Ha nincs Amerika, már befejezte volna

– Kezdhetjük egy vad pletykával?
– Ha nincs más választásom… – mondja Kovács Ágnes.

– Tehát: Kovács Ági hamarosan amerikai színekben versenyez.
– Ez tetszik, de egy szó sem igaz az egészből. Csupán annyi történt, hogy megkaptam az úgynevezett zöld kártyát. Ezentúl a választójog kivételével minden jog és lehetőség ugyanúgy megillet, mint az amerikai állampolgárokat.

– Kérte vagy adták?
– Természetesen kérni kell, de van olyan szabály, amely szerint a külföldi Nobel-díjasok és az olimpiai bajnok sportolók soron kívül hozzájuthatnak.

– Mire kellett? Hiszen a phoenixi egyetemen már végzett, ismét itthon úszik…
– Megszerettem Amerikát, rengeteg barátra leltem Arizonában, s a tervek szerint sokszor visszatérek majd Phoenixbe. A zöld kártyával pedig minden egyszerűbb, nem kell vízum, nincs elbírálás, nincs semmi gondom.

Sejtette, hogy Risztov visszavonul

– Jöhet az újabb pletyka?
– Halljuk!

– Még szeptember elején azt lehetett hallani, Kovács Ági ahelyett, hogy itthon dolgozna, a már említett Phoenixben nyaralgat.
– Téves. Valóban jártam Phoenixben, de szó sem volt nyaralásról. Mindennap úsztam és tornáztam, azóta pedig itthon dolgozom. Most éppen Balatonfűzfőn, az edzőtáborban.

– Legutóbb ott hagytuk abba, hogy nyáron balesetet szenvedett – belementek hátulról az autójába –, megsérült, így pedig nem lehetett ott a montreali világbajnokságon. Azt már nem is mondom, hogy a balesetről is terjengtek pletykák…
– Ezeket én is hallottam, de tudja, mit? Egyáltalán nem foglalkozom velük. Nincs értelme.

– Pletykákból, intrikából Risztov Évának is jutott, aki, mint ismeretes, egy hete bejelentette visszavonulását. Meglepte?
– Őszintén?

– Igen.
– Az időzítés lepett meg leginkább. Arról, hogy be akarja fejezni az úszást, már korábban hallottam, ám szeptemberben elkezdte a munkát, ennek alapján pedig azt gondoltam, a folytatás mellett döntött. Ebből a szempontból meglepett, hogy egy hónap kemény munka után a befejezést választotta.

– Tegyük hozzá: húszévesen…
– A világbajnoki ezüstérmes hátúszó, Szabó Tünde tizennyolc évesen hagyta abba.

– Ez a normális?
– Nem, egyáltalán nem. Sajnos látni kell, nálunk valahogy hamar "elfogynak" az úszók.

– Miért?
– Több összetevője van. Részben az eredménykényszer, másrészt pedig sokkal hamarabb kihozzák a maximumot a tehetségekből, mint máshol. Ebből viszont az következik, hogy hamarabb is fejezik be a pályafutásukat. Nálunk húszéves korig tart a lendület, addig jönnek a csúcsok, a kivételes eredmények. Máshol természetes, hogy egy úszó még a harminchoz közel is ki tudja hozni magából a maximumot. Meg kell például tanulni azt is, hogyan kell bánni az olyan versenyzővel, aki már az első lendületen túl van, meg kell tanulni azt is, hogyan lehet megtartani a versenyzőt hosszú távon.

