Greis mesteri hármasa

Mint itt, San Sicarióban – egy esetet, a váltót leszámítva – mindig, ezúttal is a lövészetben úszott el Björndalen elsősége. Az utolsó sorozatig a lengyel Tomasz Sikorával vívott öldöklő harcot az aranyéremért, ám a sziléziai sportoló egy, a norvég két korongot tévesztett, ezzel egy, illetve két büntetőkör megtételére kényszerültek, s közben a nevető harmadik, Greis – hibátlanul teljesítvén az utolsó ötös szériát – elhúzott mellettük. Sikora lett – óriási meglepetésre – a második, Björndalen a harmadik, akit csak az vigasztalhatott, hogy a téli olimpiák örökranglistáján feljött honfitársa, a sífutó Björn Dählie (12 érem, 8 arany, 4 ezüst) és az orosz Raisza Szmetanyina (10 érem, ebből 4 arany, 5 ezüst, 1 bronz) mögé, hiszen már kilencedik érmét szerezte (5 arany, 3 ezüst, 1 bronz). A svéd gyorskorcsolyázó, Sixten Jernberg és az orosz sífutónő, Ljubov Jegorova is kilenc medáliánál tart, de Jernbergnek csak négy, az orosz hölgynek viszont hat aranya van.

Visszavágó Vancouverben

Akik esetleg attól tartottak, hogy kedvencük, a norvég biatlonkirály visszavonulna – nem lenne hihetetlen, hiszen már elmúlt 32 éves –, azokat sietek megnyugtatni, Ole Einar máris megkezdte, legalábbis a lélektani felkészülését a 2010-es vancouveri olimpiára!
„Már alig várom az újabb olimpiai összecsapást Michaellel, s persze Tomaszsal, meg a többi remek versenyzővel. Remélem, ők is kitartanak 2010-ig, mert nagy szüksége van rájuk a sportágnak” – mondta Björndalen, aki két ezüst- és egy bronzéremmel fejezte be a torinói olimpiát.
A 15 kilométeres tömegrajtos viadal egyébként így nézett ki San Sicarióban: öt darab három kilométeres kör, az első négy után öt-öt lövésből álló sorozat, kétszer fekvő, majd kétszer álló testhelyzetben. Egyvalaki akadt, akinek mind a húsz lövedéke eltalálta a fekete korongot, a 39 éves orosz Szergej Csepikov, aki azonban ebben a korban már nem síel olyan jól, mint a többiek, így meg kellett elégednie az ötödik hellyel. Greis és Sikora egyet-egyet rontott, Björndalen – szokásához híven – hármat, s ez a 150 méteres büntetőkörökkel számolva azonnal megmagyarázza a végeredményt.

„Meglepett a három aranyérmem, én már a kettővel is maximálisan elégedett voltam, a mai csak ráadás. És hogy én lettem az olimpia legeredményesebb versenyzője?! Ez olyan, mint egy megvalósult utópia. Persze tény, hogy nekem nagyon fekszik a San Sicarió-i pálya, tavaly is jól szerepeltem itt, és az is igaz, hogy minden korábbinál jobban sikerült a felkészülésem. De akkor is, ennyit nyerni…” – mondta Greis.
Björndalen így értékelte Torinót:
„Az öt versenyemből hárommal elégedett vagyok, ez nem rossz arány. Viszont az arany nagyon hiányzik. A döntő pillanatokban nem voltam elég jó a győzelemhez, amit nem írhatok januári betegségem számlájára, mert csak kilenc napot kellett kihagynom, s miután újrakezdtem, jobbak voltak a fizikai tesztjeim, mint előzőleg. Célom nem változott, szeretném utolérni honfitársamat, Björn Dählie-t az éremlista élén. Ehhez legalább három aranyat kellene nyernem Vancouverben. Nem lehetetlen, de borzasztóan nehéz. Mint ahogy most is láttuk.”

Harmincévesen sem késő váltani

Alighogy befejeződött a férfiak sajtóértekezlete, már neki is vágtak a hölgyek a maguk tömegrajtos versenyének – ennek azonban csak 12.5 kilométer volt a távja, öt darab 2.5 km-es körrel.
Az első és a második hurok után a német Kati Wilhelm és a svéd Anna Carin Olofsson vezette a mezőnyt, mindketten hibátlanul lőttek, s csupán 0.4 másodperc volt köztük a különbség. A harmadik – álló – szériában aztán Wilhelm rontott egyet, s a továbbra is makulátlanul teljesítő svéd 24.4 másodperccel elhúzott tőle. A harmadik és a negyedik helyen is német – a veterán Uschi Disl és Martina Glagow – haladt, az egyik esélyes, az orosz Szvetlana Ismuratova, akinek győzelem esetén sansza lett volna felzárkózni Greis mellé a torinói három aranyérmesek közé, összevissza lövöldözött, s behozhatatlan hátrányba került.
A negyedikben egyet rontott Olofsson, Wilhelm egyet sem, de olyan jól futott a svéd, hogy 18.8 másodperces előnnyel olimpiai bajnok lett a három német, Wilhelm, Disl és Glagow előtt.

Olofsson – szinte hihetetlen – 2003-ig középszerű sífutó volt, három éve, harmincévesen vette kezébe a puskát, s történelmi mércével mérve pillanatok alatt képezte át magát a világ egyik legjobb sílövőjévé. Április elsején tölti be a harminchármat, de hogy az ő esetében ez a dátum még véletlenül sem a bolondok napja, azt talán felesleges bizonygatnunk… Főleg, hogy már kiérdemelt egy ezüstöt a 7.5 kilométeres sprintben…

Csendes, isten háta mögötti porfészek

A svédet követő német „hadsereg” tagjai között szorgos éremhalmozókat találunk. Wilhelm egy arannyal és két ezüsttel távozik Torinóból, összesítésben pedig már három-három arany- és ezüstérmet számlál. A 36. életéve felé araszoló Disl kilencedik olimpiai medáliáját szerezte meg szombaton – akárcsak Björndalen –, részletezve: 2 arany, 4 ezüst és 3 bronz a mérleg, nála többet csak az orosz sífutónő, Raisza Szmetanyina gyűjtött össze a hölgyeknél, szám szerint tízet. Disl egyébként bejelentette, hogy befejezte sportpályafutását – mindegyik olimpiájáról sikerült érmet hazavinnie, boldogabb már nem is lehetne.
Olofsson teljesen magától értetődőnek vette győzelmét: „Az elejétől a végéig jól ment, sejtettem, ha a lövésekkel nincs baj, akkor nyerhetek. Nem tudom, Svédországnak mit jelent ez az aranyérem, de hogy nekem rengeteget, az biztos… A sífutásban, úgy éreztem, elérkeztem lehetőségeim határához, ezért nyergeltem át a biatlonra. Sokat köszönhetek az edzőmnek, Wolfgang Pichlernek.”

San Sicario tehát bezárta kapuit, kiürülnek a lejtők, eltűnik a turistahad, újra az lesz a település, ami idáig volt: csendes, isten háta mögötti porfészek. És a helybéliek, hosszú évek múltán, majd mesélhetik az unokáiknak: „Nem is tudod elképzelni, mi volt itt 2006 februárjában…”