Önmagukért és Klinsiért

Jürgen Klinsmann le sem tudná tagadni, hogy hajdanában együtt futballozott (és ért el sikereket) Lothar Matthäusszal, ugyanabban „utazik”, mint a magyar válogatott szövetségi kapitányaként megbukó egykori aranylabdás: önmaga és aktuális csapata menedzselésében – miközben eredményeket nemigen tud felmutatni. „A világbajnokság megnyerése nem vágyálom csupán” – jelentette ki a hét elején Klinsi magabiztosan. Úgy beszélt, mintha legalábbis minden a legnagyobb rendben lenne a német futball háza táján, ennek azonban épp az ellenkezője igaz, a német labdarúgás válságos napokat él át, ráadásul a szakvezető állása is veszélyben forog.

A csoportos borzalmak felsorolását kezdhetnénk a hol ebben, hol abban a ligában kipattanó bundaügyekkel, a közvélemény, a szurkolók egyre növekvő szkepticizmusával, majd folytathatnánk a sort a klubszinten egyre romló nívóval (lásd még a német csapatok leszereplése a nemzetközi porondon), hogy elérkezzünk mostani témánkhoz, a válogatotthoz.

A német nemzeti tizenegy siralmas produkciót nyújtott az utóbbi nyolc hónapban, legyőzte ugyan Dél-Afrikát és Kínát, s a hollandiai és a franciaországi döntetlenje sem számít rossz eredménynek (sőt még az isztambuli 1–2 miatt sem kell pironkodnia), ám a szlovákoktól elszenvedett 2–0-s vereség már eléggé elszomorító, nem beszélve a március 1-jei firenzei 4–1-es pofonról. A német sajtó katasztrófaként aposztrofálta az olaszországi eredményt, amely a világranglista 22. helyére taszította a Klinsmann-gárdát. A Nationalelf nemcsak mint csapat mond most már nem először csődöt, hiányoznak belőle az igazi vezéregyéniségek, az igazi klasszisok is. Amíg a nyolcvanas-kilencvenes években (nem beszélve a hetvenesekről!) több futballistára is rá lehetett bízni a karmesteri pálcát, megannyi játékos képes volt hátára venni az együttest, képes volt egymaga mérkőzéseket eldönteni, extraklasszis teljesítményt nyújtani, addig a mostani garnitúrában mindössze Michael Ballackra – és hátul, a kapuban Oliver Kahnra – illik az elcsépelt „sztár” szó.

Más meghatározó ember híján a Bayern München középpályása a generátor és a katalizátor a pályán – és többnyire ő „tartja a kapcsolatot” a sajtóval is. A dortmundi összecsapás előtt is ő (meg Kahn) beszélt: „Ha törik, ha szakad, meg kell nyernünk a mérkőzést, önmagunkért és Jürgen Klinsmannért. Óriási nyomás nehezedik ránk, ami tulajdonképp nem baj, hiszen ezt érezzük majd a világbajnokságon is.” A Klinsmann rotációs taktikája nyomán az amerikaiak ellen védő Oliver Kahn hasonlóan fontosnak ítéli meg a találkozót: „Be kell bizonyítanunk, hogy az Olaszország elleni súlyos vereség csak kisiklás volt. Szerdán nem elég győznünk, vissza kell szereznünk a hitelünket. Most ez a legfontosabb.”

A németek, 80 ezer szurkoló buzdítását élvezve, önmagukért és a kapitányukért is játszanak. Ha megint veszítenek, a lelátón ülők aligha palástolják Klinsmann-nal szembeni ellenszenvüket, azóta ugyanis, hogy Klinsi kirakta a vb-csapatból Christian Wörnst, a BVB csapatkapitányát, ellenségnek számít Dortmundban. A népharag szó szerint elsodorhatja.
Tv: a mérkőzést a német ZDF élőben közvetíti 20.30-tól

A kezdeti lépések
Annak idején Franz Beckenbauer és Rudi Völler is úgy került a német válogatott kapitányi székébe, mint Jürgen Klinsmann a 2004-es Eb után: teljesen váratlanul, amolyan vészmegoldásként, edzői tapasztalat és szakmai képesítés nélkül. Az alábbiakban a három Teamchef „kezdeti lépéseit” hasonlítjuk össze egymással az első világbajnoki részvételig. Klinsmann esetében természetesen még csak ideiglenes állapotról van szó. ---- Pillanatnyilag az 5-ös szám a legalkalmasabb arra, hogy az Egyesült Államok válogatottjának egyáltalán nem lebecsülendő erejét érzékeltessük. A tengerentúliak egyhuzamban ötödször lesznek ott a világbajnoki döntőben, az idei öt felkészülési mérkőzésükön nem szenvedtek vereséget (négyszer nyertek), és – többek között e friss eredményeknek, valamint a tavalyi Arany-kupa-diadalnak köszönhetően – az igen előkelő ötödik helyen állnak a világranglistán, megelőzve például a németeket (22.). A FIFA 1993 óta létező rangsorában még sohasem jegyezték ilyen magasan az amerikai futballt.

