A nagykönyvben nem így van

Később kiderült, nincs kosár, az oldalkötélnél van a ráúszás (megtörtént már másutt is). És az izraeli csak magyarázott szerencsétlen Tóth Franknak, hogy ez sem jó, az sem, kevés a labda, és közben úgy mutogatta a kézikönyvet, mintha az Ószövetség lenne. Amikor a nyolcvankettedik megjegyzést követően a zöldek szakosztályvezetője az alagsor felé vette az irányt, már-már szent meggyőződésünkké vált, hogy Kramer úr azt kérte számon, miért nem válik ketté a medence vize, hogy átsétálhasson a túlpartra.

Mindegy, az összeállításokat nézegetve ennél csak jobb jöhetett, elvégre a németeknél a legnagyobb név Uwe Sterziké volt, a sokszoros válogatott pedig edzőként érkezett a Népligetbe. Ehhez képest egy perccel az első duda előtt még mindig 2–2 állt a táblán, igaz, ehhez kellett az is, hogy egy kibekkelt hátránynál Binder Szabolcs a saját kapujába seperje a megszerzett labdát. A szakállas óriás később javított, bombájával vezetett újfent a hazai gárda.
Miután Süveges Máté kissé mázlista simítását követően a legkeményebb teszten is átment a Betonút – zsinórban három hátrányt védekezett ki a Fradi, a harmadikból beeső ötméterest pedig Szécsi Zoltán fogta meg –, két parádés gól következett, s vele a megnyugvás, ugyanis Létay Krisztián és Weszelovszky László jóvoltából 6–2-re vezettünk.

Jobban fizetett és összeszokottabb együttesek gyaníthatóan legázolták volna a fokozatosan széteső duisburgi csapatot, a nagy rohanásban azonban kicsit kapkodtak a zöldek. Mindazonáltal két remekbe szabott Katonás Gergő-gól, továbbá Süveges pattintása lassan kialakította a reális különbséget (9–3). A németek viszont nem adták fel, és az addig elég jól szűrő ferencvárosi védelem a negyedik negyed első negyedében többször is hibázott, s ezáltal váratlanul izgalmassá vált a parti (9–6). A "vesszőúszásnak" Binder vetett véget, de túlzott megnyugvást ez sem hozott: elkapkodott támadások következtek, továbbá egy rakás kontrafault – a ferencvárosiak alkalmasint szokhatták a visszavágó hangulatát. Sőt, Budapest kihozta Debskiből a legjobbat, az ismeretlen pólós a harmadik gólját is beverte, míg a zöldek elég gyengén játszották meg az utolsó előnyüket, még jó, hogy az ebből kontrázó németek ziccerét Szécsi Zoltán lehalászta. Maradt tehát három gól előny a végére, ami elvben elég, csak ott folytassák a ferencvárosiak, ahol a harmadik rész végén abbahagyták. Mert ott, sajnos, tényleg abbahagyták.

Betonút-FTC–Duisburg (német) 10–7
(3–2, 3–1, 3–1, 1–3)
Népliget, 100 néző. V: Moliner (spanyol), Delon (francia)

FTC: SZÉCSI – Weszelovszky 2, Monostori, BINDER 2, Ferkó, Katonás 2, LÉTAY 2. Cs: Muniudisz, Bánhidy, Takács, SÜVEGES 2, Nitsovits. Edző: Bíró Attila

DUISBURG: Fischer – Worm, Schackermann, Rurschke, DEBSKI 3, Kreuzmann, Tim Focke. Cs: Redder, Delberg, Tom Focke 1, Kapsa 1, DIAKON 2. Edző: Uwe Sterzik
Gól – emberelőnyből: 8/5, ill. 10/3
Ötméteresből: –, ill. 1/0

Mestermérleg
Bíró Attila: – Sajnos az utolsó negyedben megfogták a csapatot: legalábbis szokatlan, hogy ennyi kontrát ítéljenek. Nemigen tudtunk támadni, hogy még nagyobb előnyt szerezzünk. Persze, mi sem játszottunk valami fényesen, ezért nem sikerült a nagy különbséget megőrizni.
Uwe Sterzik: – Túl sok volt az egyéni hiba, a magyarok pedig sokkal rutinosabbak az egy az egy elleni játékban, és jobban is lőnek. Harcolunk a visszavágón is, ahhoz képest, hogy volt már kilenc három is, az eredmény igen jónak mondható.