Csodás győri húsvéti ajándék

A világ egyik legjobb női klubcsapata, az új norvég bajnok Larvík vendégeskedett szombaton a magyar aranyérmesnél. Karl Erik Böhm mester KEK-címvédő együttese százszázalékos teljesítménnyel zárta hazája pontvadászatát, ami nem is volt csoda, hiszen ez a klub adja az Európa-bajnok norvég válogatott gerincét. Az előrehozott döntőnek számító párharc első találkozójára a győriek majdnem a legjobb összeállításukban készülhettek: a vállműtéte után már edzésbe álló Simona Gogirla várhatóan két hét múlva térhet vissza.

A második perc végén már a második büntetőjét lőhette a Győr, vagyis nem kisasszonyos védekezéssel kezdett a Larvík, amely gyakran befűzte a hazaiak védőfalát. Csak Herr Orsolya egy-egy bravúros védésének köszönhette a helyzetbe sem kerülő ETO, hogy vetélytársa nem húzott el négy-öt góllal. A győriek csak birkóztak a magas, gyors és erőszakos norvégokkal, akik főleg a belső pozíciókból voltak eredményesek. Görbicz Anita remek labdáiból aztán végre betalált Ana Djokics és Kovacsicz Mónika, ám a hazai átlövők nehezen vették fel a csata ritmusát, Róth Kálmán edző pedig sokat cserélve kereste együttese legjobb összeállítását.

Olykor persze a norvégok is hibáztak, de nem annyit, mint a játékba csak fokozatosan belelendülő Graboplast, amelyben Görbicz irányítót és balátlövőt is játszott, de ezekkel a váltásokkal sem tudta zavarba hozni az ETO a Larvík védelmét. Sorra maradtak ki a hazai büntetők, és közben mintha a skandinávok is visszavettek volna valamennyit a maguk diktálta iramból. Igaz, rendre kettős emberhátrányban küzdöttek a vendégek, ám előfordult, hogy még így is betaláltak. Akkor kezdett csökkenni az ETO hátránya, amikor a saját stílusát játszotta, belőtte a büntetőket, és kihasználta az előnyöket. A fergeteges kezdéstől elfáradni látszó Larvíkban a dán válogatott Lene Rantala védései tartották a lelket: 9–11 után 9–15 lett az állás. Hiába perlekedett játékosaival Róth edző, a szünetig csak fellángolásai akadtak a mélyen tudásuk alatt, sokat fegyelmezetlenkedve játszó győrieknek.

A két beállóssal támadó Larvík átlövői kilenc-tíz méterről is betaláltak, ezért a fáradó Herr Orsolyának némi pihenőt adott a győri tréner. A helyére Petróczi Viktóriát küldte, aki szintén igyekezett összefogni társai védekezését. Támadásban a bevált figuráit alkalmazva újra felzárkózott a Győr. Sikeresek voltak a lerohanásai, amelyeket főleg Vérten Orsolya, a mezőny legjobbja fejezett be eredményesen. A balszélső ismét kirobbanó formában kézilabdázott, méltán kapott sok tapsot a szurkolóktól.

A nyugodtabban és türelmesebben kézilabdázó Graboplast immár egyenrangú ellenfele tudott lenni a világhírű Larvíknak, amelynek ereje feltűnően gyorsan fogyott. Vérten és társai 22–22-nél érték utol a riválist, majd néhány perc alatt nem csupán fordítottak, hanem növelték is előnyüket.

Újra Herr állt a kapuban, és szinte megbabonázta a norvég klasszisokat, akik gyakran lőttek mellé és fölé, illetve ha mégis eltalálták a kaput, akkor ott volt a válogatott hálóőr. A Győr a második félidő közepén egy tízperces szakaszt 13–5-re nyert meg, és el kellett gondolkodni, mi lett volna, ha így kézilabdázik az első félidőben is.

Immár a régi, szenzációsan játszó Győrt láttuk, amely bátran és szellemesen támadott, pontosak voltak a lerohanásai és a lövései, erőszakos és hatékony volt a védekezése, valamint kapusa is halmozta a bravúrokat. A végjátékban sokkal többet hibáztak a norvégok, és a hazai együttes jobb erőnlétének, harcosabb felfogásának, valamint taktikai fegyelmének köszönhetően növelte előnyét. Az öt gól talán nem tűnik jelentős különbségnek, mégis biztató a visszavágó előtt.

Róth Kálmán, a Győr edzője
Az első félidőben megengedtük a norvégoknak, hogy a maguk elképzelései szerint játsszanak. A másodikban már sokkal nagyobb tűzzel és okosabban, higgadtabban játszottunk.

Karl-Erik Böhm, a Larvík edzője
Az első játékrészben a beállósunk kitűnően játszott, ez meghatározta a küzdelem képét. A másodikban a védekezésünk szétesett. Ötven százalék esélyt látok a továbbjutásra.