Építő közegbe került Phoenixben

– Ez a szakmai rész, a másik viszont az, amelyik a parton zajlik. Emlékszem, viszonylagos sikertelensége láttán ön is kapott hideget-meleget. Ne kerteljünk: ha nem megy a sydneyi olimpia után Amerikába tanulni, akkor még ma is úszna?
– Biztos, hogy nem. Életem legjobb döntése volt, hogy Phoenixbe költöztem. Teljesen más, építő közegbe kerültem. Megtanultam értékelni önmagamat, magabiztosabb vagyok, mint előtte. Csak egy esetet említek, ami jelkép is lehetne az eredménykényszerrel kapcsolatban. Amerikában az egyetemi bajnokságon olyan dobogóra állhatnak fel a versenyzők, amely nyolcfokú, magyarán: a döntő összes résztvevője felállhat rá. Ezzel is kifejezik, mekkora teljesítmény, ha valaki bejut a fináléba. De a kérdésre visszatérve: szerintem már nem versenyeznék, az egyetem éppen arra volt jó, hogy egy kicsit kiszakadjak a hazai mindennapokból.

– Viszont az egyetemnek vége, ismét itthon úszik. Változott valami?
– Én mindenképpen.Tudom, mit akarok és azt is, hogyan érhetek el oda. Például a decemberi, trieszti rövid pályás Európa-bajnokság számomra az első állomása lesz a jövő évi, budapesti kontinensbajnokságnak. Készülök rá, de tudom, hogy Olaszországban nem leszek csúcsformában.

– Budapesten viszont nyerni fog.
– Nem tudom. Az viszont biztos, az Európa-bajnokságon nyújtott teljesítmény dönti majd el, hogy folytatom-e a 2008-as pekingi olimpiág.

– Ha mondjuk ezüstérmet szerez kétszáz méter mellen, akkor irány Peking?
– Nem eredményfüggő. Azt is el tudom képzelni, hogy kőkemény döntő után csak negyedik leszek, de érzem majd: van még tartalékom. Akkor folytatom.

Immár rangidős a válogatottban

– Még most is csak huszonnégy éves. Az 1996-os atlantai olimpia mellúszódöntőjéből – ott ugyebár harmadik lett – ki úszik még Kovács Ágin kívül?
– Csak az amerikai Amanda Beard, de ő speciális eset. Két évet pihen, aztán két évet készül az aktuális olimpiára. A többiek már régen befejezték. Éppen a múltkor gondolkoztam azon, hogy a jelenlegi magyar válogatottban én vagyok a rangidős. Furcsa, nem gondoltam volna tíz éve, amikor a bécsi Európa-bajnokságra kivittek – mint a csapat legfiatalabb tagját –, hogy idővel én leszek a legidősebb.

– A tizennyolc éves Kovács Ági otthon élt a mamával, edzésre ment, iskolába, megint edzésre, aztán pedig aludni. A huszonnégy éves Kovács Ágnes hogyan él?
– Továbbra is a mamával, s mivel úszom, a programom sem változott túlzottan. Majd ha befejezem az úszást, akkor lehet, hogy külön lakásba költözöm. Egyébként nem is mondtam még, hamarosan lesz saját weblapom.

– Ez itt a reklám helye.
– Részben. Sokan érdeklődtek, s meglepődtek, amikor azt mondtam, még nincs saját oldalam. Immár van, www.kovacsagnes.hu a címe. Itt majd minden kérdésre válaszolok.

– Nekem már csak egy lenne: úszik majd Pekingben?
– Kérdezze meg jövő nyáron a Margitszigeten…

KOVÁCS ÁGNES
Született: 1981. július 13., Budapest
Edzője: Turi György, Nemes Zoltán
Klubja: Kőbánya SC
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (200 m mell, 2000), olimpiai 3. (200 m mell, 1996), olimpiai 4. (200 m vegyes, 2004), olimpiai 5. (100 m mell, 2000); 2x világbajnok (200 m mell, 1998; 200 m mell, 2001), vb-3. (100 m mell, 2001); 7x Európa-bajnok (100 m mell, 200 m mell, 1997; 50 m mell, 100 m mell, 200 m mell, 1999; 50 m mell, 100 m mell, 2000), Eb-2. (200 m mell, 2000), Eb-3. (100 m mell, 1995); 3x rövid pályás Eb-2. (50 m mell, 100 m mell, 200 m mell, 1999), rövid pályás Eb-3. (200 m mell, 2002)