Kezdődik a búcsúkörút

Oscar De La Hoya, a világklaszszis bokszoló.
Oscar De La Hoya, a korábban Grammy-díjra is jelölt énekes.
Oscar De La Hoya, az egyik legjobban prosperáló menedzseriroda vezetője.

Egy ember – háromnak való feladattal. Legalábbis még szeptember 16-ig. Akkor ugyanis nem csupán az énekesi, hanem a bokszolói pályát is a háttérbe tolja, és kizárólag egyéb üzleti érdekeltségeire – elsősorban természetesen a Golden Boy Promotionre – összpontosít majd. A Golden Boy, az Aranyifjú szombaton, Las Vegasban ugyanis megkezdi kétmeccses búcsúkörútját, amelynek első állomását a nicaraguai Ricardo Mayorga elleni nagyváltósúlyú WBC-világbajnoki címmérkőzés jelenti, a másodikat viszont még találgatni sem érdemes.

Csak annyi bizonyos, hogy több mint két évtized után Oscar De La Hoya távozik arról a színpadról, amelyre „véletlenül” lépett rá. Mert bár a bokszot a génjeibe „kódolták” (Vincente nagypapa anno reményteljes amatőr volt a mexikói Durangóban, az Egyesült Államokba vándorló Joel papa pedig profiként 13 meccséből kilencet nyert meg), a család úgy érezte, inkább Joel Junior folytatja majd az ősök útját. A legendák szerint ő adott először kesztyűt Oscarra, majd gongatott – és azzal a lendülettel orrba vágta az öccsét. Ez, továbbá egy-egy „téri” baseballmérkőzés után kapott pofonok, illetve némi atyai ráhatás („Hányszor mondtam, hogy ne baseballozz? Megsérülhetsz. Megölhetnek. Menj az edzőterembe, és tanuld meg, miként kell megvédened magad!”) után Oscar lement az egyik helyi gymbe, és ott is ragadt.

Tizenegy évesen már versenyeket nyert meg, 19 esztendősen meg – egyetlen amerikai bokszolóként – a barcelonai olimpiát. Egész karrierje során talán semmit sem akart jobban, mint azt a medáliát. Az ötkarikás ciklus derekán, 1990 októberében daganatos betegség miatt veszítette el az édesanyját, Ceciliát (a mama betegsége az abban az évben megrendezett Jóakarat Játékok előtt derült ki, de az ő kérésére csak a verseny után mondták meg az aranyérmes De La Hoyának az igazat), akinek az olimpiai diadalt ajánlotta. „Minden győzelmem után azt mondtam: »Mama, ezt is neked nyertem!« Ő volt a legnagyobb szurkolóm és a legnagyobb ösztönzőm” – emlékezett vissza De La Hoya.

A profik között viszont már a saját álmát követte. Első „felindulásában” még hét súlycsoportban akart világbajnoki övet szerezni (kiskönnyűsúlytól nagyközépsúlyig, ami az évek során összesen elképesztő, 17.3 kilós gyarapodást jelentett volna), végül beérte hattal is. Már az sem sikerült előtte senkinek, a két legenda, Thomas Hearns és Sugar Ray Leonard is lefékezett ötnél. De La Hoya 2001. június 23-án, a nagyváltósúlyú Javier Castillejo detronizálásával utolérte őket, majd folytatta az útját. „Történelmi tett, hogy Hearnsszel és Leonarddal emlegetnek egy lapon, de én még feljebb akarok menni, és ott is bajnok szeretnék lenni. Rengeteget fejlődtem az új edzőm, Roger Mayweather irányításával. Rómát sem lehetett egy nap alatt felépíteni, és mi is még csak most léptünk a második szintre” – mondta Castillejo legyőzése után.

Két címvédést, majd a Shane Mosley elleni második vereséget (addig az amerikain kívül csak a zseniális Félix Trinidad tudta legyőzni, még 1999-ben) követően ment is feljebb, és első középsúlyú meccsén, Felix Sturm ellen a nevéből, a marketingértékéből, a hazai pályából profitálva szoros (több mint vitatható) pontozásos győzelmet aratott, és meghódította a hatodik súlycsoportot is. Talán nekiment volna a nagyközépsúlynak is, de 2004 szeptemberében Bernard Hopkins tudatosította benne, egy „született” középsúlyú ellen nincs meg feltétlenül a kellő erő benne.

Húsz hónapig tartott, mire kiheverte élete első kiütéses vereségét, csaknem ennyi idő kellett ahhoz, hogy eldöntse, nem így szeretné lezárni egyébként tényleg csodálatos pályafutását. Ő, 17 egykori vagy jelenlegi világbajnok (csak ízelítőül néhány név: Julio César Chávez, Fernando Vargas, Arturo Gatti, Héctor Camacho Senior, Ike Quartey) legyőzője így nem vonulhat vissza. Úgy érezte, hogy az általa „szabadalmaztatott” 3d-formula – dedication (elszántság), discipline (fegyelem), desire (győzniakarás) – még hatékony lehet az egyébként brutális harcos Mayorga ellen.
A későbbi szép emlékek reményében bízunk benne, hogy még nem kellett volna meghallania az idők szavát. ---- A ---- &