Visszatérhet a régi idők szelleme

– Ötven éve járja a világot sportolóként, majd sportvezetőként. Mennyiben más a mostani útja, mint a többi volt?
– Mindenben – mondta Kamuti Jenő. – Jobban izgulok, mint 1960-ban, az első olimpiám előtt, végtére is nemrégiben választottak meg a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárának, s ebbéli minőségemben ez az első olimpiám.

– Még szerencse, hogy a magyar várakozás össze sem hasonlítható azzal, amely egy-egy nyári olimpiát megelőz.
– Ez igaz, de csak részben. Mert az tény, hogy érmes reményeink nincsenek – azóta nincsenek, hogy az 1980-as Lake Placid-i játékokon a közönség és a szakma által is toronymagasan legjobbnak látott Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncospárt a szovjet pontozóbíró arcpirító csalása megfosztotta a megérdemelt aranyéremtől a dobogó tetejére feltolt Natalja Linicsuk, Gennagyij Karponoszov kettős ellenében –, és a cél a legjobb tíz közé kerülés, az is legfeljebb a műkorcsolyázó Sebestyén Júlia és rövid pályás gyorskorcsolyázó, Huszár Erika számára, de az mind a húsz olimpikonunktól elvárható, hogy tudása legjavát nyújtsa, és megjavítsa eddigi legjobb olimpiai helyezését, ha már volt ilyen.

– Egyéb szempontból sem kell aggódnia: aligha valószínű, hogy egy negyvenedik vagy negyvenegyedik helyezés reményében bármelyik sportolónk is doppingolásra vetemedne.
– Ez is így van, és szeretném azt hinni, hogy nem az esélytelenség, hanem a becsület akadályozza meg a mieinket abban, hogy tilosban járjanak. A doppingellenes küzdelem különben is vesszőparipám, szeretném elérni, hogy akit olimpián doppingvétségen kapnak, azt egyszer és mindenkorra tiltsák el az ötkarikás játékokról. Az már kérdés, hogy vébén, Európa-bajnokságon rajthoz állhat-e – elvégre az az illető nemzetközi sportszövetség kompetenciája –, de az olimpia más. Ott a zéró tolerancia elvét kellene alkalmazni.

– Úgy látom, az ön szívének különösen kedves verseny az olimpia, s talán ezért is gondolkodik ilyen szigorúan.
– Öt olimpián vettem részt versenyzőként Róma és Montreal között, s könnyen hat is lehetett volna az az öt. 1956-ban tizenkilenc éves voltam, harmadik a hazai tőrözők ranglistáján, s papíron ki kellett volna jutnom Melbourne-be. Bay Béla bácsi, az akkori szövetségi kapitány azonban másképp döntött. Meglehet, számomra jól, mert bár így elestem egy olimpiai részvételtől, viszont itthon éltem át a forradalom tragikusan fenséges vagy éppen fenségesen tragikus napjait. Az biztos, ha kivisznek Melbourne-be, ma nem az az ember vagyok, aki vagyok.

– Ezek szerint éppen harminc éve vívott utoljára olimpián.
– Az hagyján, hogy harminc éve vívtam utoljára, de ennél számomra sokkal emlékezetesebb, hogy a montreali megnyitón én vihettem a magyar zászlót. Ez legalább akkora élményem, mint a két olimpiai ezüstérem. S erre gondolva most azon mesterkedem, hogy a pénteki megnyitóünnepségen valahogy én is beosonhassak az Olimpiai Stadionban felvonuló magyar sportolók és vezetők közé.


– Közel a hetvenhez lett a magyar olimpiai mozgalom második számú vezetője. Nem egy kicsit későn?
– Éppen ellenkezőleg! Ma már kifelé tartok a sebészi pályáról, csak egy-egy ismerősöm kérésére vállalok el olykor operációt, azaz több a szabadidőm, mint korábban. Általában reggel nyolctól este nyolcig bent vagyok a munkahelyemen, a Magyar Olimpiai Bizottság irodájában, és nem azért, hogy reprezentáljak vagy bizonygassam, menynyire szorgos vagyok, hanem mert napi huszonnégy órára való teendőm van.

