A bemutató után még bemutatott a zsűrinek

A valóság néha kiábrándító tud lenni. A tv képernyőjén légies könynyedségű pillangókisaszszonyok közül többen a sajtótribün mögötti folyosón melegítettek be, például Irina Szluckaja és Sasha Cohen. Nos, hiába olvastuk, tudtuk mindkettejükről, hogy nem kosaras termetűek, amikor elsétáltunk mellettük, mégiscsak megdöbbentünk: akkorák, mint egy normális méretű tízéves gyermek. Cohenről a különböző források 145 centitől 155 centiig megannyi adatot közölnek, s a 27 éves orosz hölgy is valahol hasonló régiókban járhat.
De hagyjuk a férfisovinizmus e visszataszító megnyilvánulását.

Két és fél év alatt három edzőcsere

Szóval, Cohen. A 21 éves kaliforniai lány nagyapja Ukrajnából emigrált az Egyesült Államokba, az unoka kiválóan beszél oroszul, aminek ebben a – oroszok által uralt – sportágban nagy hasznát vette, veszi. Például akkor, amikor az utóbbi két és fél év alatt háromszor is edzőt cserélt. Előbb régi, kedves mesterét, a már 76 éves John Nickset váltotta fel Tatyjana Taraszovával, a szakma nagyágyújával, az 1998-as és 2002-es férfi olimpiai bajnokok, Ilja Kulik és Alekszej Jagugyin edzőjével, hogy 2003 karácsonyán váratlanul szakítson a megrendült egészségű orosz matrónával, és Robin Wagnert fogadja fel. Vele át is költözött a keleti partra, Connecticutba, de ez a munkakapcsolat sem tartott sokáig: 2004 decemberében visszatért Nickshez és Kaliforniába. Az utóbbi években magánéletét is alárendelte sokéves álma megvalósításának – természetesen az olimpiai aranyéremről van szó.

Cohenre eddigi pályafutása alapján rásütötték a bélyeget: született „lúzer”. 1999-es berobbanása óta, amikor 15 évesen második lett az amerikai bajnokságon, csupán egy nagy versenyt tudott megnyerni: az idén januárban az Egyesült Államok bajnokságát. Előtte háromszor volt második – mindig örök mumusa, Michelle Kwan mögött –, a világbajnokságon kétszer jutott az ezüstéremig, a Salt Lake City-i olimpiát pedig borzalmasan elszúrta. A harmadik helyről vágott neki a szabadkorcsolyázásnak, de bukott, s végig kellett néznie, ahogy a szinte teljesen ismeretlen, 16 éves Sarah Hughes a negyedik helyről rajtolva fellibben a dobogó legmagasabb fokára, míg ő visszacsúszott negyediknek. Az idén aztán végre – úgy tűnt – rámosolyog a szerencse. Megnyerte az országos bajnokságot, miközben nemezise, Kwan súlyosan megsérült, majd már itt, Torinóban, bejelentette visszavonulását. Cohen – s egész Amerika is – azt hitte, megnyílt számára az út az aranyérem felé.

Mintha Szluckaja nem is létezne… Pedig létezik, sőt felettébb szorgosan halmozza a győzelmeket a 27 éves moszkvai fiatalasszony. Kétszeres világ- (2002, 2005) és hétszeres Európa-bajnokként (1996, 1997, 2000, 2001, 2003, 2005, 2006) érkezett Torinóba, az útipoggyászban azonban ott lapult a négy évvel ezelőtti olimpiai ezüstérem, élete nagy fájdalma. Ennek kellett volna aranyra változnia a Palavelában.
Azért jó, ha tudjuk: Zsanna Gromova tanítványa 2003 novemberében szívizomgyulladást kapott, s úgy tűnt, vége a karrierjének. S mintha ez nem lett volna elég, miután felgyógyult, s emberfeletti erővel újból formába hozta magát, 2004 októberében megsérült a térde, a hátfájás pedig idestova tíz éve kínozza.

