Elmosta az eső a taktikánkat

"Irreális körülmények között játszottunk, ezúttal minden az ellen szólt, hogy jó futballt lehessen bemutatni – mondta a Coventry City kapusa. – Szeretem, ha vizes a fű, ez azonban már túlzás volt, ekkora villámlás közepette nem lett volna szabad megrendezni a mérkőzést. Végig volt esélyünk a továbbjutás kiharcolására, jól játszottunk, nem érdemeltünk vereséget. Sajnos a gól előtt Giampaolo Pazzini remekül érkezett, és már nem volt esélyem hárítani. Sokat jelent számomra az olaszok elleni két meccs, mert bebizonyítottuk, nem lehet leírni bennünket."

A védelemben korlátlan úr volt Juhász Roland, aki mindkét meccsen a mezőny egyik (ha nem a) legjobb teljesítményét nyújtotta. A futball igazságtalansága, hogy kedd este csak egy pillanatra tévesztette szem elől Pazzinit, aki azonnal góllal büntetett.

"Azt gondolom, többen is hibáztunk a hazaiak találata előtt, és ha egy kapus vagy védő rosszul dönt, legtöbbször már nincs lehetőség javítani – értékelte a keddi találkozót az Anderlecht védője. – Mindent összevetve a címvédő semmivel sem volt jobb, és ez a tény erőt kell, hogy adjon mindannyiunknak. Nagyon örülök, hogy Róth Antal meghívott ebbe a remek közösségbe, megtiszteltetés volt itt játszani."

Juhász Roland mellett a másik belső védő, Vanczák Vilmos is stabil tagja a felnőttválogatottnak, az ő remek teljesítménye sem meglepetés.

"A rendkívül mély talajú pálya nem nekünk kedvezett, az már az Üllői úton is bebizonyosodott, hogy az ívelgetés nem a mi játékunk – mondta az újpesti Vanczák Vilmos. – Nem tudtunk rövid passzokkal az ellenfél mögé kerülni, de úgy érzem, birkózásban felvettük a versenyt a házigazdával. Sajnos a nüanszok ezúttal sem a javunkra döntöttek, annak pedig magam sem tudom az okát, hogy kiélezett helyzetben miért történik ez rendre így."

És hogy milyen közösség volt ez a válogatott, arra leginkább az Auxerre légiósának, Vadócz Krisztiánnak a szavaiból következtethetünk.
"Érdekes, hogy a mérkőzés lefújásának pillanatában nem fáradtságot vagy csalódottságot éreztem, hanem arra gondoltam, ebben az összetételben utoljára voltunk együtt – merengett a lehetséges jövőn Vadócz Krisztián. – Lezárult egy korszak, én minden pillanatát élveztem. Jó érzéssel gondolok arra, hogy egyenrangú ellenfelei voltunk az olasz válogatottnak."