Sorozatban a nyolcadik Bajnokok Ligája-mérkőzésén nem kapott gólt az Arsenal, ezzel a csapat megtartotta a Juventusszal szembeni előnyét, és fennállása során először játszhat elődöntőt az első számú kupában.
JUVENTUS (olasz) - ARSENAL (angol) 0–0
Torino, V: Fandel (német). K: Nedved (77.)
JUVENTUS: Buffon – Zambrotta, R. Kovac, F. Cannavaro, Chiellini (Balzaretti, 66.) – Mutu (Zalayeta, 61.), Emerson, Giannichedda, Nedved – Trezeguet, Ibrahimovic
ARSENAL: Lehmann – Eboué, K. Touré, Senderos, Flamini – Hleb (Diaby, 87.), Ljungberg, Gilberto, Fabregas, Reyes (Pires, 63.) – Henry
Továbbjutott: az Arsenal, 2–0-val
Hogyan törjünk át egy élő falat?
Fabio Capellónak, a Juventus vezetőedzőjének erre a dilemmára kellett megoldást találnia, hogy csapata a Milan után második olasz csapatként bejusson a BL elődöntőjébe. 630 perce erre senki sem jött rá, jóllehet a Sparta Praha (kétszer), a Thun, az Ajax, a Real Madrid (kétszer) és egy hete Londonban a Juve is megpróbálta feltörni az Arsenal, illetve Arséne Wenger menedzser reteszét, a kulcsot azonban senki sem találta meg. Ráadásul a torinóiaknak most nem is volt elég egyszer kinyitniuk a zárat, hiszen a Highburyben kétgólos hátrányt szedtek össze.
Ettől még Capello nem rendelt el totális offenzívát, az Alessandro Del Piero sérülése miatt kézenfekvő, Zlatan Ibrahimovic, David Trezeguet kettős mögött csak két, kimondottan támadó felfogású középpályás, Adrian Mutu és Pavel Nedved kapott helyet, a többieknek azért kellett hátrafelé is tekingetniük. Igaz, ez az arány még így is jobb volt, mint az Arsenalnál, ahol az egy szem Thierry Henry kivételével mindenkinek megvolt a helye a fentebb már említett élő falban.
Az első félidő alapján kétségkívül Wenger elképzelései váltak valóra, hiszen Jens Lehmann kapusnak egyetlen bravúrra sem volt szüksége a hozott előny konzerválásához. A torinóiak nem dolgoztak ki ziccert, az átlövéseik hatástalanok voltak – igaz, Gianluca Zambrotta és Giorgio Chiellini kísérletén kívül nem akadt biztató próbálkozás –, amikor meg sikerült a gólvonal mögé tuszkolni egy lepattanó labdát, Nedved lesen állt.
A már az első félidőben is legfeljebb előrevágott labdákkal, illetve pontrúgásokkal operáló angol (nacionáléját tekintve az, egyébként még brit sem volt a pályán…) csapat taktikája a fordulás után csaknem eredményt hozott. Thierry Henry megmutatta, milyen, amikor a gyorsvonat elszáguld a vicinális (ez lett volna a Juve teljes védelme) mellett, csak éppen a francia a végén túl hosszan szöktette magát, a kirobbanó Gianluigi Buffon pedig felszedte a labdát.
Ezután a Juventus ugyan próbálta magához ragadni az irányítást, de a fölénye tulajdonképpen a labdabirtokláson kívül semmiben sem látszott. Az egy óra alatt összehozott három kapura lövés, illetve a 30 hosszú labda semmit sem csökkentett az összesítésbeli hátrányon…
Ekkor már legfeljebb az olyan statisztikai adatokban bízhattak a Juve-hívek, mint hogy csapatuk az idénybeli 16 BL-góljából 12-t a 60. perc után jegyzett, illetve hasonlók. Mert ekkor már az volt az ember érzése, hogy a Juve itt kidolgozott akcióból sohasem szerez gólt, legfeljebb véletlenül (mondjuk Ibrahimovic vagy Nedved átlövéséből, de Lehmann mindkettőt védte), de kettőt még úgy sem.
A finisben jogosan kiállított Nedved nélkül aztán egyet sem szerzett, így az Arsenalnak oly sok próbálkozás után végre sikerült bejutnia az elődöntőbe. Nem biztos, hogy a valaha volt legerősebb névsorú csapatával, de hogy a legegységesebbel, az egészen biztos.
Az elődöntőben:
Április 18., 26.