Vissza kellett bújni a kűrruhába

No és Arakava Sizuka, a két esélyeshez képest királynői termetű, náluk egy fejjel magasabb, anyanyelvén kívül semmilyen idiómát nem beszélő, Sendaiban élő japán lány? Ő 2004-ben, a dortmundi vb-n már felért pályafutása csúcsára, olyannyira, hogy az aranyérmet megszerezve gyakorlatilag visszavonult.
„Nehéz volt motiválnom magam a világbajnoki győzelem után. Az igazi változást az jelentette, amikor 2005 novemberében edzőt váltottam. Azóta Nyikolaj Morozovval dolgozom, s minden sikerül” – mondta már a győzelmi sajtóértekezleten. Merthogy a Palavelában nem talált, nem találhatott legyőzőre a japán lány. Hibátlan, négy triplával megtűzdelt programot mutatott be, nemcsak az ugrásai, hanem kecses lépéskombinációi és állóspárgái is lélegzetelállítókra sikerültek.
Cohen? Már a bemelegítésnél esett, kelt, s kűrje első harminc másodpercében elbukta a két legnehezebb kunsztot, a tripla Lutzot és a tripla flipet. Utána viszont bámulatos akaraterővel öszszeszedte magát, s a továbbiakban hibátlanul teljesített. Ám annyira biztos volt abban, hogy még érem sem jut majd neki, hogy át is öltözött, levetette a kűrruháját, s melegítőt húzott. Így az eredményhirdetés előtt gyorsan vissza kellett vennie az ünneplőt…

Szluckaja – aki utoljára került sorra – sem remekelt. Ő egyszer ismerkedett meg közelebbről a jéggel, s ettől eltekintve is halovány volt a programja. Amikor meglátta összetett pontszámát, s szembesült a ténnyel, hogy egy helyet visszaesve Salt Lake Cityhez képest csak harmadik lett, kiviharzott a csarnokból, de előbb még két hüvelykujját lefelé fordítva jelbeszéd útján közölte a pontozókkal, mit is gondol róluk…
A sajtótájékoztató ugyanolyan bizarr volt, mint maga a verseny. Arakava csak annyit tudott hajtogatni, hogy „…annyira boldog vagyok, hogy szóhoz sem tudok jutni”.

Cohen már többet beszélt. „Csalódott vagyok, szinte sokkot kaptam – mondta. – Már a bemelegítésnél sem ment a Lutz és a flip, nem is csodálom, hogy elbuktam őket. Biztos voltam benne, hogy lecsúsztam a dobogóról. Nem, nem sírtam, én csak akkor sírok, ha dühös vagyok. Most nem vagyok az, el kell fogadnom, amit az élet ad. Az ezüst szépen csillog, s ennek is örülnöm kell.”
Szluckaja csak tőmondatokban felelt a kérdésekre: „Nem gondolok semmire, csak örülök az érmemnek. Természetesen csalódott is vagyok, hiszen olyan ugrást rontottam el, amelyet máskor álmomból felébresztve is megcsinálok.”

Most elúszott egy történelmi siker

Aztán odakint, a folyosón már sikerült érdemi beszélgetést folytatnunk – no, nem Szluckajával, hanem örmény ügynökével, Ari Zakarjannal, aki nem lehet ügyetlen a szakmában, hiszen Jevgenyij Pljuscsenkót is képviseli.
„Az volt a baj, hogy utolsónak futott Irina – fejtegette a koromfekete hajú fiatalember. – Végig kellett izgulnia huszonhárom kűrt, ráadásul az ő programja előtt feltűnően elhúzódott Kimmie Meissner pontszámainak megállapítása. Láttam rajta, olyan fehér, mint a fal, és roppant feszült. Arról, hogy a pontozók kiszúrtak-e vele, nem tudok határozott véleményt formálni. Nagyjából hasonló minőségű programot adott elő Cohennel. Amúgy ez lett volna az első eset, hogy mind a négy műkorcsolya-aranyérmet egy nemzet nyeri az olimpián. Szerintem ez a történelmi lehetőség is nyomasztotta Irinát.”
Annyira, hogy amikor elúszott – mármint a lehetőség –, tartott még egy mutogatós bemutatót.