Új kottából szól a régi nóta

A Világkupa immár csak szép emlék, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) – legalábbis a jelenlegi elképzelések szerint – 2004-ben, a Porto–Once Caldas mérkőzéssel elbúcsúztatta Európa és Dél-Amerika legjobb klubcsapatának vetélkedését, és új sorozatot hozott létre, hogy kiderítse, melyik klub a legjobb a világon.

A hat konföderáció első számú kupasorozatának legutóbbi győztesei Japánban mérik össze erejüket, hogy eldöntsék, melyik a világ legjobb klubcsapata.
Az anyagi kondíciókkal ezúttal aligha lesz gond (a mostani viadal díjalapja 15 millió dollár, a győztes 4.5 milliót tehet el), az érdeklődésre sem lehet panasz (a jegyek 70 százaléka már elkelt, televízión pedig 160 országban lehet nyomon követni az eseményt), a szándék tökéletesen megfelel a Sepp Blatter által képviselt szellemiségnek (ne legyen különbség a konföderációk között!), csak éppen azt nehéz elhinni, hogy ezzel bármi is megváltozik. Az erőviszonyok ismeretében ugyanis nehéz elképzelni, hogy nem Európa (Liverpool) és Dél-Amerika (Sao Paulo) képviselője találkozik majd a jokohamai fináléban.

A nemzeti csapatoknál már láthattuk, hogy az elmaradottnak hitt kontinensek válogatottjai felzárkóztak az európai és dél-amerikai alakulatokhoz, ugyanakkor klubszinten még túl nagy a különbség az elit és a "futottak még" kategória között. Ez persze könynyedén magyarázható azzal, hogy a tehetősebb, a nemzetközi porondon magasabban jegyzett európai és dél-amerikai klubok elszívják a tehetségeket az afrikai, ázsiai, CONCACAF-zónabeli és esetenként óceániai együttesektől, gyengítve a versenyképességüket. Hiába van pénz például az olajországokban, a középmezőnytől felfelé rangsorolt játékosok legfeljebb levezetni mennek oda.

Ettől függetlenül, még csak nem is túlságosan erőltetetten, a legek mezőnyeként is említhetjük a Japánban fellépő hatost. A XX. század legjobb afrikai csapata (a 82 titulussal büszkélkedő egyiptomi el-Ahli), a legöregebb szaúdi egylet (az el-Ittihad), a leghomogénebb gárda (a csak Costa Rica-i állampolgárokat foglalkoztató Deportivo Saprissa), a legeredményesebb angol alakulat (a 18-szoros bajnok, ötszörös európai kontinenselső Liverpool), a legfiatalabb kontinensbajnok (a 2004. november 1-jén alapított, ausztrál Sydney FC) és a mezőny legtöbb Világkupa-sikerével (2) büszkélkedő formáció (a brazil Sao Paulo) feszül majd egymásnak a Távol-Keleten.

Rajtuk is múlik, milyen jövője lesz ennek a sorozatnak.

A MENETREND
Negyeddöntő
december 11.
el-Ittihad (szaúdi)
el-Ahli (egyiptomi) Tokió, 11.20
december 12.
Sydney FC (ausztrál)
Saprissa (Costa Rica-i) Tojota, 11.20
Elődöntő
december 14.
el-Ittihad vagy el-Ahli
Sao Paulo (brazil) Tokió, 11.20
december 15.
Sydney FC vagy Deportivo Saprissa
Liverpool (angol) Jokohama, 11.20
Helyosztók
Az 5. helyért
december 16., Tokió, 11.20
A 3. helyért
december 18., Tokió, 8.20
Döntő
december 18., Jokohama, 11.20

Az első kísérlet

A FIFA egyszer már megpróbálkozott a klubvilágbajnokság meghonosításával, ám a 2000-es nyitást a marketingpartner ISMM/ISL cég csődje miatt nem követte folytatás. Az első vb egyébként a 2000-es évek első jelentős futballeseménye volt, hiszen 2000. január 5. és 14. között bonyolították le Brazília két nagyvárosában, Sao Paulóban és Rio de Janeiróban.

Az akkori mezőny nagyobb volt a mostaninál, hiszen a konföderációk bajnokai (Vasco, Manchester United, el-Naszr, Necaxa, South Melbourne, Raja Casablanca) mellett a Világkupát védő Real Madrid (más kérdés, hogy ezen a téren csúszás volt, hiszen a Real 1998-ban diadalmaskodott), illetve a brazil bajnok Corinthians is indulhatott. A torna a brazil csapatok diadalmene-tét hozta, a gól nélküli finálét követő tizenegyesrúgások végén a Corinthians ünnepelhetett, míg a társgólkirály Romárióval felálló Vasco bosszankodhatott.