London? Már meghódítva!

Egy, kettő, három… tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc, vagy az már húsz? Kezdjük újra! Egy, kettő, három… tizenkilenc, húsz, huszonegy, azt már számoltuk? Biztos? Á, hagyjuk az egészet.A Sándor Károly Futballakadémia a Chelsea vendége volt a múlt héten, s a londoni klub utánpótlásbázisán (ha valaki arra jár: Stoke Road, Stoke d'Abernon, Cobham, KT11 3PT) a vezetőkkel azt számolgattuk, hogy mégis hány pályán edzhetnek a gyerekek. Szégyen, nem szégyen, egyszerűen nem tudunk végleges adatot mondani.
Nemcsak azért, mert a kerekeken guruló kapuk segítségével mindig másutt és mindig az adott feladatnak megfelelő méretű pályát lehet kialakítani, hanem azért is, mert a hatalmas kiterjedésű füves területeket több mint egyórányi sétával lehetne csak körbegyalogolni. Egyszerűen nem lehet átlátni az egész központot.

A kőkerítés mögött, az angol fiatalok előtt

Jó kérdés, hogy mi szüksége van ekkora utánpótlás-akadémiára olyan csapatnak, amely a világ legjobbjait veheti és veszi meg, tehát nem feltétlenül támaszkodik a saját nevelésű fiatalokra. Nos, a klub egyik vezetője erről azt mondta: egyfelől rendkívül sok gyereket – és velük együtt persze szülőt is – köteleznek el a klub iránt, és ha nem is lehet mindenkiből Chelsea-szintű válogatott futballista, más csapatokban esetleg szerephez juthatnak (ami ugyebár bevétel lehet a Chelsea-nek), de ha még az sem sikerül, akkor is futballkedvelő, az egyesület és általában a labdarúgás iránt mindig érdeklődő, azaz potenciális néző lehet belőlük. Olyan, aki jegyet, mezt vesz, előfizet a meccseket közvetítő csatornákra. És az sem mellékes, hogy az, aki mindennap mozog, sokkal egészségesebb emberként élhet, mint az, aki a számítógép előtt, a játékteremben vagy csak úgy, az utcán éli az életét.

Érdekes gondolatok, amelyeken talán érdemes lenne elgondolkozni itthon is.

Egyébként ebben a sportkomplexumban edz a José Mourinho által vezényelt nagycsapat is, igaz, azt a pályát magas kőkerítés veszi körül: ott a külső szemlélődő nem szívesen látott vendég. Amikor az agárdi akadémián nevelkedő fiatalok arra jártak, éppen kapusedzés zajlott: legalább öt szakember vezényelt – igen, nem tévedés: a gyerekek fejlődését legalább ennyi kapusedző segíti – speciális gyakorlatot Petr Cech lehetséges utódainak.

Nos, valahol itt kezdődnek az ideális körülmények. És mindezek tudatában még nagyobb sikernek számít a magyar fiatalok eredménye (nem lehet elégszer leírni: 5–0 az agárdiaknak!), és büszkeség volt látni, érezni, milyen tisztelettel néznek a mieinkre az angol szuperklub dolgozói.

"Rendet hagytunk magunk után az öltözőben?" – kérdezte kollégáitól a mérkőzést követően Tamási Zsolt, az agárdi futballakadémia szakmai vezetője, egyben a 17 évesek edzője. A kérdés jelezte: jó benyomást kell tenni, szép emléket kell hagyni magunkról és általában a tekintélyéből mostanság rengeteget vesztő magyar labdarúgásról, s nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. A Győr és a Vasas egykori vezetőedzője megerősítette, amit a csapattal egy hetet együtt élő kívülálló is észrevehet: a futballiskolában nem csupán minőségi labdarúgók képzése a cél, a gyerekek nevelése, jellemük, viselkedésük alakítása is fontos feladat.

Nem eladni akarnak, hanem még nevelni

"Természetesen ez is fontos szempont – mondta Tamási Zsolt. – A hagyományos rendszerben működő klubban délután három-négy órát tölt el a gyerek az edzésen, ennyi időt van edzői és társai körében. Agárd ebből a szempontból is különleges, hiszen mi a nap mind a huszonnégy órájában együtt vagyunk, ami óriási felelősséget ró ránk. Formálni kell az egyéniségüket, a jellemüket, és az sem véletlen, hogy főállású nevelőtanár segíti a munkánkat."

Tamási Zsolt hozzátette: érezni a sikeres angliai túra hatását: televíziók, rádiók keresik, rengeteg ismerős és ismeretlen gratulált az eredményekhez, s a gyerekek szülei is megköszönték az akadémia kínálta fantasztikus lehetőséget. Az eredmények hallatán sok szurkoló úgy reagált, hogy tehetséges játékosokból sohasem volt hiány, ám amikor a felnőttkor küszöbére érnek, a legtöbben eltűnnek, vagy beleszürkülnek a magyar mezőnybe.
Mi a remény arra, hogy ezek a srácok mások lesznek, mint az elődeik?

"Mi is tapasztaltuk, hogy sok ígéretes pályafutás tört ketté csak azért, mert nem a megfelelő időben szerződtek külföldre – mondta Tamási Zsolt. – Sokan túl korán kerültek ki, és a kispadon töltött évek nem egy tehetséget túlságosan megviseltek. Tudomásul kell venni, hogy ma már marketing szempontból is fel kell építeni egy-egy játékos karrierjét. Ezen mi, Agárdon egy profi céggel karöltve dolgozunk: a Careers Management Group segít a futballisták mendzselésében s abban, hogy minél többet szerepeljünk a médiában, egyébként ezt a túrát is a céggel közösen szerveztük. Hogy ezek a srácok be tudják-e futni azt a pályát, amelyre tehetségük predesztinálja őket? Nyilvánvalóan azon dolgozunk, hogy a kérdésre igen legyen a válasz. A szakmai munkán túl minden megpróbáltatásra igyekszünk felkészíteni őket, többek között Londonba is azért utaztunk el, hogy a gyerekek a saját bőrükön érezzék angol kortársaik mentalitását és harcias, kemény játékstílusát. De hangsúlyozom: nem azért mentünk, hogy a legjobbjainkat eladjuk, csupán szerettük volna felhívni a figyelmet rá, hogy igenis van fantázia a mai magyar futballban."

A sztárok hordára csak ámuldozott

Nos, ez sikerült. S ugyan Tamási Zsolt nyilván nem a Stamford Bridge-i stadionnal egybeépült The Hotel at Chelsea londinerére gondolt, mégis szívmelengető volt hallani, ahogy a világsztárok között dolgozó hordár – nem tudva, hogy egy magyar újságíró is hallótávolságon belül van – elhűlve mesélte kollégáinak: "Hallottátok, mi történt? Nagyon csúnyán kikaptunk ettől a magyar csapattól! Képzeljétek, öt nullára vertek el minket…" ---- A ---- N