Számvetéssel, értékeléssel telt a csütörtöki szünnap a kázilabda-vb-n. A magyaroknak is volt miről beszélgetniük, hiszen a szlovénok elleni pontvesztés után a csoportküzdelmek következő két fordulójára nagyon össze kell szedniük magukat.
MTI
A szlovén Deja Dolert (labdával) még Kindl Gabriella sem tudta megakadályozni, hogy hat gólt lôjön
MTI
A szlovén Deja Dolert (labdával) még Kindl Gabriella sem tudta megakadályozni, hogy hat gólt lôjön
A szünnapon erőt gyűjtöttek a csapatok a további két csoportmérkőzésre, amelyet hétfőtől a középdöntő küzdelemsorozata követ. A magyarok két győzelemmel (Ausztrália, Angola) és egy döntetlennel (Szlovénia) a B-csoport élén állnak, és eddigi teljesítményük legfeljebb közepesre értékelhető.
Ezúttal is kiderült, hogy azok a játékosok a húzóemberek, akik régóta kulcsjátékosok a válogatottban. Pálinger Katalin, Balogh Bea, Görbicz Anita, Ferling Bernadett és Siti Eszter rutinja sokat ért az eddigi meccseken. Az újoncoknak és azoknak a lányoknak, akiknek eddig – bár kerettagok voltak – kevesebb szerep jutott, még szokniuk kell a vb légkörét. Remélhető, hogy Tóth Tímea és Mehlmann Ibolya is egyre inkább felveszi a ritmust, s a folytatásban bátrabban vállalkozik.
A magyarok ágán az A-csoportban, ahogy várható volt, kiemelkedik az orosz válogatott, a torna nagy esélyese, ugyanakkor kisebb meglepetés a hollandok sikere Horvátország ellen. A C-csoportban a dánok lépegetnek előre, s eddig jól szerepeltek a németek is (szakmailag hasznos, hogy a visszalépő Tajvan helyére ők kerültek). A D-csoportban jól menetel Románia, de ez nem is csoda, hiszen Georghe Tadici kapitány kulcsjátékosai – köztük a három győri légiós – Bajnokok Ligájában szereplő együttesből érkeztek a keretbe. Kellemes meglepetést szereztek a franciák, akik kicserélték szinte az egész csapatukat, és a Világkupán nem is remekeltek. Példaértékű az a türelem, ahogy a franciáknál hagyják dolgozni a kapitányukat.
A pihenőnapon is edzettek a magyarok, Németh András kapitány pedig összefoglalta az eddigi három forduló tapasztalatait, értékelte csapatát és az ellenfeleket. "Nem lehetek elégedett játékosaim eddigi teljesítményével, mert az kevés, hogy óriási akarattal küzdenek – mondta Németh András. – A világbajnokságon gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amelyben dönteniük kell, s ebben még nem mindenkinek van kellő rutinja. Sokat hibáztak Angola és Szlovénia ellen, és szerintem a bakik az idegesség számlájára írandóak. Meg kell érteniük, azért vannak itt, mert Magyarországon ők a legjobb kézilabdázók, és ennek megfelelően kell szerepelniük. A védekezésük, de főleg a támadójátékuk akadozott, és emiatt az ellenfelek könnyebben indíthattak ellenakciókat. A szünnapon, remélem, lehiggadtak a lányok. Megbeszéltük a gondokat és azt, miként lehetünk eredményesebbek, mert a csoportunkban nincs legyőzhetetlen csapat."
A kapitány a B-csoportot igen kiegyensúlyozottnak értékelte, hiszen ebben a hatosban már nincs pontveszteség nélküli együttes. Dél-Korea simán kikapott Szlovéniától, majd nagyobb erőlködés nélkül legyőzte Norvégiát. A jól felkészült, szívós Angola az utolsó fordulóban akár meglepetést okozhat a szlovénok ellen. "Az A-csoport mérkőzéseiből még egyet sem láttunk, de egyelőre korai a folytatásról beszélni – folytatta Németh András. – Előbb meg kell vernünk Dél-Koreát, majd Norvégiát. Hiszek benne, hogy ezt a két sikert el tudja érni csapatom." ---- Az athéni ezüstérmes (2004) Dél-Korea a nyolcvanas évek elejétől meghatározó szerepet játszik a nemzetközi élmezőnyben. Olimpiacentrikus felkészülésében négyévente szinte kicseréli keretét, s igyekszik az ötkarikás játékok előtti vb-re is összpontosítani. Magyarország ellen először a hazánkban 1982-ben megrendezett vb-n Budapesten játszott, és kikapott 31–25-re. A két csapat eddig 17-szer találkozott, s a mérlegük: nyolc magyar és nyolc dél-koreai győzelem, egy döntetlen.
A dél-koreaiak eddig két olimpiai aranyat (1988, 1992) és három ezüstöt (1984, 1996, 2004) nyertek. Kilenc vb-n szerepeltek, és 1995-ben éppen Laurencz László mester együttese ellen nyertek aranyat Bécsújhelyen. Legutóbb 2003-ban Horvátországban a harmadik helyen végeztek (az elődöntőben 40–38-ra kaptak ki Mocsai Lajos csapatától, s ez volt a két együttes legutóbbi csatája). Az idei vb-re – meglepetésre – csak az Ázsia-bajnokság bronzérmeseként kvalifikálták magukat. ---- A szlovénok elleni döntetlen még a szünnapon is foglalkoztatta a magyar lányokat.
Balogh Beatrix, a hajrában fontos gólokat szerzett: "A második félidőben a két átlövő szélesebben próbált megjátszani, így több labda jutott el hozzám a szélre. Végig bíztam benne, hogy meg tudjuk fordítani a meccset. Újra bebizonyítottuk, hogy nehéz helyzetben is képesek vagyunk talpra állni. Sajnos sok ziccer maradt ki, s az átlövők sem vállalkoztak elég bátran."
Siti Eszter a jobbátlövő poszton tartotta a lelket a csapatban: "Az első tíz percben nem tudtam felvenni a ritmust. Szerencsére később sikerültek a támadásaink. Nem vagyunk teljesen nyugodtak, ebből adódik a sok technikai hiba."
Pálinger Katalin bravúrjaival és az időn túli hetes hárításával a meccs hőse volt: "Jól ismerem a szlovén játékosokat, Oderrel is többször kerültem már szembe, igaz, nem ilyen kiélezett helyzetben. A mecscsen az átlövéseket sikerült hatástalanítanunk, a beállós azonban sok problémát okozott, pedig rá is külön készültünk."
Görbicz Anita is önkritikus volt: "Váratlanul ért, hogy kiléptek rám, és ez kissé megzavarta a csapatot is. Támadásban túlságosan sokat hibáztunk, ezért örülhetünk az egy pontnak. Kicsit görcsösek vagyunk ezen a vébén, de remélem, hamarosan feloldódunk."