Született vesztesek

Ők a született vesztesek, elborzasztó statisztikával, sokszorosan megverve, kiütve, a nép még nagyobb szórakoztatására. A megélhetési bokszolók, van belőlük épp elég, valóságos iparág épül rájuk.

Amikor Kovács István 1997 decemberében profi lett, egy ország kezdett mámorosan ismerkedni az addig különböző, a rendszerváltozásig elsősorban politikai okokból háttérbe szoruló "másik" műfajjal, a hivatásos ökölvívással. És nézett nagyot, amikor a hamburgi gálának nem Kokó volt az egyetlen magyarja, az első párok egyikében egy Szakály Sándor nevű cirkálósúlyú figura is kesztyűt húzott. Azt a meccsét, a debütáló Alexander Petkovic ellenit is elveszítette, amint egyébként egy kivételével mindegyiket a harmincból (!), idehaza egyszer sem lépett szorítóba, végigbokszolta Európát, tizenötször ütötték ki, nem kevés. Rejtély, hogyan és főleg miért nyert meg egy mérkőzést a stuttgarti Maritim Hotelban.

A ma is aktívak között vitán felül Oláh Csaba a király. Már 38 éves, 1991 óta profi, mind ez ideig 76-szor szólították a kötelek közé, ahonnan 70-szer távozott vesztesként. Hetvenszer! Klasszisok sora húzott be ellene egy vagy több strigulát, verte már meg őt a Madár által most kiütött Mehdi Sahnoune, az ő korábbi legyőzője, Silvio Branco, az említett Petkovic (háromszor is, egy ízben csak pontozással…), Armand Krajnc és Stipe Drews, no meg mindenki, aki arra járt.

Oláht, akárcsak hazánk vesztesnek szánt bunyósainak nagy részét, a szlovákiai magyar Paszterkó László menedzseli, aki ugyan beküldi védenceit a vágóhídra, és nyilván szépen meg is él belőlük, de ezt egyfajta romantikából oly korrektül teszi, hogy saját magával sem tesz kivételt. Erről 27–34–7-es mérlege tanúskodik. Háromévnyi kihagyás után például az idén, 45 (!) évesen kezdte újra, és két döntetlen után immár ötös győzelmi szériát tud felmutatni, Ellenfélválasztás, ugye… (Nem lenne mindennapi egy Don King– Klaus-Peter Kohl ütközet sem, ha kissé nehéz is elképzelni.)

Erdei múlt heti, hallei gáláján Kovács Károly képviselte a magyar profi boksz "alsóházát", a 35 éves bunyós 1994 és 1999 között 13 összecsapásából 11-et elvesztett, valamennyit idő előtt, aztán gondolt egyet, az idén saját kezébe vette a sorsát, meccseket szervezett magának, szlovákiai és hazai bokszesteken csupa nyeretlen ellenféllel szemben ügyesen feltornászta a mérlegét, és lám, ha természetesen vesztes meccsen is, Halléban ott állt (és még csak nem is feküdt) a rivaldafényben.

Egykori amatőr klasszisaink sem feltétlenül nyúltak bele a jóba, nem lett mindegyikükből Kokó, Madár vagy Csonttörő. Pedig Lakatos Pál, Béres Zoltán vagy éppen Mizsei György sem volt kispályás, valamennyien álltak olimpiai, avagy Eb-dobogón, aztán profiként mégsem vitték semmire. Menedzsert választani ugyanis tudni kell. Lakatos is csak nézett nagyokat, amikor az első három meccsén nála tíz kilóval nehezebb figurák ellen küldték be kikapni, aztán amire egy döntetlennel és két vereséggel kijött a karrier bevezető szakaszából, már foghatta a fejét. Béres pillanatnyilag 26 vereségnél jár (Brancótól kétszer kapott ki, no meg Tomasz Adamektől is), Paszterkóval, a promoterével is bokszolt egy hangulatos döntetlent, ő sem lesz már a nagy szervezetek világbajnoka. Bezzeg az amúgy káprázatos adottságú Mizsei! Összesen két meccse volt, az elsőn kivitték a címmérkőzések felé vezető út elején járó Krajnchoz, az Universum svéd bunyósa érthetően meglepődött, hogy egy ismeretlen magyar töltelékember módszeresen agyonveri őt, csak csúnya pontozással sikerült megmenteni a mérlegét.

Nyugat-Európában alig rendeznek gálát nélkülünk. A program első párjaiban gyakran feltűnik egy-egy kissé nyúzott magyar, a szervezőktől kap egy jópofa bevonulózenét (becenevet ugyan nem), eltölt a ringben egy-két-három menetet, aztán az első nagyobb fülesnél szolgálatkészen eldől, és mehet a kasszához.
Ugyanakkor ne feledjük, nélkülük bajnokaink sem lennének, az elviselt pofonokról nem is beszélve. Madárék is a hozzájuk hasonlók testén keresztülgázolva vívták ki a jogot arra, hogy ma milliók szurkoljanak nekik a képernyők előtt.

Kéretik tehát több tisztelet a született veszteseknek! ---- E ---- A