Alacsony kategória, nagy pénz

Egy évtizeddel ezelőtt a bokszkedvelők többsége alighanem csak legyintett volna a kiskönnyűsúly szó hallatán, mondván: abban a súlycsoportban semmiféle izgalom sincs. A nehézsúly bűvköre akkor még megvolt (talán manapság is így lenne, ha lennének egyéniségei…), mellette olyan bunyósok szórakoztatták a publikumot, mint a nagyközépsúly után a félnehézsúlyt is meghódító Roy Jones Junior vagy éppen a barcelonai aranya után a profiknál is beérő Oscar De La Hoya. A pénz akkoriban még elég messze elkerülte az 59 kilósokat.

Az immár talán vitathatatlanul (súlycsoporttól és szervezettől függetlenül) a legjobbnak tartott Floyd Mayweather 1998-as trónra lépésétől kezdett egyre nagyobb figyelem összpontosulni a kiskönnyűsúlyra (vagy a nagypehelysúlyra, ahogy tetszik), ma pedig ott tartunk, hogy ha a kiemelt mérkőzések még nem is érik el a Lewis– Tyson féle nehézsúlyú ütközetek gázsiját, a milliós nagyságrend (dollárban természetesen) már itt sem számít kuriózumnak, sőt. A januári Manny Pacquiao–Erik Morales mérkőzés győztese, a Fülöp-szigeteki Pacquiao például legalább kétmillió dollárt vehetett fel, igaz, volt miből áldozni erre a fellépti díjra. A Las Vegas-i gálára 75 és 400 dollár között lehetett megkapni a „hétköznapi” belépőket (így is tele volt a Thomas&Mack Center), az HBO pay-per-view, azaz fizetős rendszerben sugározta a találkozót, és aki látni akarta, 44.95 dollárt kellett leszurkolnia érte. Milliós nagyságrendű előfizetői megrendelés futott be.

Pedig a tét „csak” a WBC nemzetközi bajnoki öve volt, ugyanakkor a kategória három legnagyobb alakjából kettő mérte össze az erejét, a látvány pedig garantálva volt. Morales, illetve a másik mexikói klaszszis, Marco Antonio Barrera az Egyesült Államokban élő latin ajkúak körében tett sokat a kategória felvirágoztatásáért, Pacquiao pedig előbb az ázsiai, utóbb a világpiacot is meghódította. Ráadásul az ő történetére abszolút vevő a média, sokan a modern kor Jim Braddockjaként emlegetik, akiről előbb-utóbb ugyanolyan film készül majd, mint a volt nehézsúlyú világbajnok életéről forgatott „Cinderella Man” (magyarul: A remény bajnoka) című alkotás, Russell Crowe főszereplésével.

A manilai utcákon cigarettát áruló kisfiúból ugyanis mára a világ egyik legjobb bokszolója lett, aki például a secondsout.com független rangsorában a két amerikai, a váltósúlyú Floyd Mayweather és a középsúlyú Winky Wright mögött a harmadik helyen áll. A kiskönnyűsúly erősségét jelzi, hogy ezen a listán Pacquaio mögött Barrera a negyedik, és alapképességei alapján Morales is simán beférne a tízbe, csak neki fizikailag kicsit „sok” még a kiskönnyűsúly.
A fightnews.com című oldal kiskönnyűsúlyú rangsorát is ők hárman uralják, Jorge Barrios ezen a listán az ötödik. Ennek fényében el lehet képzelni, milyen rivális vár Nagy Jánosra szombaton a Los Angeles-i STAPLES Centerben. És lassan az is derenghet, hova juthat el, ha nyerne… ---- Adódhat a kérdés: hol a helye Nagy Jánosnak ebben a nagyszerű mezőnyben? Magyar idő szerint vasárnap erre könnyebb lesz válaszolni (és vereség esetén sem kell elparentálni, hiszen például Felix Sturm is szinte csak profitált az Oscar De La Hoya elleni, a csalás határát súroló kudarcából), addig hagyatkozzunk a négy nagy szervezet világranglistáira.

Pontos képet ez sem ad, hiszen a szövetségek az egymással, illetve a promoterekkel fenntartott viszonyuk miatt természetesen szubjektív elemeket is belevisznek a listák összeállításába, de jelzésértékű, hogy Nagy három szervezetnél is a legjobb tíz között szerepel. Az IBF az egyetlen, amely nem rangsorolja (menedzsere, Rácz Félix ezen a vonalon nem is nyomul), a WBO-nál és a WBA-nál a második, a WBC-nél pedig a harmadik helyen áll.

Rajta kívül mindössze hárman mondhatják el magukról, hogy három szervezetnél is a Top10 tagjai: a thaiföldi Yodsanan Sor Nanthachai (WBC-3., IBF-5., WBO-8.), a brit Alex Arthur (IBF-3., WBO-4., WBC-10.) és a fehérorosz Szergej Guljakevics (WBC-8., WBA-9., WBO-9.). ---- Manny Pacquiao (Fülöp-szigeteki, 41–3–2)
Nem csupán súlycsoportjában, hanem a független rangsorokban is gyakran dobogós. Marco Antonio Barrerára és Erik Moralesre is csapást mért, elsősorban nem a titulusok, hanem a pénzes mérkőzések érdeklik. Jellemző, hogy két éve nem vívott vb-címmeccset, viszont Moralesszel kétszer is találkozott azóta.

Marco Antonio Barrera (mexikói, 61–4)
Kispehely-, pehely- és kiskönnyűsúlyban is szerzett már világbajnoki övet. Jelenleg a WBC bajnoka, de az ősszel talán címegyesítő meccset vív a Barrios–Nagy csata győztesével. Több mint 16 éve profi, Erik Moralesszel már összehozott egy klasszikussá nemesedő trilógiát, Naseem Hamedet pedig csak ő tudta megverni.

Erik Morales (mexikói, 48–4)
Egykoron a világ legjobb bokszolója volt, csak éppen akkor egy (vagy két) súlycsoporttal lejjebb bokszolt. Barrerához hasonlóan három kategóriában volt világbajnok. A nagyobb nevek miatt lépett fel kiskönnyűsúlyba, de még szoknia kell a környezetet, a legutóbbi négy meccséből hármat is elveszített.