).

Didier Drogbáékat hovatovább sajnálni kezdi az ember: az után, hogy Elefántcsontpart a selejtezőben némi szerencsével maga mögé utasította Kamerunt és az Afrika-bajnok Egyiptomot, Argentína, Hollandia és Szerbia-Montenegró társaságát élvezheti német földön, ami nem éppen életbiztosítás a hosszú tornát illetően.

Gabriel Heinze, a dél-amerikaiak balbekkje szerint a Chelsea támadójának kiiktatása kulcsfeladat, s ismerve a gauchók pokróc, a „cél szentesíti az eszközt” stílusát, az sem lenne meglepő, ha Drogba az első meccsét sem fejezné be – a fennmaradó kettőt meg el sem kezdené –, ami tovább apasztaná az „elefántok” csekély túlélési esélyeit. Merthogy Drogba nélkül ez a csapat „félagyarú” óriás, Bonaventure Kalou, Arouna Koné, Kolo Touré ide vagy oda.

Az Afrika braziljaiként számon tartott ghánai válogatott ezúttal valóban rászolgált a becenévre, öt pontot verve a szeszélyes Kongói DK csapatára, valamint a következő világbajnokság házigazdájára, Dél-Afrikára, a legsimább kvalifikációval örvendeztette meg az ország mintegy 20 milliónyi őslakóját. Ratomir Dujkovics szerb kapitány ígéretes (Michael Essien, Matthew Amoah) és rutinos (Samuel Kuffour, Otto Addo, Stephen Appiah) harcosokra alapozva kétségkívül masszív együttest varázsolt az egyéni érdekeket rendre a közösségi fölé helyező ghánaiakból, pech, hogy az amerikaiak mellett a csehekbe, valamint a tenger helyett a bunda- és lehallgatási botrányban lubickoló olaszok egyetlen vigaszába, a squadra azzurrába botlanak a csoportban.

Alkudozni kellett a togói „sztárokkal”

Az egykori német gyarmat, a fentebb emlegetett Togo eközben egy 22 éves friss BL-elődöntősre, az arsenalos Emmanuel Adebayorra építve arról álmodozik, hogy ha már a selejtezőkben Szenegál helyébe lépett (El-Hadji Dioufék voltak a csúcsfavoritok a csoportban), júniusban is ezt teszi, kvázi a parányi ország néhány meccs segítségével a leghatalmasabbak egyikévé növi ki magát. Ha a siker csak félig azon múlik, hogy a togói táborban béke honol… A belharcra fogékony együttesek közé immár a togóit is odasorolhatjuk: hogy a játékosok jutalmat, ergo fellépési pénzt kérnek a szövetségtől, még rendben is lenne, ám az ország gazdaságát felettébb megviselte volna a koponyánként 200 ezer dolláros summa, valamint a pontprémium (a győzelem 38, a döntetlen 19 ezer dollárt érne) kifizetése.

Nem kizárt, hogy a szövetségi részről tárgyaló gazdasági vezetőben hamarosan az új loméi pénzügyminisztert tisztelhetjük, a meg nem nevezett úriember ugyanis kompromisszumra jutott az ország – percek alatt elkapatott – új hőseivel.

A technikai tudással most sem lesz baj

Angolában ellenben nyoma sincs vitának: az életet, a sanszot a pillanatnyilag klub nélküli Fabrice Akwá, no meg a tapasztaltnak bajosan nevezhető benficás Pedro Mantorras jelenti.

S hogy mi a helyzet Tunéziában?

Más régió, más kultúra, más stílus, de vélhetően hasonló sors – gyors búcsú.
Summázat? Noha az Afrikából érkező játékosok tekintélyes része nemzetközi tapasztalat terén ugyanolyan jól áll, mint európai vagy dél-amerikai vetélytársaik, az általuk alkotott válogatottakra – a világbajnokságot alapul véve – ez a legkevésbé sem igaz.

Technikai, taktikai téren ellenben nincs lemaradás, ettől függetlenül sem a szakértők, sem a közvélemény nem hisz az újabb durranásban. A fekete lovat az idén nem Afrika adja – mondják. Majd eldől…

---- A világbajnokságon részt vevő afrikaiak piaci értékét szemlézve nem akad megdöbbentő igazságokra az ember, csupán az eddig is jól tudott kettősségbe botlik újfent. Ennek egyik része, hogy bizony erőteljes léptékkel növekszik a fekete tálentumok ára, mindamellett összességében még mindig jócskán elmarad egy afrikai válogatott értéke akár egy európai középcsapatban játszóétól is.

A személyes rangsor tetején természetesen a Chelsea két légiósa trónol – együtt több mint hatvanmillió eurót érnek… –, de az első tízben mind az öt résztvevőnek van képviselője. A méretes aránytalanságok bizonyítéka a togói Emmanuel Adebayor, aki egymaga többet ér, mint huszonkét társa együttvéve… A legdrágább afrikai, Michael Essien az összes Németországban felvonuló focista közül is befér a legjobb ötbe, de feleannyit ér, mint a potenciálisan legborsosabb vétel, Ronaldinho, aki egymaga hetvenmilliót kóstál. Hiába vezeti a sort a ghánai középpályás, az elefántcsontparti társulat a legértékesebb: a teljes listán ellenben csak a tizennegyedik, Szerbia-Montenegró, valamint Horvátország közé beékelve – az Elefántoknál többet ér például az ukrán alakulat is.

Arról nem is szólva, hogy a nagy tortának Afrika alig tizenhat százalékát tesz ki. Tudniillik a harminckét ország minden egyes játékosát számba vevő árcédula 3 milliárd 771 millió 800 ezer eurót mutat, míg a fekete kontinens képviselőinek összértéke alig 232 millió.

---- Elefántcsontpart
Terület: 322 462 km2
Lakosság: 17 millió
Főváros: Yamoussoukro
Államforma: köztársaság
A szövetség alapításának éve: 1960
Igazolt labdarúgók száma: 12 845
Legjobb vb-helyezés: –
Vb-részvételek száma: –

Ghána
Terület: 238 537 km2
Lakosság: 20 millió
Főváros: Accra
Államforma: köztársaság
A szövetség alapításának éve: 1957
Igazolt labdarúgók száma: 129 700
Legjobb vb-helyezés: –
Vb-részvételek száma: –

Tunézia
Terület: 163 610 km2
Lakosság: 10,2 millió
Főváros: Tunisz
Államforma: köztársaság
A szövetség alapításának éve: 1956
Igazolt labdarúgók száma: 29 400
Legjobb vb-helyezés: 9. (1978)
Vb-részvételek száma: 3 (1978, 1998, 2002)

Angola
Terület: 1 246 700 km2
Lakosság: 11 millió
Főváros: Luanda
Államforma: köztársaság
A szövetség alapításának éve: 1979
Igazolt labdarúgók száma: 4269
Legjobb vb-helyezés: –
Vb-részvételek száma: –

Togo
Terület: 56 785 km2
Lakosság: 5,6 millió
Főváros: Lomé
Államforma: köztársaság
A szövetség alapításának éve: 1960
Igazolt labdarúgók száma: 4346
Legjobb vb-helyezés: –
Vb-részvételek száma: –