Volt egy utolsó dobásuk

Az arénában még csend honol, de a folyosókon nagy élet zajlik. Érkezik Mezei Richárd, Szeged város sportigazgatója – amúgy az athéni olimpiáig a magyar válogatott, azóta "csupán" a Pick herkulesi termetű beállósa. Hóna alatt Bendegúz fia, aki a papa nem kis szomorúságára mostanában még csak cselgáncsozik. "Nem árt, ha megtanulok esni, kelni, no meg a dobások ismerete is jól jön majd a közelharcokban" – az ifjabb Mezei távlati terveiben azonban természetesen kiemelt helyet foglal el a kézilabda.

Közben az edzői öltözőből kiszól Kovács Péter: "Gyerekek, Angola tíz négyre vezet Magyarország ellen a szentpétervári vébén!" Azért az egykori világválogatott, vb-ezüstérmes meg-megránduló szája széle mégiscsak sejteti, hogy most kisebb gondja is nagyobb annál, vajon mit csinálnak Görbicz Anitáék a távoli Oroszhonban. Amúgy ott van az öltözőben Momir Rnics, az egykori világbajnok jugoszláv beállós, aki 50 évével Kovács Péter kortársa és valamikori ellenfele, jelenleg a Zrenjanin edzője. Bábeli a hangzavar, Kovács Péter és az őszülő körszakállú Momir Rnics németül értekezik, s olykor bekapcsolódik a bosnyák, ám Újvidéken valaha Rátgéber Lászlóval, a pécsi női kosárlabdacsapat szakvezetőjével együtt a testnevelési főiskolát elvégző szegedi kapusedző, Harisz Parobics is – ilyenkor a szerb a társalgás nyelve –, aztán hirtelen spanyol szavak harsannak: megérkezett a szomszédos öltözőbe a Ciudad Real.
Hogy tovább fokozzuk a totális etnikai és lingvisztikai zűrzavart, a spanyolok élén az egykori szovjet, tíz éve már spanyol állampolgár, de kirgiz származású edző – fénykorában a világ legjobb kézilabdázójának tartott – Talant Dusebajev lépdel. Olyan szakvezető magabiztosságával az arcán, aki háta mögött tudhatja a földkerekség leggazdagabb s minden bizonnyal legerősebb kézilabdaklubját.

Ehhez képest maga a csoda, hogy a mérkőzés 60 percének tartamára a Szeged eltünteti a sok százezer eurós differenciát. A csarnokot zsúfolásig megtöltő szurkolók ordítása egy katonai repülőtér környékének decibelszintjét idézi, a B-közép fúvószenekarral felturbózva biztatja kedvenceit. A Himnusz talán még sohasem szólt ilyen szépen, mint a szegedi trombitások, pozanosok előadásában, aztán megkezdődik a mérkőzés, és egy álló órán keresztül csak a szemünket dörzsöljük. Nenad Perunicsics sántasága erre az időszakra a múlté, dob két olyan gólt, hogy 3 000 ember szisszen fel egyszerre, honfitársa, Milorad Krivokapics megállíthatatlan, Nenad Puljezevics kapus olykor lehúzza a rolót – s ennek megfelelően szinte végig vezet a Szeged. Az ellenféltől a szlovén-fehérorosz Siarhei Rutenka és a világ talán legjobb kézilabdázója, a horvát Mirza Dzomba remekel. Kétszer is sikerül három góllal megugraniuk a hazaiaknak, de az angyali nyugalommal kézilabdázó spanyolok sohasem adják fel, annak ellenére sem, hogy a Szegeden rendszeresen betliző Sterbik Árpád, a Ciudad Real egyik kapusa úgyszólván minden labdát beenged, amely a hálója felé tart. Amikor letelik a rendes játékidő, 31–31 az állás – a szegedi kispad környékén mindenki azt hiszi, ez a végeredmény, hiszen elégedetten pacsiznak a fiúk és Kovács Péter edző. A csodaszámba menő remit konstatálják. Igen ám, csakhogy időn túli szabaddobást ítélnek a portugál bírók a vendégeknek. Hat szegedi mezőnyjátékos alkotja az élő falat, de Rutenkát, a mérkőzést kilenc góllal záró zsenit mindez nem zavarja, beletesz egy kis "cundert" a lövésbe, és a labda a sorfalat megkerülve a bal alsó sarokba vágódik. A vége 31–32, mindez azonban csak számszakilag csökkenti az önmagukat felülmúló szegediek érdemeit.

MESTERMÉRLEG

Kovács Péter, a Szeged edzője:Önmagáért beszél, hogy harmincegy gólt lőttünk a Ciudad Realnak. Balszerencsés vereséget szenvedtünk, amelyet nem érdemeltünk meg. Mezei harmadik kiállítása sorsdöntő volt, mert a többiek nem tudták kivenni a játékból a remeklő Urios-Fonsecát.

Talant Dusebajev, a Real edzője:Az eredmény remek, mi már a döntetlennel is elégedettek lettünk volna, Rutenka káprázatos szabaddobásgólja csak hab a tortán. Azt viszont meg kell említenem, hogy a lefújás után az egyik néző ököllel fejbe vágta kapusunkat, Sterbik Árpádot, s az ilyen incidens aligha tesz jót a sportágnak.


