Matthäus: Jellemző, hátulról döftek meg!

Ami különösen fájó: a Hrisztov Sztoicskov edzette Bulgária szombaton igencsak visszafogott teljesítményt nyújtva verte magabiztosan a magyar válogatottat, és az sem lehet vigaszunk, hogy a Lothar Matthäus által dirigált együttesből meghatározó labdarúgók hiányoztak sérülés, illetve eltiltás miatt. A magyar futball összes hiányossága felfedezhető volt a szófiai 90 perc során: ha már a házigazda nem tudott gólt szerezni, akkor rúgattunk vele, gyermeteg védekezési hibák "színezték" a futballt, a csapatrészek között nem volt meg a kellő összhang, a támadójáték pedig meddőnek bizonyult – mindez csakis vereséghez vezethetett.

Lothar Matthäus nem lehetett elégedett a találkozót követően, ám abban továbbra is töretlenül bízik, hogy a következő Eb-selejtezősorozatra ütőképessé tudja kovácsolni a magyar válogatottat.

– Köztudomású, egy vereségbe mindig belehalnak a labdarúgók és a szakvezetők, de azért árulja el: most, hogy a csoport harmadik helye volt a tét, mennyire csalódott a szófiai eredmény után?
– Nem a helyezés miatt vagyok elsősorban csalódott, hanem azért, mert a csapat nem azt nyújtotta, amit tud, amit elvártunk tőle – mondta Lothar Matthäus. – Most jöhetnék azzal, hogy fontos láncszemek hiányoztak a válogatottból, ennek ellenére saját magunkat vertük meg. Ez tesz csalódottá.

Sajnos, a miénk nem a brazil válogatott

– Mi az, amit a csapat nem tudott megvalósítani a taktikából?
– Az alapelképzelésünk az volt, hogy egységesen mozogjunk, nyerjük meg a párharcokat, gyorsan reagáljunk a játékhelyzetek alakulására. A meccs elején minden jól működött, ám ajándékoztunk egy gólt az ellenfélnek, és így felborult mindaz, amit előzetesen megbeszéltünk. Hiába voltak nagy helyzeteinek a második játékrészben, nem tudtunk élni velük. A játékvezető kritikán alul bíráskodott, jogos tizenegyestől fosztott meg bennünket, pedig ha Torghelle Sándor buktatásánál a sípjába fúj, akkor lett volna esélyünk a döntetlenre, a csoport harmadik helyének megőrzésére.

– Tényleg úgy véli, hogy jó szerkezetben küldte pályára a válogatottat? Nem lett volna helyesebb eleve két támadóval kezdeni?
– Egy edző először mindig a csapata védekezését szervezi meg. Mi azonban nem tudunk állandóan ugyanabban a rendszerben játszani. Sajnos nem vagyunk brazilok, akik könnyedén alkalmazkodnak a változásokhoz, még akkor sem, ha Magyarországon sokan ezt gondolják… Hiányzik a játékosok szükséges nemzetközi tapasztalata, olyan országban nőttek fel, amelyben válogatott és klubszinten is elmaradtak az eredmények, és mégis elvárják tőlük az álomeredményeket.

– Tervezi-e, hogy Torghelle Sándor kiállítása miatt új támadót hív be a horvátok elleni keretbe?
– Szeretném, ha több csatár közül válogathatnék, de Kenesei Krisztián, Rajczi Péter, Gera Zoltán vagy éppen Szabics Imre különböző ok miatt nincs olyan állapotban, hogy csatlakozhasson hozzánk. Az nem helyes út, hogy a keretet mesterségesen töltjük fel. Egy csatárnak hoszszabb időre kell lehetőséget adni, ugyanakkor neki is szükséges bizonyítania, hogy érdemes a bizalomra. ---- – Egy mérkőzés, a már világbajnoki részvevő Horvátország elleni találkozó még hátravan, de a mérleg elkészíthető: ön szerint a valós erőviszonyokat jelzi, ha a magyar válogatott a csoport negyedik helyét szerzi meg?
– Kis szerencse kellett volna ahhoz, hogy előrébb végezzünk. Ha a svédek ellen az utolsó pillanatban nem kapunk gólt, ha Bulgária legutóbb nem a szerencse pártfogoltja Izland ellen, és esetleg ha szombaton nem ajándékozzuk az első találatot a bolgároknak, akkor minden másképpen alakulhatott volna, és alighanem a csoport harmadik helyén zárunk.

