Régi idők bakija

Cseh „Matyi” kicselezte az ellenfél teljes védelmét, a kapust is beleértve, majd a gólvonalhoz érve megfordult, tenyeréből ellenzőt formált, s úgy kémlelt, vajon hol vannak a védők. Aztán unott mozdulattal a hálóba sarkalta a labdát. Sportszerűtlenek voltak? Sutba vágták a fair playt? Megalázták az ellenfelet? Viccet csináltak egy szent dologból, a sportból?Nem hinném. Csak ők még hús-vér emberek voltak, nem automaták, robotok, akiket a nyerésre programoztak. Napjainkban az egyetlen rendező elv a győzelem, azt kell hajszolni, mindenáron.Hinnénk, a romantikusok végképp kivesztek a harmadik évezred sportjából.No de akkor hová tesszük Lindsey Jacobellist? A 19 éves, gyönyörű, Botticelli ecsetjére kívánkozó szőke fürtökkel megáldott connecticuti lány a rajttól kezdve vezetett a történelem első női hódeszkás boarder cross olimpiai döntőjében. Sorra dőltek ki az ellenfelek, a két kanadai, Dominique Maltais és Maelle Ricker felbukott, már csak a svájci Tanja Frieden volt talpon, de ő is a bardonecchiai lejtő ködébe veszett. Lindsey hátra-hátratekingetett, de mivel nem látott senkit közel-távol, az utolsó előtti buckánál, alig száz méterrel a cél előtt úgy döntött, mutat valamit a 4254 fizető nézőnek a pénzéért.

Felemelkedett a levegőbe, s – lévén világklasszis félcsöves, csak hajszállal maradt ki az olimpiai csapatból – megfogta a deszka alját.
Bár ne tette volna. Amikor földet ért, megbillent, leült a hóba, s bár néhány tizedmásodperccel később újra nekilendült, időközben Frieden utolérte, elhúzott mellette, s ökleit diadalmasan rázva immár aranyérmesként száguldott át a célvonalon.
Lindsey első nyilatkozata így szólt: „Nem bírtam a véremmel, mi, hódeszkások magunknak és a közönségnek versenyzünk, gondoltam, bemutatok egy trükköt. Nem sikerült…”

Aztán – a szemtanúk látták – röpke kupaktanács alakult az amerikai csapat vezetői és Jacobellis részvételével. Attól kezdve a lány minden újságírónak azt hajtogatta, szó sem volt könynyelműsködésről, csak a biztonság kedvéért fogta meg a deszka peremét, mert erős szél fújt, és így akarta stabilizálni magát…
A gépezet bedarálja a sorból kilógó deviánst. Ismerek olyan országot, ahol Lindseyt felnégyeltetné klubelnöke, amiért hebehurgyán elpackázta a sporthivataltól járó eredményességi támogatást.

Pedig Lindseynek hatalmas a szíve. Három éve levágott negyed métert rakoncátlan fürtjeiből, hogy a szomszéd kislánynak – aki kemoterápiás kezelés következtében elveszítette a haját – parókát csináltasson belőle.
Aki ilyesmire képes, az nagyszerű ember. És eddig a sors mindig kegyes is volt hozzá. Eddig.