Pokoli rohanás, keserű vég

A Ciudad Realról az a hír érkezett, hogy formája szeptember óta fokozatosan javul. Ezt alátámasztotta, hogy noha a spanyol bajnokságban és a Bajnokok Ligájában egyszer-egyszer megbotlott (utóbbiban Veszprémben kapott ki), az európai Szuperkupát elhódította a Magdeburg, a Barcelona és a León elől. A magyar bajnoki ezüstérmes Pick-Szegedet azonban nem ijesztette meg a tiszteletre méltó eredménysor, óriási lendülettel és okosan kezdett az esélyesebbnek tartott spanyolok ellen, akik nemigen tudták áttörni a hazai védőfalat, ráadásul a saját kapujuk előtt sem villogtak. A hazai bejátszásoknál rendre eljutott a labda Mezei Richárdhoz, aki be is lőtte helyzeteit. Mellette Milorad Krivokapics és a lábsérüléséből éppen csak felépülő Nenad Perunicsics is látványos találatokkal válaszolt Siarhei Rutenka és Rolando Urios-Fonseca góljaira. Talant Dusebajev edző elégedetlen volt világbajnok kapusával, Javier Hombradosszal, ezért 10–7-nél az exveszprémi Sterbik Árpád állt a kapuba, de hiába. Dusebajev gyorsan döntött: újra Hombradost küldte a pályára. A sűrű kapuscsere magyarázata az volt, hogy sem Sterbik, sem Hombrados nem teljesen egészséges, ezért edzőjük mindegyiküknek igyekezett hosszabb-rövidebb pihenőt adni. A szegediek továbbra is remekeltek: Nenad Puljezevics szinte önkívületben védett, Berta Róbert befutásokkal hozta zavarta a magas belső védőket, Krivokapics pedig ontotta a látványos gólokat. Tartotta előnyét a Pick, a Ciudad Real pedig továbbra is folyamatosan cserélte kapusait. Ám aztán Kovács Péter is kénytelen volt lehívni a fáradó Puljezevicset, mert a második félidő derekán a vendégek a volt veszprémi Mirza Dzomba, illetve Alberto Enterrios góljaival fordítottak. A pokoli rohanásban mindkét csapat sokat cserélt, de alig lehetett észrevenni, hogy a spanyoloknál a kispadon is világklasszisok ültek. Mezei harmadik kiállítása némileg visszavetette a Szegedet, amely azonban így is remekül bírta erővel a végjátékot. A rendes játékidő döntetlennel zárult, ám a portugal bírók kegyeit is élvező Ciudad Real szerencsés, időn túli szabaddobásból lőtt góllal végül nyert.


Azok a fránya ziccerek
Szakértő: Skaliczki László szövetségi kapitány

"Az első játékrészben okosan, fe gyelmezetten támadott a Szeged. A helyzeteit remekül használta ki, Krivokapics vezéregyénisége volt a gárdának. Látszott, remekül felkészült a Szeged a spanyolok taktikájából, ezért többször is elhúzott két-három góllal. Puljezevics remekül védett, amíg el nem fáradt. A Szeged sorsát a kimaradó ziccerek pecsételték meg. Végül mégis balszerencsés vereséget szenvedett, valamivel nagyobb figyelemmel megőrizhette volna a döntetlent."

Szóról szóra

Mezei Richárd: – Nagy akarattal küzdöttünk, a kezünkben volt a mérkőzés. Nem érdemeltünk vereséget, buta góllal kaptunk ki.

Milorad Krivokapics: – Az első félidőben a spanyolok kapusai nem remekeltek, ezért ekkor nagyobb előnyt kellett volna szereznünk. A végjátékban túl gyorsan akartuk befejezni támadásainkat. Jobban örülnék, ha győzelemmel párosult volna a jó játékom.

Lendvay Péter: – Fantasztikus hangulatú csatát vívtunk. Csodálatos volt a közönségünk, ezért is nagy kár, hogy oktondi góllal kaptunk ki.

Sterbik Árpád: – Számítottunk rá, hogy pokoli hangulat lesz. Nem adtunk ki magunkból mindent, ezért nem tartok a visszavágótól. Vasárnapra, akárcsak Hombrados, én is meggyógyulok.

Rolando Urios-Fonseca: – Tökéletesen elégedett vagyok az eredménnyel és a játékommal is. Kőkemény mérkőzés volt, jó pozícióból várjuk a visszavágót.

Siarhei Rutenka: – Tavaly a szlovén Celjével játszottunk Szegeden, s akkor is, most is sikeresen vettük ezt az akadályt. Igaz, most még hátravan a visszavágó. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a kilenc gólomnak, a mi csapatunk annyira kiegyensúlyozott, hogy ma nekem, holnap esetleg másnak jön majd ki a lépés.

Mirza Dzomba: – Különösen a második félidőben lendültem bele, akkor már élveztem a játékot, s talán ez a góljaimon is meglátszott. Egy gól a kézilabdában nem előny, nagyon kell vigyáznunk a visszavágón.