Az előkelő besorolás valódi értékét természetesen a világbajnoki szereplés adja majd meg, ettől függetlenül tény, hogy az amerikai labdarúgás (nem a football, hanem a soccer!) óriásit fejlődött az utóbbi tizenöt esztendőben. „Ma már nem elegendő, hogy eljutunk a világbajnokságra, jó eredménnyel illene hazautaznunk” – foglalta össze a változás lényegét Kasey Keller, a Dortmundban pályára lépő csapat egyik legrutinosabb játékosa, a 90 válogatott mérkőzése felén egyetlen gólt sem kapó kapus. A hatalmas ország gazdasági potenciálját és sportbeli hagyományait figyelembe véve csupán idő kérdése volt, mikor következik be a „nagy ugrás”. A fiatalok labdarúgás iránti lelkesedése már régóta megvolt, az iskolai testnevelésből sem hiányzott a sportág – a kérdés igazából az volt, hogy a profi sportok rendkívül zsúfolt amerikai piacán sikerül-e helyet szorítani a világ más tájain oly népszerű játéknak. Az 1994-es, hazai rendezésű világbajnokság sikere megfelelő katalizátornak bizonyult, hogy több korábbi, átmeneti sikert hozó próbálkozás után újra elinduljon az országos profi liga. Ha a Major League Soccer (MLS) üzletileg nem is mérhető a tojáslabdás foci csúcsszervéhez, az NFL-hez, vagy mondjuk a kosárlabdázók NBA-jéhez, 11 éve mégiscsak folyamatos játéklehetőséget nyújt a sok tehetséges amerikai fiatalnak. A liga az utóbbi időben fokozatosan nyit az Egyesült Államok futball iránt hagyományosan rajongó spanyol ajkú népessége felé, ez újabb lökést ad a fejlődésnek. Mondhatni, a munka gyümölcse beérőben van, és ma már nem tartjuk szentségtörésnek azt jövendölni, hogy a nem túl távoli jövőben a csillagos-sávos lobogót is a legmagasabbra húzhatják egy világbajnoki döntő lefújásakor.

A ma este pályára lépő amerikai válogatott nem a legerősebb keretével érkezett a bochumi bázisra, a legnagyobb név, Landon Donovan, valamint Frankie Hejduk sérült, Clint Dempseynek a klubjában akadt fegyelmi gondja, Claudio Reynát, DaMarcus Beasleyt és Oguchi Onyewut – a szerda nem lévén hivatalos FIFA-játéknap – a klubja nem engedte el. Így aztán Bruce Arena kapitány a kísérletezésnek szenteli a németek elleni találkozót, behívta például a Hamburg keretéhez tartozó fiatal középpályást, a tavaly a legjobb amerikai utánpótláskorú játékosnak megválasztott Benny Feilhabert. „Két nagyon erős európai csapat, Olaszország és Csehország lesz az ellenfelünk a világbajnokságon, ezért is elengedhetetlen minden újabb tapasztalatszerzés” – mutatott rá a találkozó jelentőségére Arena.

Kis amerikai vb-történelem
1930
Az Egyesült Államok válogatottja már az első világbajnokságon részt vett, és Paraguay (3:0), valamint Belgium (3:0) legyőzésével bejutott az elődöntőbe (ahol aztán súlyos, 6:1-es vereséget szenvedett Argentínától).

1950
Csupán egy győzelmet arattak az amerikaiak a brazíliai világbajnokságon, de akkor nagy meglepetésre a labdarúgás feltalálóit, a vb-n először induló angolokat gyűrték le 1:0-ra Joseph Gaetjens góljával. Frank Borghi kapus még egy büntetőt is védett!

2002
Az összességében hetedik, sorozatban negyedik vb-döntőbeli kaland – győzelem Portugália (3–2) és Mexikó (2–0) ellen – egészen a negyeddöntőig tartott, ott éppen a mostani ellenfél, Németország (0–1) bizonyult leküzdhetetlen akadálynak. ---- Vetélkedő sportszergyártók
A legnagyobb sportszergyártók az esemény rangjához illő, átütő kampányra készülnek a világbajnokság idején. Bár az Adidas a vb fő támogatói közé tartozik, és szállítja a torna hivatalos labdáját, a játékvezetők, valamint a labdaszedők szerelését, figyelemre méltó, hogy fő vetélytársainál kevesebb csapatot öltöztet majd – emlékeztet a német Landesbank Rajna-Pfalz nemrégiben megjelent tanulmánya. Míg a németeket és a franciákat az ügyfelei között tudó háromcsíkos márka hat vb-ügyfelet vonultat fel, a brazilok fémjelezte Nike nyolc, a Puma pedig 12 válogatottat lát el szereléssel a németországi tornán.

Fenyegetéssel a keretbe
Oscar Rojas kilátásba helyezte, ha Alexandre Guimaraes szövetségi kapitány esetleg nem hívná be Costa Rica világbajnoki keretébe, érdekes ügyeket tálal majd ki a sajtónak a válogatásról, illetve néhány válogatott játékosról. A fenyegetőző futballista hozzátette: kész hazát is váltani, hiszen a mexikói Veracruzban szerepel, és arrafelé nagyon szeretik őt.

Neonáci készülődés
A La Repubblica című lap interjút közölt a Roma egyik szélsőjobboldali ultrájával, aki azt hangoztatta, hogy a németországi világbajnokságon az európai neonácik öszszefognak, és együttes erővel indítanak hajtóvadászatot a muszlim hitűek ellen. Az olasz szélsőséges szerint az ausztriai Braunauban, Adolf Hitler szülővárosában lesz a neonácik összetartása.

Cserélni kell a füvet
Újra kell fektetni a gyepszőnyeget a Hamburg stadionjában egy, a napokban lebonyolított amerikaifutball-mérkőzés miatt. Az új gyeptéglák szerdán érkeznek Hollandiából, így a Dortmund elleni hét végi bajnokira már készen áll majd a pálya. A hamburgi AOL Arena egyike a 12 világbajnoki helyszínnek.

Letartóztatás Ecuadorban
A vízumszabályok megsértésének vádjával Quitóban őrizetbe vették Vinicio Lunát, az ecuadori válogatott koordinátorát. Az ország legismertebb menedzserének számító, 42 éves volt katonatiszt állítólag amerikai vízumokkal élt vissza a közelmúltban.