Átszambáznak Európába

A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor ideje szembesülni vele, hogy kontinensünk labdarúgásába úgy szivárognak be a brazilok, mint a kültelki piacokra a kínaiak. A Brazíliából Európába "emigrált" játékosok száma az utóbbi időben alaposan megugrott, vannak országok – mint például Portugália –, ahol egyes átigazolási periódusokban több játékost jegyeznek be az élvonalba szambaországból, mint a befogadó anyaországból.

Talán meglepő, de a legszűkebb európai elitben már az élre is törtek a brazilok: a Bajnokok Ligája 2005–2006-os kiírásában az ötszörös világbajnok nemzet fiai alkotják a legnagyobb nemzeti csoportot. Tekintve, hogy a dél-amerikaiak "nyersanyagkészlete" kifogyhatatlan, újabban már a kevésbé nívós, sőt a kifejezetten gyatra színvonalú bajnokságokban, illetve a braziltól teljesen eltérő klímájú országokban is megjelentek a szambások. Egy sebtében kiragadott példa: Ukrajna két óriásánál, a Dinamo Kijevnél és a Sahtar Donecknél összesen tíz brazil keresi a kenyerét.

Minden idők legjobbja nemet mondott

A dél-amerikai labdarúgok szeme előtt mindig is egy cél lebegett: mielőbb átkelni az Atlanti-óceánon, és karriert be futni a sokkal gazdagabb Európában. Az úttörők már az 1920-as években beszivárogtak az öreg kontinensre, a folyamat a II. világháború után főleg az argentin és az uruguayi labdarúgók révén gyorsult fel, őket kis fáziskéséssel követték a brazilok és a chileiek. Ugyanakkor ezen futballisták zöme a világbajnokságok közeledtével hazament, mert csak így tarthatta meg, illetve harcolhatta ki a helyét a nemzeti csapatban – a braziloknál is sokáig élt a szabály, amely szerint a válogatottban csakis az otthon futballozók játszhatnak.
A 60-as, illetve a 70-es években Argentínából indult meg az első igazi zarándoklat az öreg kontinens felé, akkor, amikor ügyes praktikákkal (elsősorban rokonsági kapcsolatokat kihasználva) meg lehetett szerezni egy-egy európai ország (főleg Spanyolország és Olaszország) útlevelét.

Érdekes kontraszt, hogy az a brazil labdarúgó, aki talán a legnagyobb hatással volt a világ labdarúgására, sohasem igazolt Európába. A Santos és a selecao legendája, Pelé csak a pályafutása legvégén töltött el egy kis időt a soccerrel ismerkedő Egyesült Államokban, noha jóval korábban őt is milliós ajánlatokkal bombázták az európai élklubok.

Az elitligában is fölényben vannak

A most futó szezonban is megállapíthatjuk, hogy a brazil utánpótlás kiapadhatatlan. Ha az európai labdarúgás krémjét, a Bajnokok Ligáját vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb jó játékos brazil, vagy legalábbis Brazíliában bontogatta a szárnyait. A 2005–2006-os szezonban 72 brazil labdarúgót neveztek a csoportmérkőzésekre, eggyel többet, mint a második legtöbb játékost adó Spanyolország. Nem meglepő, hogy a főtáblára jutó csapatok közül a két portugálban, a Benficában és a Portóban szerepelt a legtöbb brazil – a lisszaboniak nyolc, a 2004-es győztes pedig hét "szambaművészt" alkalmaz –, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a spanyol Barcelona állhat fel a maga hat braziljával (feltéve, hogy az immár portugál állampolgár Decót is ide számítjuk). A skála másik végén a belga Anderlecht, a cseh Sparta Praha, a norvég Rosenborg, az osztrák Rapid és a brit különítmény (Rangers, Chelsea, Liverpool, Manchester United) áll – ezekben a csapatokban egyetlen brazil labdarúgó sem játszik.

Portugália, a második haza

Ha nem kizárólag a BL-t vizsgáljuk, hanem országokra bontva keressük a brazilokat, úgy toronymagasan Portugáliában találjuk a legtöbbet. Ennek egyszerű a magyarázata: az egykori gyarmattartó tárt karokkal fogadja az olcsó, azonos nyelvet beszélő, és a legtöbb esetben az átlagosnál jobb "munkaerőnek" bizonyuló brazilokat, akik a törvény adta lehetőségüknél fogva többnyire automatikusan megkapják a kettős állampolgárságot. Az idei szezonban (de még a téli átigazolási piac megnyitása előtt) 144 brazilt regisztráltak a SuperLiga 18 csapatánál, ami kereken 8-as átlagot ad ki. A pálmát a Marítimo viszi el, keretében nem kevesebb, mint 13 Brazíliából érkezett labdarúgó szerepel, de nem szégyenkeznek a szintén madeirai Nacionalnál sem a maguk 11 szambásával.

Portugália után a spanyol élvonalban játszik a legtöbb brazil (33), és a többi nagy európai bajnokságban is hasonló a helyzet, leszámítva az angol Premier League-et, amelyben eleve csak a legjobbak kapnak munkavállalási engedélyt. Merthogy azt látni kell, hogy ennyien egyszerűen nem üthetik meg a válogatott szintet, azaz a brazilok zöme megélhetési labdarúgó, és Európába szerződésük sokszor ügyes ügynökeik érdeme. Más kérdés, hogy náluk ez még mindig pallérozottabb játéktudást takar, mint amilyen a legtöbb országban profiskodó labdarúgóké. ---- A ---- A