Egy erőcsatár meg egy nyerőcsatár Milánóban

Fináléba illő csata a Bajnokok Ligája keddi játéknapján: a Barcelona a Milan otthonába látogat az elődöntő első mérkőzésén.

Lehet-e úgy készülni a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-elődöntőre, hogy közben azért a húsvétot sem felejtjük el megünnepelni?
A kérdésre a Milannál igennel válaszoltak, és úgy döntöttek, hogy bár az Inter ellen péntek délután 1–0-ra megnyert derbit követően a játékosoknak a milanellói edzőtáborban kell maradniuk, szombaton csatlakozhattak hozzájuk a családok, a feleségek, barátnők és a gyerekek, így egy ideig meglehetősen könnyed légkörben folytatódott a felkészülés.

Aztán persze vasárnap délután, majd hétfőn már szigorúbb lett a helyzet, a rokonság hazament, a piros-feketék pedig kizárólag a katalánokra összpontosítottak. Pontosabban nem csupán rájuk: „Nagyon fontos a Barcelona elleni kupameccs, de ne feledjük, hogy négy napra rá a Messinával játszunk bajnokit. Pillanatnyilag két vasat tartunk egyszerre a tűzben, hiszen váratlanul nyílttá vált a bajnokság is, márpedig mi egyik esélyt sem akarjuk elszalasztani” – jelentette ki Carlo Ancelotti, a Milan edzője.

Hétfőre az is biztossá vált, hogy Jaap Stam felépült kisebb sérüléséből, így Carletto vele is számolhat a védelemben, ugyanakkor továbbra sem számíthat Filippo Inzaghira: a mostanában remek formában lévő támadó, aki a Lyon ellen továbbjutást érő gólt lőtt, lázas beteg, és most már biztosra vehető, hogy nem épül fel a keddi meccsre.

Ez azt jelenti, hogy a Milan alighanem az Andrij Sevcsenko, Alberto Gilardino csatárkettőssel áll ki, ami legfeljebb azért jelenthet gondot, mert Gila hetek óta nem volt eredményes: a BL-ben ebben az idényben még egyetlen gólt sem szerzett, míg a Serie A-ban legutóbb március 19-én, azaz egy hónapja talált be, amikor az Udinese ellen szerzett gólt. Azóta semmi.

Seva persze nem fárad, a bajnokságban már 19 gólnál jár, míg a Bajnokok Ligája góllövőlistáját kilenc góllal vezeti – éppen az eddig hét találatig jutó Ronaldinho előtt. Sevcsenko számára egyébként a Barcelona védelme korábban nem jelentett akadályt: a két együttes tétmérkőzésen legutóbb a 2004–2005-ös BL-évad csoportküzdelmei során találkozott egymással, és Seva akkor Milánóban és Barcelonában is gólt szerzett.

A két sztárgárda egyébként eddig tízszer csapott össze a nemzetközi porondon, ebből kétszer egy trófea volt a tét: 1989-ben a Milan két mérkőzésen, 2–1-es összesítéssel hódította el az Európai Szuperkupát, míg 1994-ben, az athéni BL-döntőben 4–0-ra nyertek a Dejan Szavicsevics fémjelezte „ördögök”.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a két együttes legutóbb alig több mint egy hónapja futott össze Milánóban: március 15-én, a Demetrio Albertini visszavonulása alkalmából rendezett gálatalálkozóra eljött a teljes Barcelona Eto’óstul, Ronaldinhóstul, Rijkaardostul, és nagyszerű meccsel búcsúztatta az egykori kiváló középpályást. Egy félidőt a mai sztárok, egyet a kilencvenes évek csillagai töltöttek a pályán, a harmadik (vagy inkább a nulladik?) félidőt pedig a milánói diszkókban tartották meg: Ronaldinho állítólag a meccs napján reggel nyolckor tért vissza szállodájába a meglehetősen hosszúra nyúló táncos buli után.
Bármibe fogadunk, hogy hétfő éjjel mással töltötte az idejét.

----
A Barcelonánál érzik a történelmi reváns lehetőségét, hiszen a két gárda (közel)múltbéli párharcaiból többnyire a milánóiak jöttek ki jobban, ugyanakkor azt is érzik a Camp Nouban, hogy kiváló csapatuk – noha korábban a Chelsea-t is búcsúztatta – ezúttal olyan ellenféllel kerül szembe, amely valóban egy súlycsoportban van vele.

Frank Rijkaard edző hiába pazarolt rengeteg energiát arra a múlt héten, hogy megmagyarázza, a Villarreal elleni hét végi bajnoki legalább annyira fontos, mint a BL-csata, hiszen miután az európai elittorna másik spanyol elődöntőse ellen kihagyta csapatából Ronaldinhót, mindenki számára világossá vált a helyzet (csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Villarreal szintén a legjobbjai nélkül lépett pályára).