– Ön vívóként a nyári olimpiák specialistája volt. Miben más a téli olimpia, s megdobogtathatja-e a szívünket egy ilyen havas-jeges sporttalálkozó? Még ha eddig itt, Torinóban havat és jeget nem is nagyon láttunk.
– A téli játékoknak megvan a maga diszkrét bája. Az indulói létszám és a sportágak száma is töredéke a nyári olimpiáénak, kisebb a felhajtás, a világ talán nem figyel oda annyira, s Magyarország sem, hiszen nem vagyunk hoki- vagy éppen sínagyhatalom. Viszont amennyivel kisebb léptékű egy téli találkozó, annyival emberibb, meghittebb. Könnyebben alakulhatnak ki barátságok, nincs az a gigantizmus, amely az utóbbi két évtized nyári olimpiáit jellemezte. Torinóban nem fulladunk bele az események tengerébe, Torino – reményeim szerint – valamit viszszahoz a régi idők olimpiáinak szellemiségéből, abból az időből, amikor még én is fiatal voltam, s versenyzőként én is jártam az olimpiákra… ---- Az újságíró kiszáll a gépből a néhai futballrajongó olasz köztársasági elnökről elnevezett torinói repülőtéren – Aeroporto di Caselle Sandro Pertini
–, és egy pillanatra azt hiszi, nem a téli, hanem a nyári olimpiára érkezett meg.

Délután egy óra van, hétágra süt a nap, nemcsak a báránybőr bekecs, de még a kötött pulóver is lekívánkozik az emberről, s amikor a szervezőbizottság autóbusza megindul az akkreditációs központ felé, az út mentén büszkén hirdeti a digitális hőmérő: 14 C!

Árnyékban, nem napon – ott talán még a húsz fokot is megközelíti.

Hogy az ördögbe akarnak ebben a „kánikulában” alpesi és északi síversenyeket, hódeszkaviadalt meg hasonló „nyalánkságokat”rendezni a derék olaszok?!
Azért ha hátranézünk, látjuk a Savoyai-Alpok hóborította hegykoszorúját, ott, a francia határ környékén, a piemonti fővárostól mintegy száz kilométerre, Sestriere-ben nyilván hidegebb van, de hát abban a városban, ahol Kossuth Lajos leélte élete majdnem felét, cseppet sincs téli olimpiás hangulat.

Talán senkinek.

Roccónak, a buszsofőrünknek például holtbiztos, hogy nincs. A szénfekete hajú, napszemüveget viselő fickó Calabriából, az olasz csizma spiccéről, Cosenzából érkezett ide a hűvös (?) északra, az olimpiai idejére szerződött a szervezőbizottsághoz, a Torochoz a repülőtér és a sajtóközpont között közlekedő buszokat vezetni. Nem bánta meg, bizonygatja, tisztességes a „soldo”, vagyis a bér, a háromszorosát is megkeresi annak, amit odahaza, a még ma is elmaradott délen.

Amikor megkérdezem, érdekli-e a sport, kapásból bólogatni kezd, de nem Michelle Kwan vagy Jaromír Jágr nevét kezdi citálni, hanem – lázasan hadarva – arról beszél, hogy vasárnap bizony hatalmas rangadó lesz a milánói San Siróban, a második helyezett Internazionale az éllovas Juventust fogadja! Rocco vérmes Inter-szurkoló, kevés híján könynyekre fakad a Fiorentinától elszenvedett 2–1-es vereség felidézésekor, és be nem áll a szája, amíg a Corso Vercellin torkára nem forrasztja a szót a többezres tömeg.

Nem fogják elhinni, globalizációellenes tüntetésbe szaladtunk bele, már kivonult a rendőrség, éppen egy félelmetes tűzoltóautó szirénázik el mellettünk, szegény antiglobalisták hamarosan kapnak a hideg vízből, ami azért februárban – még ha az évszakhoz képest enyhe is az idő – nem éppen leányálom.


