Egyetlen hiba lett a végzetük

A bajnoki címvédő a találkozó első szakaszában felvette a kesztyűt, bátran vezetett támadásokat, ám a védekezését nem oldotta meg tökéletesen. A gyors újpesti akciók gyakorta okoztak veszélyt, és ezeknél az eseteknél csak Csernyánszki Norbert bravúrjai mentették meg a góltól a Lokit. A szünet után nagyobb sebességre kapcsolt a csapat, megérdemelten egyenlített, aztán viszont érthetetlen módon visszaállt. Ráadásul a hajrában döntő hibát vétettek a debreceni védők. Ez a hiba pedig vereséget eredményezett, ami azt jelenti, hogy a Loki továbbra sem tudta megközelíteni riválisát, és csak a 4. helyen várhatja a folytatást.

Kemények voltak a vendégek

Összes lövés, fejes: 11 (5)
A második félidőben némiképp megtévesztő az adat, mivel az első félidőben – az újpesti fölény ellenére – majdnem annyiszor lőtt kapura a DVSC, mint a fordulást követően.

Kaput eltaláló lövés, fejes: 6 (3)
Amíg az első tizenöt percben és a 60–75. perc közötti időszakban a két-két debreceni kísérletkor védenie kellett volna Vlaszák Gézának, addig a félidők hajrájában pontatlanok voltak a befejezések.

Szabálytalanságok: 25(17)
Az első félidei 17 szabálytalanság rengeteg. A félidei termésből 14 szabálytalanság az első harminc percre esett, a szünet utáni nyolc szabálytalan megmozdulás viszont nem kirívó adat.

Lesek: 2 (2)
Mind a két alkalommal Ibrahim Sidibe, a szenegáli támadó futott lesre – ez az első harminc percben történt, azt követően már fegyelmezetten futballozott a támadó.

Szögletarány: 5 (2)
Nem tapasztaltunk debreceni dömpinget sarokrúgásban az első játékrészben. A fordulást követő első 15 percben azonban három szögletet is rúghatott a DVSC, ám ezekből nem sikerült gólhelyzetet kialakítania.

---- Határozatlanul, idegesen kezdte a mérkőzést a DVSC. Elsősorban a hátsó alakzat kapkodása volt feltűnő.

Az első félidőben a Lokinak a széleken ritkán sikerült megbontania a hazaiak védelmét, s a labdavesztést követő visszatámadás sem működött hatékonyan.

A szünet után változott a helyzet: Madar Csaba beállítása lendületet adott a hajdúságiaknak, akik megfordíthatták volna az álllást, ám az ebben az időszakban kidolgozott ziccerek dacára sem szerzett pontot a DVSC.

Hogy kikapott a Loki, az elsősorban annak tudható be, hogy a támadások befejezésénél nem koncentrált eléggé – a piros-fehérek mestere emiatt is kesergett.
– Rangadóhoz méltó összecsapást vívtunk az Újpesttel – kezdte értékelését Supka Attila, a DVSC vezetőedzője. – Mind a két együttes kitett magáért, hajtós, jó iramú kilencven percen vagyunk túl – sajnos vesztesen.

– Minek tudható be a kezdeti ijedtség?
– Nem tudom a választ, egyelőre érthetetlen számomra, miért kapkodtak játékosaim. A találkozó előtti beszélgetéseken többször kiemeltem, nincs mitől tartaniuk, hiszen néhány nappal ezelőtt, a Magyar Kupa negyeddöntőjében emberhátrányban is jobbnak bizonyultak az Újpestnél. Habár néhány helyzetet sikerült kialakítanunk, az első negyvenöt percben nem azt játszotta a csapatom, amit ténylegesen tud, amit megbeszéltünk. Kevés volt a vállalkozókedv, szinte minden visszafelé sült el.

– A fordulás után úgy tűnt, idő kérdése, hogy megfordítsák az állást. De csupán egyenlítésre futotta az erejükből.
– A szünetben rendeztük a sorokat, azután már valóban futballoztunk. Sokáig az történt a pályán, amit mi akartunk. Minden csapatrészben hatékonyabbak lettünk, illetve végre használtuk az oldalvonal melletti üres területeket is, ziccereket dolgoztunk ki.

– Kardinális kérdés: visszatérő probléma a helyzetkihasználás.
– Sajnos ez ezúttal is döntőnek bizonyult. Akárcsak egy hete a Győr ellen. Bár érzésem szerint a döntetlen ezúttal reálisabb eredmény lett volna. Csakhogy az utolsó percben hatalmas védekezési hiba után gólt kaptunk. Ilyen luxust csak akkor engedhettünk volna meg magunknak, ha már két góllal vezetünk. Így azonban vereséget szenvedtünk.