– Csupa "ha"…
– Igen. Ha sikerül úgy futballoznunk, mint tettük azt Svédország ellen, akkor legyőzhetjük a horvátokat, sőt, ha hosszú távon hasonlóan teljesítünk, akkor legközelebb a csapat bizonyosan az első két hely valamelyikéért lesz versenyben. Meg kellett találnom azokat a játékosokat, akik szakmailag és emberileg is passzolnak egymáshoz, és látva a futballisták fejlődését, azt mondom, ennek a csapatnak van jövője. Ott lehet a kétezer-nyolcas Európa-bajnokságon, majd a következő világbajnokságon.

Kisteleki István menjen el az orvoshoz

– A mostani sorozat előtt is nagy volt a bizakodás…
– Nem vitás, nehéz feladat vár ránk, ráadásul nem csak a bolgárokkal vagy éppen a játékvezetővel kell majd megküzdenünk, mint szombat délután. Sokszor Magyarországon is gátolnak bennünket, megzavarják a munkánkat, ez pedig a legkevésbé sem segít. Amikor válogatott labdarúgó voltam, a csapat körül dolgozók közül mindenki a lehető legjobbat akarta. Magyarországon ez nem így van. Magánérdekek csapnak össze, a futball pedig csak másodlagos.

– Konkrétan mire gondol?
– Vannak, akik semmit sem tettek az elmúlt húsz évben a magyar futballért, ám most hirtelen felbukkannak, és mindent jobban tudnak. Próbálnak minket megzavarni, csak a saját érdeküket nézik, és így igyekeznek előrejutni.

– Említene neveket is?
– Hogyne. Jellemző: hátulról döftek meg! A liga elnöke, Kisteleki István néhány hete tanúk előtt azt mondta: Lothar, te vagy a magyar labdarúgás legfontosabb láncszeme, ha akarsz, akár négy évig is maradhatsz kapitány, sokkal több pénzt érdemelsz, mint amenynyit pillanatnyilag keresel. Még a szófiai utazás előtt is eljött az edzőtáborba, kedélyeskedett, ölelgetett, majd a szombati Nemzeti Sportban hátba támadott engem és megítélésem szerint a teljes magyar futballt is. Sem én, sem a mellettem dolgozó emberek nem károkozók, azt pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy tizennyolc hónap alatt mindent meg lehet változtatni. Kisteleki István a szurkolók véleményét nem veszi figyelembe. Márpedig veszélyes szemlélet ez, hiszen a játék a drukkerekért van, és minden értük szól: az eredmények, avagy a reklámok, és még sorolhatnám… És a szurkolók érzik és értékelik, hogy a válogatott játékosai, az edzők, a menedzsment tagjai értük dolgoznak. A liga elnöke a jelek szerint arra fordul, amerre a szél fújja, csakis az önös érdekeit nézi, nem a magyar labdarúgásért cselekszik. Lehet, hogy zseniális üzletember, de nekem úgy tűnik, emlékezetkiesése van. Nem baj, előfordult ez másokkal is, ráadásul nekem Münchenben nagyszerű orvos ismerőseim vannak. Ha kell, beajánlom őt…

