Csupán a lényeg hiányzott

Ronaldinho a jelek szerint nemcsak ahhoz ért, hogy oda sem nézve centiméterre pontos átadásokkal lepje meg csapattársait, hanem ahhoz is, hogyan lelkesítse őket. A mérkőzés előtt nagyívű nyilatkozattal próbálta történelmi kontextusba helyezni a Barcelona előtt álló ritka lehetőséget. „Át akarjuk írni a klub históriáját.
Olyan eredményekre vágyunk, amilyeneket a Milan ért el a közelmúltban. Sikerei nagy tiszteletet ébresztenek bennünk, de nekünk jelentős trófeákat kell nyernünk. Ha ezt nem tesszük meg, hiába van nagyszerű csapatunk” – hangzott a brazil motiváló szónoklata. Kérdésre válaszolta szerényen hozzátette, nincs megállíthatatlan játékos, ő sem az, csak abban reménykedik, hogy jó formában lesz. Bizonyára efféle hozzáállásról álmodozik minden szakvezető, de Frank Rijkaardnak egy rossz újságot is meg kellett emésztenie szerda délután. Argentínából érkezett a hír, mely szerint a márciusban összeszedett sérülését otthon kúráló
Lionel Messi meghúzódott könnyített edzése egyik sprintje közben.

Hiányzókra persze a Milannál is lehetett volna panasz, Cafú helyett például ismét az első mecscsen a védelem jobb szélén meglepően jól teljesítő Jaap Stamnak kellett beugrania. Nos, a kőkemény holland bekk ezúttal sem okozott csalódást, annak ellenére, hogy az ő oldalán Ronaldinho fickándozott az első percektől fogva. Nem állítjuk, hogy Stam az első félidőben levette volna a pályáról a rivális karmesterét, de a védekezés mellett kétségkívül maradt ideje és ereje a támadások segítésére is. Ezt jórészt Alessandro Costacurtának köszönhette, a mezőny doyenje úgy mozgott, mintha nem a negyvenedik életévét töltötte volna be két nappal korábban, hanem, mondjuk, a harmincadikat. (Úgy tűnik, két évtized rutinnal azért lehet kezdeni eztazt, még ha az embernek meg is koptak az ízületei.) Megesett,
hogy méterekről becsúszva fülelt le a tizenhatoson egy-egy végzetesnek tűnő Ronaldinho-passzt, és attól sem riadt vissza, hogy szabálytalanul állítsa meg Samuel
Eto’ót – igaz, azért meg is kapta a sárga lapját a 44. percben.

Néhány esetben persze még így sem tudott közbeavatkozni, ahogy a társai sem, de a Barca időnként briliáns támadójátéka eredménytelen maradt. Dida megtette a magáét, avagy Eto’o elhamarkodta a lehetőségeit – akárhogy közelítjük meg, a lényeg, hogy a hazai drukkerek a kezüket csak a fejükig emelhették, annál följebb egyszer sem. Sőt, Kaká és Andrij Sevcsenko némelyik veszélyes megmozdulásánál örülhettek, hogy a piros-feketék helyzetkihasználása sem jobb a kedvencekénél. Azt viszont mindkét szurkolótábor elégedetten konstatálhatta, hogy nagyszerű iramú, nyílt sisakos öszszecsapás zajlott a gyepen.

A második félidő sem ígérkezett alávalóbbnak, a katalánok részéről nyoma sem volt holmi időhúzási szándéknak, sőt egyenesen harapósabban kezdték a játékrészt.
A milánói védelem ezúttal fegyelmezettebbnek bizonyult, mint a szünet előtt, általában sikerült megállítania az akciókat, ha máshogy nem, apróbb szabálytalanságokkal. Dida azonban a válogatottnál nem hiába tréningezik együtt Ronaldinhóval, honfitársa összes szabadrúgásánál tökéletesen helyezkedett.
A 65. percben kiderült, Cafú kezdőből való kihagyásának taktikai okai lehettek, Ancelotti ugyanis beküldte a 36 éves világbajnokot az elfáradni látszó Costacurta helyére. Stam így elfoglalhatta eredeti pozícióját a védelem közepében, Cafú pedig egyértelmű támadófeladatokkal felvértezve igyekezett összezavarni a Barcelona hátsó alakzatát. Ekkorra lassan mezőnyfölényre tett szert a Milan, néha hosszú percekig adogatott ellenfele térfelén, és még csak azt sem mondhatjuk,
hogy haszontalanul: Sevcsenko és Filippo Inzaghi számtalanszor csupán egy hajszállal maradt le a keresztlabdákról. Alig több mint negyedóra volt
hátra, amikor 57:43-ra nőtt a labdabirtoklás százalékos aránya a vendégek javára, ami a jelenlegi szezonban alighanem kuriózumszámba megy a Camp Nouban.
Mindez természetesen azzal járt, hogy a Barca nekiláthatott kontrázni, márpedig ehhez legalább annyira értenek a futballistái, mint a rivális kapu elé szögezéséhez. A csereként beálló Henrik Larsson tudta a leginkább megkavarni a bekkeléssel érthetően egyre kevesebbet törődő milanosokat, ám végül nem volt szükség a góljára, a Barca tőle szokatlan módon hazai 0–0-val jutott a BL döntőjébe.

