Ezen a héten ismét Magyarországon tart edzéseket a Hollandiában élő Popovics Sándor, aki a NAC Breda alkalmazottja, és igen jó viszonyt ápol az MTK Budapest elöljáróival. A szakember rendszeresen előadást tart az utánpótlásedzőknek, ugyanakkor a gyakorlatban is megmutatja, hogy a hollandok miként képezik a gyerekeket.
A mestertôl sokat tanulhatnak
A mestertôl sokat tanulhatnak
Az idén a 67. életévét betöltő Popovics Sándorról alighanem sokan tudják, hogy annak idején Keszthelyen kezdett el futballozni, majd az Elektromos labdarúgójaként 21 esztendősen nem tért haza egy ausztriai túráról. Egyéves nemzetközi eltiltás után játszott az NSZK-ban és Hollandiában, majd pályafutása befejezése után edző lett. Belga és holland csapatok szakmai munkáját irányította – volt olyan esztendő, amikor a De Graafschap gárdájánál ő volt a vezetőedző, a munkáját pedig a jelenkor egyik sztártrénere, Guus Hiddink segítette… –, mostanság pedig a NAC-nál ő a játékosmegfigyelők főnöke, valamint az utánpótláscsapatok technikai igazgatója.
A szakember évek óta jó viszonyban van a Sándor Károly Futballakadémiát megálmodó, és azt működtető Várszegi Gáborral, így nem meglepő, hogy minden évben többször is tart előadásokat és gyakorlati bemutatókat az MTK edzőinek. Mostani mondandójának lényege: a fiatal labdarúgók nevelése Hollandiában, valamint speciális edzések a 14 éves kortól kezdődően.
– A kérdés megkerülhetetlen: miként vélekedik a magyar U17-es válogatott sikereiről az, aki évek óta a holland utánpótlásban dolgozik? – Örülök a magyar fiatalok jó eredményeinek, azonban fontosnak tartom, hogy az ilyen részsikereket otthon a helyükön kezeljék – felelte Popovics Sándor. – Ez a korosztály lépett egyet a helyes irányba, de nem szabad elkapatni a labdarúgókat. Ami Agárdon és az MTK-nál az utánpótlás-nevelés területén zajlik, az dicséretes, de legalább tíz, az agárdihoz hasonló futballakadémiára lenne szükség az országban.
– Ennek a korosztálynak az eredményei azt mutatják, igenis érdemes pénzt, energiát, szaktudást fektetni az utánpótlás-nevelésbe. – Hollandiában az a felfogás, hogy a fiatalság mindig aranyat ér. A folyamatos, tervszerű és céltudatosságon alapuló edzői munka idővel meghozza a várt eredményt. Természetesen nem lesz mindenkiből nemzetközi sztár, de valamennyi gyerekből a korábbinál jobb futballistát lehet faragni. A fiatalokkal érdemes foglalkozni, meg lehet velük szerettetni a labdarúgást, meg lehet nekik tanítani a játékot, de csakis akkor, ha képzett, türelmes, emberileg kifogástalan edző van mellettük. Egyet nem szabad elfelejteni: ha mi, az edzők minőségi munkát végzünk, akkor a gyerekektől többet kapunk vissza, mint amennyit a nevelésükbe invesztáltunk.
– Popovics Sándor megfogalmazásában ki a jó futballista? – Aki minden helyzetben kiismeri magát, azaz a nehéz helyzetekben is jó döntéseket hoz. De ne gondolja, hogy mindegyik sztár született tehetség, közülük sokan a szorgalmuknak és a mentalitásuknak köszönhetik a karrierjüket. A különböző jellemvonások – például az akaraterő, a győzni akarás, az önállóság, az önbizalom, a keménység vagy éppen a vagányság – fejlesztése mindegyik korosztálynál fontos.
– Ha jól tudom, néhány magyar edzőnek a közeljövőben lesz alkalma kiutazni egy hollandiai edzőkonferenciára. – Május végén mintegy ezerötszáz edző részvételével Tilburgban lesz egy összejövetel. Olyan előadók szólalnak meg, mint Ronald Koeman, Guus Hiddink vagy éppen Henk ten Cate, és a holland edzők társulatának az igazgatója, Jan Reker hozzájárult ahhoz, hogy az MTK képviseletében néhány utánpótlásedző is megjelenjen az előadásokon.
– Ahogy önt hallgatom, egyre inkább az az érzésem, hogy ön aztán boldog ember… – Nap mint nap fiatalok között vagyok, és a labdarúgás engem is fiatalon tart. Miért ne lennék boldog tehát?