– Lám, indulatos, és személyeskedik… Ebben a feszült helyzetben milyen futball várható szerdán a horvátok ellen?
– Mindent elkövetünk a győzelemért. Felelősek vagyunk a szurkolóinkért, úgy akarunk játszani, hogy a drukkerek visszatérjenek a lelátókra. Kisteleki Istvánnal ellentétben vallom, amiről már az előbb is beszéltem: a labdarúgás legfontosabb láncszeme a szurkoló, minden érte van. Nem szabad lebecsülni a drukkereket, mint ahogyan azt többen teszik, ugyanis az egész világon ők tartják életben a labdarúgást. ---- Lothar Matthäus kapitánysága alatt eddig 24 mérkőzést játszott a válogatott, ezeken a találkozókon összesen 70 futballista lépett pályára. A játékosok között lehetőséget kapott többek között Kiss Zoltán, Németh Norbert, Polonkai Attila és Dvéri Zsolt is, ám nekik csak epizódszerep jutott, ellentétben Gera Zoltánnal (ő 19-szer játszott Lothar Matthäusnál), Bodnár Lászlóval vagy éppen Stark Péterrel (18-18).

Ha csak a tétmérkőzéseket nézzük, akkor az a legnagyobb siker, hogy idegenben és hazai pályán is legyőzte a válogatott Izlandot (mindkét meccs 3–2 lett). Svédország, Horvátország és Bulgária ellen viszont mindössze egy pontot szerzett és egy gólt lőtt a csapat, a mérleg: öt mérkőzésen egy döntetlen, négy vereség, egy rúgott és tíz kapott gól.

A győzelmi mutató alapján így esélyünk sem volt arra, hogy kijussunk a 2006-os németországi világbajnokságra – a csodában pedig hiába bíztunk… Csak két barátságos mérkőzés javított az összképen, hiszen Lothar Matthäus együttese győzött Németországban (2–0) és Skóciában (3–0) is – talán ez a két meccs volt a kapitány magyarországi munkásságának eddigi csúcsa. Mélypont volt bőven, hiszen a horvátok, a svédek és a bolgárok elleni idegenbeli selejtezőkön gyatrán futballozott a csapat. Ami tagadhatatlan: Lothar Matthäus "marketingsikerei" közé tartozik, hogy játszhattunk a brazilokkal, a németekkel, a franciákkal és az argentinokkal. Ezek szép élmények – különösen a németországi 2–0-s győzelem –, de önmagukban kevesek ahhoz, hogy sikeres legyen a válogatottunk…

A 8. vb-selejtezőcsoport állásaAz európai csoportokból az első helyezett, valamint a két legjobb második egyenes ágon jut ki a 2006-os németországi világbajnokságra. A többi második helyezett pótselejtezőt játszik. Horvátország az utolsó forduló eredményeitől függetlenül már továbbjutott, mert veresége és a svédek győzelme esetén is ott van a két legjobb második helyezett között.

A magyar válogatott mérlege Lothar Matthäus kapitánykodása alattA csoportban eddig lejátszott mérkőzések eredményei:
Izland–Bulgária 1–3, Horvátország–MAGYARORSZÁG 3–0, Málta–Svédország 0–7, Svédország–Horvátország 0–1, MAGYARORSZÁG–Izland 3–2, Svédország–MAGYARORSZÁG 3–0, Málta–Izland 0–0, Horvátország–Bulgária 2–2, Bulgária–Málta 4–1, Izland–Svédország 1–4, Málta–MAGYARORSZÁG 0–2, Bulgária–Svédország 0–3, Horvátország–Izland 4–0, MAGYARORSZÁG–Bulgária 1–1, Horvátország–Málta 3–0, Bulgária–Horvátország 1–3, Svédország–Málta 6–0, Izland–MAGYARORSZÁG 2–3, Izland–Málta 4–1, Svédország–Bulgária 3–0, Izland–Horvátország 1–3, MAGYARORSZÁG–Málta 4–0, MAGYARORSZÁG–Svédország 0–1, Bulgária–Izland 3–2, Málta–Horvátország 1–1, Bulgária–MAGYARORSZÁG 2–0, Horvátország–Svédország 1–0

A csoport még hátralévő mérkőzései, október 12.:
Svédország–Izland, Málta–Bulgária, MAGYARORSZÁG–Horvátország ---- Szófia és Budapest között félúton felfújható repülőgépet kapott a malévosoktól, jobb szárnyán a feliratattal: "A válogatott csapatkapitányának!" Ha valaminek tudott örülni szombat este Bodnár László, akkor ez az apró ajándék volt.