– Hat pont a hátrányuk az éllovas Újpesttel szemben, ami a fővárosiak jobb győzelmi mutatója miatt két mérkőzésen nem ledolgozható.
– A találkozó előtt is hangsúlyoztam, hogy az aranyérem sorsa nem most dől, illetve dőlt el. Mindamellett nehezebb helyzetben vagyunk, mint a forduló előtt. Semmi sincs veszve, de nem tehetünk mást: a hátralévő tíz bajnoki találkozón kell utolérnünk az Újpestet. Hiszem, hogy sikerül. ---- Csernyánszki Norbert (7): Öt esetben is óriási bravúrral hárított, ám így sem sikerült győzelemhez segítenie csapatát, amelyből vasárnap ő nyújtotta a legjobb teljesítményt.
Bernáth Csaba (5): A mérkőzés elején idegességéből fakadó megmozdulásaival hívta fel magára a figyelmet, a második félidőre feljavult a játéka.
Éger László (6): Az első játékrészben nagyjából ő volt az egyetlen higgadt bekk a vendégek hátsó alakzatában, remekül rombolt, az Újpest első góljánál jobb helyezkedéssel talán elrúghatta volna a labdát az érkező Rajczi Péter elől.
Máté Péter (5): A védő már az első percben sárga lapos figyelmeztetést kapott, ennek megfelelően a folytatásban óvatosabban futballozott – ám felettébb pechesen. Az Újpest első góljakor a labda az ő lábáról pattant a debreceni kapuba, a hazaiak második találatánál pedig lemaradt Kovács Zoltánról. A túloldalon viszont ziccerben lyukat rúgott. Mentségére legyen mondva, a második félidőben egy alkalommal a gólvonalról hárított.
Szatmári Csaba (6): Kiválóan, szinte szabálytalanság nélkül, magabiztosan bekkelt, a Loki mezőnyemberei közül ő volt a legjobb.
Dombi Tibor (4): Egy félidőt kapott a jobbszélső, emlékezetes megmozdulást ezalatt nem jegyezhettünk fel tőle. Nagy hibaszázalékkal játszott, cselei pedig nem jöttek be..
Nikolov Balázs (6): Eleinte roppant bőkezűen szórta el a labdákat az információink szerint hamarosan Norvégiába igazoló szűrő, viszont Hullám Attilát nagyszerűen semlegesítette. Teljesítményének értékét növeli fejes gólja. A hajrára elfáradt.
Sándor Tamás (5): A bajnokcsapat irányítója nem futballozott csúcsformában, a párharcokat felvállalta, a védekezésben azonban nem nyújtott tökéletes produkciót, az első félidőben Igor Bogdanovicsot gólpassz értékű labdával szolgálta ki, ám a csatár elrontotta a helyzetet.
Halmosi Péter (5): Csupán kétszer sikerült áthámoznia magát az újpesti védelem jobb oldalán, erejének nagy részét felemésztette a védekezés, a második félidőben kis híján kapitális hibát követett el.
Igor Bogdanovics (5): Nagyobb koncentrációval mesterhármast jegyezhetett volna a szerb támadó, ám mind a három helyzet kimaradt. Az egyenlítő találat előtt viszont nagyszerűen szolgálta ki Nikolov Balázst.
Ibrahim Sidibe (6): A szenegáli támadó a bal oldalra kihúzódva többször is átverekedte magát az alapvonalig, ám visszagurításai célt tévesztettek, ziccerét sem sikerült értékesítenie. Nagy mezőnymunkát végzett, de az újpesti védők gyakran elpöckölték a labdát az ezúttal körülményesnek tűnő csatár elől. ---- A döntetlen talán igazságosabb eredmény lett volna – mondta indításként Duró József, a debreceniek korábbi játékosa. – A DVSC a klasszikus négy négy kettes hadrendben futballozott, ezzel nem keltett meglepetést, hiszen ez az alapfelállása. Látszott, hogy a debreceniek a biztonságot szem előtt tartva győzelemre játszanak, ami magától értetődő a címvédő esetében. Az újpestiek első góljával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Bernáth Csaba ebben az időszakban nem volt a pályán, az oldalvonal mellett ápolták, azaz mivel eggyel kevesebben voltak, borult a vendégek védelme. Az első játékrészben a hazaiak, a folytatásban – mintegy fél óráig – viszont a hajdúságiak domináltak. Ekkor egyértelműen nekik állt a zászló. Supka Attila bátran cserélt, ám az újabb támadók pályára küldésével egy időben szerkezetet is kellett volna módosítania a hatékonyság növelése érdekében. Ez elmaradt, mégsem elsősorban ezért kapott ki a DVSC.