A katalánok végül győzelmet arattak a bajnokin (1–0), az más kérdés, hogy pirruszit: a sérülések és eltiltások által megtizedelt keret további vérveszteséget szenvedett Henrik Larsson és Santi Ezquerro kidőlésével (a svéd a bal lábában szenvedett izomhúzódást, míg a baszknak a jobb térde vérzett be).
A San Siróba tehát nem a legerősebb Barca látogat, igaz, az utóbbi hetek eredményeinek tükrében feltehetően a legjobb összeállításában sem számíthatnánk különösen kiemelkedő teljesítményre a katalán egylettől. Ráadásul az alapcsapatból hiányzik majd a térdszalagsérüléséből lábadozó Xavi, az izomszakadás miatt Argentínában kúrált Leo Messi, valamint az eltiltott Deco.

Ily módon csak a hátsó alakzatnál nincs gondban Rijkaard mester. Víctor Valdés helye megkérdőjelezhetetlen a kapuban, a védelemben pedig a megszokott kezdő négyes – Oleguer, Carles Puyol, Rafa Márquez és Giovanni van Bronckhorst (a szakvezető a BL-ben rendre honfitársának szavazott bizalmat Sylvinho helyett) – kap szerepet. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy Márquez sérülésből tér vissza, és ugyan a Villarreal ellen már leült a kispadra, a játékba nem szállt be.

A középpálya a legkritikusabb pont. Egyrészt a terület két uralkodója, Xavi és Deco távollétében még Mark van Bommel, valamint a tavaszi időszakban pazarul játszó Andrés Iniesta neve is kevésnek tűnik. Márquez bevethetőségével Edmílson minden bizonnyal előrehúzódik középső középpályásnak, viszont a brazil sem olyan régen tért vissza izomhúzódásából, úgyhogy Rijkaard legalább annak örülhet, hogy Thiago Motta felépült sérüléséből.

A csatársor viszont feltehetően ellensúlyoz minden kellemetlenséget, mert azért Messit Ludovic Giuly tökéletesen képes helyettesíteni, a két pótolhatatlan, Ronaldinho és Samuel Eto’o pedig alig várja már, hogy pályára lépjen. Kérdés, mi lesz, ha valamelyikük kidől, hiszen Maxi López már nemegyszer bizonyította, hogy nincs helye ebben a Barcelonában, míg Larsson biztosan, Ezquerro pedig feltehetően nem vállalhatja a szereplést.

---- Különleges jelentőségű a párharc Frank Rijkaard, a Barcelona vezetőedzője számára, ugyanis a holland játékosként a Milannal érte el legnagyobb sikereit a klubfutballban.

– Ideges a viszontlátás előtt?
– Nem, nem, szó sincs róla – mondta a szakvezető. – Legfeljebb a sajtótájékoztatókon izgulok egy kicsit, ha nem az anyanyelvemen kell megszólalnom. Nem érzek semmiféle nyomást, és ezt igyekszem érzékeltetni a játékosaimmal is. A profi sportban különben a feszültség számít a motiváció első számú forrásának.

– Tartogat valamilyen meglepetést a Milannak?
– Ha elárulnám, mire készülök, már nem lenne meglepetés. Ha mondanék valamit, később viszont kiderülne, hogy nem volt igaz, az pedig etikátlan. Majd a játékosaim beszélnek helyettem a pályán.

– Állítólag a Milan szerződtetné edzőnek. Erről mit mond?
– Minden pletykára, így a Milannal kapcsolatban is csak ezt tudom mondani: nem hagyom el a Barcelonát. Különben is, a munkám és a kenyéradóm több tiszteletet érdemel, ezért inkább azt mondom, hogy fontos az idegenben szerzett gól. ---- Alkalmasint minden idők egyik legemlékezetesebb döntőjét vívta egymással a Bajnokok Ligájában a két gigász 1994-ben.

Noha a Milan továbbra is őrizte félelmetes hírnevét a nagy holland triumvirátus nélkül (Marco van Basten sérült volt, és bár ekkor még nem tudta, de többet már nem öltötte magára a piros-fekete szerelést; Ruud Gullit ebben az évben a Sampdoriát erősítette; Frank Rijkaard pedig ekkorra már hazatért az Ajaxhoz) mégis olybá tűnt, hogy inkább a története talán legjobb csapatát felvonultató Barcelona számít az athéni finálé esélyesének. A katalán egylet két évvel korábban hódította el fennállása első BEK/BL-trófeáját, a holland Johan Cruyff gardírozta társaságot Dream Teamként emlegette a kontinens, arról már nem is beszélve, hogy a Romário, Sztoicskov csatársor megállíthatatlannak tűnt.

Ennek ellenére a döntőben újfent bebizonyosodott, hogy a futballban nincs előre lefutott mérkőzés, és valóban minden megtörténhet – a Milan pedig történelmet írt.

BL-DÖNTŐ, 1994. május 18.

MILAN (olasz)–BARCELONA (spanyol) 4–0 (2–0)
Athén, 76 000 néző
V: Don (angol). G: Massaro (22., 45.), Szavicsevics (47.), Desailly (59.)
MILAN: Rossi – Tassotti, Galli, Maldini (Nava, 84.), Panucci – Donadoni, Desailly, Albertini, Boban – Szavicsevics, Massaro
BARCELONA: Zubizarreta – Ferrer, Nadal, R. Koeman, Sergi (Quique, 73.) – Guardiola, Bakero, Amor, Beguiristain (Eusebio, 51.) – Sztoicskov, Romário