– Mikor tudta meg, hogy ön vezetheti ki a magyar válogatottat?
– A meccs előtti órákban – felelte a mezőnyjátékosok közül a legtöbb, huszonkilenc válogatottsággal büszkélkedő jobbhátvéd. – Meglepett Lothar Matthäus döntése, hiszen a nemzeti együttes csapatkapitányának lenni roppant megtisztelő, nem gondoltam volna, hogy éppen rám esik a választása. Még akkor sem, ha korábban "kicsit" már voltam csapatkapitány: amikor Gera Zoltánt lecserélték, nekem adta át a szalagot.

– Kapitányként mit tudott hozzátenni a játékhoz?
– Többet nem, mint máskor. Mert a srácokat ugyanúgy űztem, hajtottam, mint azokon a mérkőzéseken, amikor nem én viselem a karszalagot.

– Keserűen gondol vissza a találkozóra?
– Már hogyne lennék csalódott, amikor megint magunkat vertük meg! A helyzeteinket ugyanúgy kialakítottuk, mint az eddigi meccseken – és ugyanúgy el is puskáztuk őket… Ez a különbség az élvonalhoz tartozó csapatok, illetve a mi együttesünk között. Amíg Berbatovék négy helyzetből kettőt értékesítettek, nekünk hat sem volt elég a gólhoz. Azt csak halkan teszem hozzá, hogy a bíró sem minket támogatott, de ez már nem oszt, nem szoroz…

– Szerdán következnek a csoportelső horvátok. Alig várja?
– Biztos vagyok benne, hogy addigra összeszedjük magunkat, és akkor meg is verhetjük riválisunkat. Úgyhogy: alig várom! ---- Társaihoz hasonlóan Torghelle Sándor is az utolsó percig pályán volt, igaz, számára néhány másodperccel korábban befejeződött a meccs: második sárga lapja után valamivel hamarabb ért a tusolóba, mint a többiek.

– Ideges volt?
– Ideges, igen, sőt csalódott és bosszús is – vágta rá Torghelle Sándor. – Iszonyúan dühített, hogy vereséget szenvedtünk attól a bolgár válogatottól, amely nem volt jobb nálunk. Két amatőr gólt kaptunk, ezt nem is tudom elhinni… Miként azt sem, hogy ennyire pechesek vagyunk. Rúgtunk két kapufát, egyet mindjárt a találkozó elején; biztos vagyok benne, ha akkor nem kifelé, hanem befelé pattan a labda, most nem arról kellene beszélgetnünk, miért vagyok ideges. Hanem arról: ez a csapat, ha alárendeli magát a sikernek, igenis képes arra, hogy szép lassan felzárkózzon a legjobbakhoz.

– A meg nem adott tizenegyesben érintve volt. Tényleg érintve?
– Ennél egyértelműbb büntető kevés van. Beálltam a védő elé, ő meg hátulról buktatott, nem is értem, hogy nem lehetett ezt észrevenni. Illetve: mindenki észrevette, csak a bíró nem…

– A szerb Dejan Deleviccsel amúgy is konfliktusba keveredett… Kár volt érte, nem?
– Dehogynem! Utólag én is azt mondom, butaságot csináltam, amikor elrúgtam a labdát, csak éppen ideges voltam… Igaz, a horvátok elleni mérkőzést így is, úgy is ki kellett volna hagynom, hiszen az első félidőben begyűjtött sárga lapommal amúgy is "száműztem" magam arról a meccsről.

– Akkor repül is vissza Athénba?
– Ha rajtam múlik, maradok. És nem azért, mert eredetileg csütörtökre szól a jegyem, hanem mert szeretek ezzel a társasággal lenni.

A bolgár sztár teljesítette, amit vártak tőlea