PERCRŐL PERCRE

1. perc: Stam indításával Kaká lódult meg a jobb oldalon, mintegy 22 méterről, a 16-os sarka közeléből jobbal lőtt, a labda alig kerülte el a jobb alsó sarkot.
3. perc: Eto’o tört be jobbról a 16- oson belülre, lerázta magáról a védőket, majd 11 méterről ballal belebombázta a labdát a kivetődő Didába.
16. perc: Eto’o most középen hatolt be a büntetőterületen belülre, kilenc méterről, jobb külsővel megpróbálta átemelni a kirepülő kapust, ám a labda Didán lelassult, így Costacurta elérte, és visszavágta a mezőnybe.
28. perc: a felezővonal közeléből meginduló Iniesta nagy vágta végén Eto’óhoz játszott, a kameruni 17 méterről ballal a tömörülő védőkbe lőtt.
38. perc: Seedorf 35 méterről, kissé balról, jobbal a bal felső sarok fölé-mellé lőtt.
40. perc: a 16-os előterében Deco jobbal tolt egyet a labdán, majd 19 méterről ballal alig bombázott a léc fölé.
50. perc: Seedorf jobb oldali beadását a védője mögül kibújó Sevcsenko hét méterről kapura fejelte, a földről felpattanó labdát Valdés könnyedén védte.
52. perc: Ronaldinho 20 méteres, jobblábas szabadrúgása után Dida biztosan fogta a középre tartó labdát.
53. perc: a 16-os előterében Ronaldinho jobbra tálalta a labdát, Giuly jobbal egyből középre játszott, a lesen álló, ám a játékvezető által továbbengedett Belletti a kapu torkában lyukat rúgott.
61. perc: Ronaldinho 30 méterről, kissé jobbról, jobbal végzett el szabadrúgást, Dida ezúttal is vetődés nélkül fogta meg a labdát.
63. perc: Ronaldinho balról keresztbe ívelte a labdát, Giuly jobbról, éles szögből jobbal a kapu fölé bombázott.
69. perc: Sevcsenko a kapuba fejelt, ám a játékvezető addigra már belefújt az akcióba, szabálytalannak látva az urkánt Puyollal szemben.
75. perc: Eto’o jobbról, jobbal kanyarított az olasz kapu elé, a nem sokkal korábban beálló Larsson öt méterről előrevetődve fejelt, Dida vetődve kiütötte a labdát.
76. perc: Ronaldinho balra kitett passzából Deco éles szögből, 15 méterről jobbal lőtt, Dida védett.

„A gól szabályos volt”

A Nemzeti Sport kérésére a Pécs és a Sopron korábbi edzője, Nagy Tamás elemezte a mérkőzést. Hozzáértéséhez kétség sem férhet, hiszen a szakember már
nemegyszer volt a milánói együttes vendége. „Mindkét csapat higgadt, pontos, taktikus futballt játszott, fontos szerepet szánva a kiszámíthatatlan megoldásokra képes egyéniségeknek. Biztonságos, leszűkített védekezésből, labdaszerzés után gyors ellentámadásokra, ritmusváltásokra építettek itt is, ott is.

Tehették, hiszen mindkét oldalon világklasszisok futballoztak. Érdekes, a Milan nem a megszokott hadrendben futballozott, ezúttal Ancelotti mester a 4–3–2–1-es felállást választotta, melyben Inzaghi feladata volt a belső védők lekötése, Kaká és Sevcsenko pedig mélységből indulva igyekezett megbontani a Barcelona védekezését. Tulajdonképpen a hazaiak is ugyanebben a hadrendben futballoztak, éppen ezért teljesen kiegyenlített volt a játék. Kulcsmomentum lehetett volna Sevcsenko gólja, amelyet véleményem szerint, legalábbis a televízió képernyőjén látottak alapján, szabályos körülmények között szerzett. Puyol esésénél én legalábbis nem láttam szabálytalanságot. Egyik csapat sem kockáztatott, következetesen, türelmesen futballozott, bízva abban, hogy majd a világklasszisok döntenek.”