Megint egy pengés amerikai

Becsülendő, amit Beorn Nijenhuis és Kvon Szun Csun csinál. Odaállnak a második etapra is, és végigrepesztik, izomból. Pedig szerencsétlen pár a 15-ös: a holland rögtön az elején megbillent, és úgy elvesztette a ritmust, hogy utána már csak sétált, míg a koreait tán annyira meglepte a társnélküliség, hogy a második kanyarban elzúgott, de valami egészen randán. Mindazonáltal összekaparta magát a szivacsfal előtt, és bekorizott, hogy legyen érvényes időeredménye, még ha az húsz másodperccel volt is gyengébb, mint a futamgyőztesé.

Egy rossz mozdulat, és vége mindennek

Márpedig itt húsz századmásodperc is rengeteg, elvégre itt és most a földkerekség leggyorsabban haladó embereit figyelhetjük: önerőből – persze pengeélen, amely egy milliméteres – földi halandó nem megy sebesebben a gyorskorisok 500-as legjobbjainál. Félezer méter 35 másodperc alatt, két kanyarral, azért az már a traffipax szintje.

Egyetlen rossz mozdulat, és vége a nagy álomnak. Mint Casey Fitzrandolph esetében. Az olimpiai címvédő lábának halovány megbicsaklása szemmel alig érzékelhető, a tévén igazából a lassításon látható igazán – de ezzel elszáll, csupán a tizennyolcadik, majd’ egy teljes másodperccel elmaradva az első kör után vezető honfitárs mögött.

Joey Cheek egyébként szépen kivágja a rezet: több mint négy tizedet ver rá a mögötte következő Dmitrij Dorofejevre, ami hihetetlen különbség ezen a szinten. És ami ennél fontosabb: behozhatatlan. Legalábbis első ránézésre. Meg másodikra is. Amúgy ez az a szám, amelyben nem indul az Eric Heiden babérjaira törő jenki fenomén, Chad Hedrick. Neki ez már túl rövid. Értők szerint az 1000 méter és az 1500 is az, de amíg le nem futják azt a két számot, addig hinnünk kell az 5000 bajnokának, hogy neki is lesz öt aranyérme. Persze ez inkább afféle kirakatszöveg a médiának, a júeszéjben szeretik az efféle nagy vállalásokkal fűteni a közönséget. Szóval Hedrick öt aranyat akar, de örülhet, ha háromig jut, Eric Heiden pedig az egy olimpián szerzett öt bajnoki címével továbbra is a főhelyen ülhet a gyorskorcsolyázás panteonjában.

Finn edző vörös kistáskával

Kicsit csúszik a program, így a gyorskoriviadalok állandó kellékeinek számító holland drukkerek egymás anyázzák a két átellenes kanyarból. Emitt hullámzást akarnak generálni, amott a sörgőzbe burkolózó narancssárga tábor tesz az egészre, és vidáman hörög, amikor feltűnik reményeik hordozója, a hetedik helyről nekigyürkőző Erben Wennemars.

Utóbbi egykedvűen körözget a világoskék tréningkörön, mögötte egy kínai megy, aki annyiban érdekes, hogy csíkos sapkája feltűnően visszataszító. Ilyet hol képesek összerakni… Mindegy. Van még egy finn edző, aki a brit pénzügyminiszterekhez hasonlóan egy kis vörös táskát lóbál, miközben mélán körözget, igaz, később kiderül, nem költségvetés van benne, hanem egy ügyes kis eredményjelző, amellyel a verseny közepén mutathatja az övéinek a részidőt.

Cheek másodszor is 35 másodperc alatt

Hanem most már munkára, mert következik az utolsó kilenc pár. Cheek utolérése szinte lehetetlen, viszont az első tízben még felcserélődhetnek a nevek. Sok függ attól, ki indul a belső pályán és ki a külsőn: a pasiknál olyan lendülettel érkeznek a második kanyarba, hogy azt bevenni óriási erőfeszítést és koncentrációt igényel, aki kívül megy, annak könnyebb a dolga – Cheeknek az utolsó párban belül kell vennie az ívet, a második Dorofejevnek dettó, a harmadik helyen álló koreai, Li Kang Szeok viszont külsőzhet.

Az mindenesetre sokatmondó, hogy jönnek sorra a párok, ám senki sem kerül a 35 másodperces határnak még a közelébe sem. Márpedig Cheek 34.82-vel vágta haza a mezőnyt délután öt óra tájban – hát ennyit a konkurenciáról.

A világcsúcstartó Kato Dzsodzsi összekaszál egy 35.19-et, ez már valami, bár a rekordjától így is elmarad kilenc tizeddel a japán – igaz, az Oval Lingotto jegét kifejezetten lassúnak tartja a szakma. Cheekre azonban nem veszélyes, az ázsiai ugyanis alaposan elrontotta az első ötszázat, csupán a tizenegyedik lett. A hollandok zajonganak még egy sort, amikor Wennemars következik, de csak a végkifejletet tolja ki azzal, hogy a célban felbukik, egyrészt a kanyarjelző vörös gömböcöket kell pótolni a szánkázását követően, másrészt a jég szétbarmolása okán megint vödrös emberért kell szalajtani, aki aztán vízzel és malteroskanállal gyógyít, meg valami tűzoltókészülékre emlékeztető izével, amivel fagyaszt. A kínai Ju Fengtong után is be kell jönnie, elvégre ő is fejjel előre zúdul át a célvonalon, így megy 35.23-at – mi lett volna, ha nem bukik fel a hajrában…

Ezt már sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre japán vetélytársa, Oikava Juja átveszi a vezetést, de csak addig, amíg a Világkupában vezető Dorofejev be nem fröccsen 35.17-tel. Ökölbe szorítja a kezét – azért Cheek nem „fürödheti le” a futamot. Igaz, a 35.58-ért meg sem kell szakadnia – ennyit kell mennie az aranyért.

Ehhez képest megint 35 alatt száguld végig: 34.94-gyel zár, azaz utcahosszal nyer az orosz előtt, aki kétszázadnyival előzi meg a koreai Lit. Cheeknek még a hollandok is tapsolnak, el kell ismerni, ma óriásit ment. A célba érve, előírásszerűen letépi magáról a fejtakarót – minden gyorskoris vetkőzni kezd a beérés lendületével… -, az égre emeli a tekintetét, és elrebeg egy „Thanks”-t a Mindenhatónak. Jutalmát nem itt kapja meg, csak virágot adnak át neki – mehet a város főterén kialakított Medals Plazára, s ott kanyarítják a nyakába az aranyérmet. A ceremónia köré pedig műsort kanyarítanak, ezen az estén Ennio Morricone zenél a bajnokoknak és az érdeklődőknek élőben. Erre szokták mondani: egyik jobb, mint a másik…