Rocco befordul egy mellékutcába, s máris a kerülő úton bumlizunk a sajtóközpont felé.

Nem ám akárhol: a nekünk is fenntartott Corsia olimpicán, a 2006. február 1. és 28. között az olimpiai jelvényt viselő járművek részére elkülönített jobb oldali sávban. Mintha csak az ántivilágba csöppentünk volna vissza, a hatvanas-hetvenes évek Moszkvájába, konkrétan az SZKP felső vezetősége részére a sugárutak közepén épített külön sávba.

Az olasz sajtó is sajátosan kezeli az olimpiát. Az Il Messaggero tizenkét oldalas sportmellékletéből tíz a calcióval foglalkozik, leginkább a Roma klubrekord-beállítást jelentő nyolcas nyerő sorozatával, Tottiék feltámadásával, a hátsó oldal egy hatalmas hirdetés, s csupán a tizenegyedik oldalról mosolyog az olvasóra Alberto Tomba, az egykori mű- és óriásműlesikló fenomén, a XX. téli olimpia arca. Amikor ezeket a sorokat írom, még senki sem tudja, hogy Tomba avagy Stefania Belmondo, a közelmúlt remek sífutója gyújtja-e meg az olimpiai kandelábert pénteken este az Olimpiai Stadionban, ami viszont biztos: Carolina Kostner lesz az olasz küldöttség zászlóvivője.

Rocco esze azonban Figón, Verónon, Cambiassón és Adrianón jár. ---- Újabb fontos állomásához érkezett a Budapest Olimpia Mozgalom. A 2016-os nyári játékok magyarországi megrendezése érdekében a legtőkeerősebb honi vállalkozások közreműködésével tavaly novemberben megalakult civil mozgalomhoz – az olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott után, első sportegyesületként – a Vasas SC is csatlakozott.

– Miért tartják fontosnak, hogy támogassák a mozgalmat?
– A BOM kezdeményezése egyértelműen pozitív – mondta Markovits László, a Vasas SC elnöke. – A részletekről már sokan beszéltek, itt és most legyen elegendő annyi, hogy az olimpiai rendezés minden tekintetben rendkívüli fejlődést hozna az országnak. A nyolcvanas években Barcelonában éltem, majd amikor 1992 után visszatértem, láttam, milyen hatalmas előrelépést jelentett a városnak az olimpia. És ami legalább olyan fontos, a spanyol sportnak is.

– Egy klub, mondjuk a Vasas, mit profitálhat az olimpiából?
– Meggyőződésem, hogy a magyar sportot alapvetően az egyesületek, a szakosztályok, tehát azok a műhelyek jelentik, amelyek most a sor legvégén állnak anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt. Főként azért, mert nincsenek képviselve, nincsenek elismerve még az olimpiai mozgalomban sem. Azért csatlakozunk, mert igenis részt kell vennünk mindenben, ami a sportot érinti, hallatni kell a hangunkat, el kell mondanunk a véleményünket. Ha olimpiát szeretnénk rendezni, akkor elkerülhetetlen a jelenlétünk. Minél több fórumon vagyunk ott, annál nagyobb az esély rá, hogy jó irányba forduljon a magyar sport átszervezése.

– Főszerepre vágynak?
– Szerepre. A sportban is fontos hogy meghatározzák, kinek mi a feladata, ki miért felelős. És persze az is, hogy a működéshez ki teremti meg a feltételeket. Magyarán: tudnunk kell, miben segít bennünket az állam, s miben kell segítséget szereznünk más forrásból. Egyetértek azzal, hogy ne az államtól várjunk mindent, ezzel együtt érdekes adat, hogy az idén majdnem nyolcmillió forinttal tulajdonképpen mi támogatjuk az államot, adók, járulékok formájában. S tesszük mindezt úgy, hogy tizenöt szakosztályt tartunk fenn, három állami létesítményt működtetünk, sőt, fejlesztünk: a több száz milliós beruházások nem terhelik az államháztartást, ugyanakkor gazdagítják a közvagyont.