MILAN–BARCELONA
Április 19., 25.
ARSENAL–VILLARREAL
A döntőt május 17-én rendezik Saint-Denis-ben.
Torino, V: Fandel (német). K: Nedved (77.)
JUVENTUS: Buffon – Zambrotta, R. Kovac, F. Cannavaro, Chiellini (Balzaretti, 66.) – Mutu (Zalayeta, 61.), Emerson, Giannichedda, Nedved – Trezeguet, Ibrahimovic
ARSENAL: Lehmann – Eboué, K. Touré, Senderos, Flamini – Hleb (Diaby, 87.), Ljungberg, Gilberto, Fabregas, Reyes (Pires, 63.) – Henry
Továbbjutott: az Arsenal, 2–0-val
Hogyan törjünk át egy élő falat?
Fabio Capellónak, a Juventus vezetőedzőjének erre a dilemmára kellett megoldást találnia, hogy csapata a Milan után második olasz csapatként bejusson a BL elődöntőjébe. 630 perce erre senki sem jött rá, jóllehet a Sparta Praha (kétszer), a Thun, az Ajax, a Real Madrid (kétszer) és egy hete Londonban a Juve is megpróbálta feltörni az Arsenal, illetve Arséne Wenger menedzser reteszét, a kulcsot azonban senki sem találta meg. Ráadásul a torinóiaknak most nem is volt elég egyszer kinyitniuk a zárat, hiszen a Highburyben kétgólos hátrányt szedtek össze.
Ettől még Capello nem rendelt el totális offenzívát, az Alessandro Del Piero sérülése miatt kézenfekvő, Zlatan Ibrahimovic, David Trezeguet kettős mögött csak két, kimondottan támadó felfogású középpályás, Adrian Mutu és Pavel Nedved kapott helyet, a többieknek azért kellett hátrafelé is tekingetniük. Igaz, ez az arány még így is jobb volt, mint az Arsenalnál, ahol az egy szem Thierry Henry kivételével mindenkinek megvolt a helye a fentebb már említett élő falban.
Az első félidő alapján kétségkívül Wenger elképzelései váltak valóra, hiszen Jens Lehmann kapusnak egyetlen bravúrra sem volt szüksége a hozott előny konzerválásához. A torinóiak nem dolgoztak ki ziccert, az átlövéseik hatástalanok voltak – igaz, Gianluca Zambrotta és Giorgio Chiellini kísérletén kívül nem akadt biztató próbálkozás –, amikor meg sikerült a gólvonal mögé tuszkolni egy lepattanó labdát, Nedved lesen állt.
A már az első félidőben is legfeljebb előrevágott labdákkal, illetve pontrúgásokkal operáló angol (nacionáléját tekintve az, egyébként még brit sem volt a pályán…) csapat taktikája a fordulás után csaknem eredményt hozott. Thierry Henry megmutatta, milyen, amikor a gyorsvonat elszáguld a vicinális (ez lett volna a Juve teljes védelme) mellett, csak éppen a francia a végén túl hosszan szöktette magát, a kirobbanó Gianluigi Buffon pedig felszedte a labdát.
Ezután a Juventus ugyan próbálta magához ragadni az irányítást, de a fölénye tulajdonképpen a labdabirtokláson kívül semmiben sem látszott. Az egy óra alatt összehozott három kapura lövés, illetve a 30 hosszú labda semmit sem csökkentett az összesítésbeli hátrányon…
Ekkor már legfeljebb az olyan statisztikai adatokban bízhattak a Juve-hívek, mint hogy csapatuk az idénybeli 16 BL-góljából 12-t a 60. perc után jegyzett, illetve hasonlók. Mert ekkor már az volt az ember érzése, hogy a Juve itt kidolgozott akcióból sohasem szerez gólt, legfeljebb véletlenül (mondjuk Ibrahimovic vagy Nedved átlövéséből, de Lehmann mindkettőt védte), de kettőt még úgy sem.
A finisben jogosan kiállított Nedved nélkül aztán egyet sem szerzett, így az Arsenalnak oly sok próbálkozás után végre sikerült bejutnia az elődöntőbe. Nem biztos, hogy a valaha volt legerősebb névsorú csapatával, de hogy a legegységesebbel, az egészen biztos.
Az elődöntőben:
Április 18., 26.
MILAN–BARCELONA
Április 19., 25.
ARSENAL–VILLARREAL
A döntőt május 17-én rendezik Saint-Denis-ben.
Legfrissebb hírek