– Minden mindennel öszszefügg?
– Természetesen. Ha arról beszélünk, hogy rendezzünk olimpiát, akkor először azt kell megnézni, lesznek-e olyan magyar résztvevők, akik méltó folytatói lehetnek a hagyományainknak. Ezért az egyesületi alapok megszilárdítása legalább olyan fontos, mint az, hogy a szükséges forrásokat honnan teremti elő az állam, a város vagy más támogatók. Ha a sportban nincs alapja a kezdeményezésnek, minek a rendezés? Az az ideális, ha nemcsak a gazdasági felkészülést, hanem a sportot is határozott koncepció uralja.

– Fontos, hogy a Vasas az első klub, amely támogatja a mozgalmat?
– Örülök neki, hogy mi vagyunk az úttörők. A Vasas tett már le az asztalra olyan eredményeket, amelyek jóvoltából a véleményünk befolyásoló lehet. ---- Felejthetetlen látványosság lesz az ünnepség
MEGNYITÓ. A XX. torinói téli ötkarikás játékok pénteken 20 órakor kezdődő megnyitóünnepsége felejthetetlen műsort ígér az Olimpiai Stadion lelátóin helyet foglaló 35 ezer sportkedvelőnek és a kétmilliárd tv-nézőnek (az m1 élőben közvetít). Az eseményen 240 profi előadó és 6100 önkéntes működik közre.

Nyolcan gyújtják meg a lángot
CEREMÓNIA. Helyi lapértesülés szerint nyolc olasz sztársportoló, köztük a sílegenda Alberto Tomba gyújtja meg a téli olimpia lángját a megnyitón. A La Repubblica című napilap úgy tudja, hogy Tomba mellett az olimpiai bajnok síző Deborah Compagnoni, Stefania Belmondo és Manuela Di Centa, továbbá az 1994-es lillehammeri játékokon aranyérmes sífutóváltó négy tagja – Marco Albarello, Maurizio De Zolt, Silvio Fauner és Giorgio Vanzetta – kap szerepet a Stadio Comunaléban.

Megérkezett az olasz köztársasági elnök
DÍSZVENDÉG. Megérkezett Torinóba Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök. Péntek este az államfő nyitja meg a XX. téli játékokat.

Repülési tilalmat rendeltek el a város fölött
BIZTONSÁG. Repülési tilalom lép életbe péntek este Torino térségében a megnyitóünnepség miatt. A várostól 35 kilométerre fekvő Caselle légikikötő nem fogad és nem indít járatokat.

Eltiltották a herceg egykori versenyzőtársát
DOPPING. Hat hónapos eltiltással sújtották Sebastien Gattusót, II. Albert monacói herceg bobos csapattársát – doppingolás miatt. A 2002-es Salt Lake City-i olimpián Alberttel négyes bobban induló versenyző szervezetében a tiltólistán szereplő, finaszterid nevű vízhajtóra bukkantak tavaly októberben. Gattuso nem nevezett a torinói játékokra.

Rendőri védelmet kapnak a dánok
VESZÉLYBEN. Rendőri védelmet kap a csúszókorongos Dorthe Holm, a dán csapat zászlóvivője. Az intézkedésre azért kerül sor, mert a skandináv ország egyik újságjában megjelent Mohamed-karikatúrák miatt Dánia az utóbbi napokban első számú közellenséggé vált az iszlám országokban.

Kényszerű csere a szlovák keretben
SÉRÜLÉS. A szlovák jégkorong-válogatottnak sérülés miatt nélkülöznie kell Ladislav Nagyot, az NHL-ben szereplő Phoenix Coyotes csatárát. A 26 éves Nagy térdsérülést szenvedett. Helyette a Pittsburgh Penguinsban játszó támadót, Tomas Surovyt hívták be a keretbe.