Mindig világraszólót alkotni

"Minden civil szervezet életében fontos, hogy az évfordulóit megünnepelje, végigtekintsen az elmúlt időszakon - mondja Schmitt Pál, a fennállásának 110. évfordulóját ünneplő Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. - Mi ilyenkor számvetést készítünk, mivel járultunk hozzá a fiatalok neveléséhez, a sport népszerűsítéséhez, Magyarország megbecsültségének növeléséhez. A MOB, az egyik legidősebb civil szervezet ezeket a vállalásait teljesítette. Ha végigtekintünk a száztíz éven, azt találjuk, ez az időszak a történelemben nem sok jót tartogatott Magyarországnak: vesztes világháborúkat, vérbe fojtott forradalmakat, gazdasági válságokat, óriási pusztítást humán és anyagi erőforrások tekintetében. Szinte csoda, hogy a sport, az olimpiai mozgalom újra és újra lábra tudott kapni, s lépést tudott tartani a világ szerencsésebb részével. Mindez köszönhető nagyszerű és elhivatott edzőinknek, sportszakembereinknek, és az áldozatra, a virtusra mindig kész kiváló sportembereknek."Kétségtelen tény, Magyarország képviselői valamennyi nyári olimpiáról hoztak aranyérmet - már ha indulhattak. "Büszkék vagyunk arra, hogy Athéntől Athénig rendre felcsendült a Himnusz, abba ugyanakkor fájdalmas belegondolni, hogy politikai okokból kétszer is hiányoztunk a játékokról." Schmitt szerint azt sem szabad elfeledni, hogy valamennyi téli olimpián ott voltak a magyar indulók, jóllehet a havas-jeges terep nem kifejezetten nekünk kedvez: "Ez inkább üzenet, hogy nem maradhatunk ki egyetlen olyan momentumból sem, amely valamilyen szent ügyet szolgál."A MOB ötödik ciklusát kezdő elnöke a legfontosabbnak azt tartja, hogy példaképeket állítsanak valamennyiünk elé. "Olyanokat, akik bizonyítják: lehet nehéz körülmények között is világraszólót alkotni; akik arra serkentenek: igyekezzünk saját magunkat minden egyes nap túlszárnyalni." Schmitt Pál nemrég meglepetten, ugyanakkor óriási örömmel olvasott egy felmérést, mely szerint a megkérdezett honfitársak 92 százaléka (!) a "Mire a legbüszkébb?" felvetésre a magyar olimpiai sikereket nevezte meg válaszként. "Ennek felelősséggel kell eltöltenie mindnyájunkat, hiszen kiderül, mennyien azonosulnak célkitűzéseinkkel, hány embernek tudunk örömet szerezni határokon innen és túl, ha tisztességesen és eredményesen helytállunk a játékokon, ha kiteszünk magunkért."Az évfordulóhoz kapcsolódó események kapcsán - különösen, hogy október 1-jén a MOB vendége lesz Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke - ugyanakkor mindenképpen fel kell tenni a kérdést: a rendezvénysorozat hozzájárulhat-e ahhoz, hogy eltűnjék az athéni szégyenfolt. "Sajnálatosnak tartom, hogy az utolsó szereplésünk szép eredményeit beárnyékolták a doppingesetek, Rogge elnök látogatása ezért is fontos számunkra, akárcsak elődjének, Juan Antonio Samaranchnak az érkezése. Az, hogy eljönnek, azt jelenti, komolyan veszik, mi több, hisznek azon ígéretünkben, hogy többé nem fordulhatnak elő az athéniekhez hasonló esetek, bíznak bennünk, hogy alkalmazzuk a zéró tolerancia elvét. És ez talán egyfajta jelzés is a részükről: tiszta lappal indulhatunk a következő olimpián."Szeptember 30-án egyébként a nagy eseménysorozat nyitánya az az ünnepélyes csapatgyűlés lesz, melyre mind a 946, Pekingre készülő olimpiai kerettag és edzői hivatalosak. "Ott is el fog hangzani régi szlogenünk: a becsületes játék az egyetlen út. Minden tudományos segítséget megadunk, hogy versenyzőink a teljesítményüket világszínvonalon tarthassák, viszont a felkészülésük tisztaságát számon kérjük, ellenőrizzük, s bármilyen doppingvétség az olimpiai keretből történő azonnali kizárást vonja maga után."Arról, hogy a MOB a jelenlegi nehéz, olykor kaotikusnak tetsző időszakban milyen szerepet tölthet be, az elnök azt mondja: "Ez a szervezet tulajdonképpen a magyar sport parlamentje. Egyedülálló fórum, amelyen a tagok hallathatják a szavukat, egyszersmind együttműködhetnek egymással a magyar sport érdekében. Bízom benne, hogy az évforduló ürügyén az olimpiai mozgalom visszanyeri korábbi megbecsültségét, elvégre a MOB az a szervezet, amelyet a mindenkori kormányzatoknak politikamentesen kell megítélniük, elvégre ezen a téren nincs helye megkülönböztetésnek, diszkriminációnak. "A Nemzeti Sportban e napon induló médiastafétával kapcsolatban Schmitt közölte: "Meg kell köszönnünk azt a szeretetet, amelylyel a média közelít a sporthoz, az olimpizmushoz, és amellyel az elmúlt száztíz esztendőben végigkísért bennünket. Csak így, a sajtó segítségével állíthattuk a már említett példaképeket a magyar emberek elé." ---- Az elmúlt században húszévenként vetődött fel, jó volna olimpiát rendezni. Ebben a században már hatástanulmány is született a kezdeményezésről, s ha minden igaz, nemsokára ismét fókuszba kerül a budapesti olimpia.

Tán a legreálisabb esélyünk az 1920-as olimpiára volt, elvégre hat évvel korábban a NOB tagjai elsöprő többséggel szavazták meg Magyarországnak a játékokat az elővoksolás során. Itthon már a terveket készítgették a Vérmezőn felhúzandó olimpiai stadionra, aztán az első világháború nemhogy a rendezéstől, de az 1920-as részvételtől is megfosztotta hazánkat (a vesztesek nem kaptak meghívást az antwerpeni olimpiára - az elővoksoláson egyébként épp a belga várost vertük úgymond körelőnnyel).
Később az 1940-es játékokat vettük célba, ám ekkor a második világháború szólt közbe. Pedig a németek 1936-os duplázását (Garmisch, Berlin) követően nálunk is komoly erőfeszítéseket tettek, hogy a téli olimpiát is esetleg hazánk rendezze meg. Az időközben visszacsatolt erdélyi országrészben, a Kárpátok egyik nagyobb lejtőjén még ma is láthatóak annak a nagyszabású fakivágásnak a nyomai, amellyel a leendő sípályát készítették elő.

Az utolsó nagy nekibuzdulást a káprázatos helsinki szereplés váltotta ki: az éremtáblázaton elért harmadik hely után mind többször vetődött fel a budapesti olimpia gondolata, olyannyira, hogy a szellemi olimpiákon a két világháború között aranyérmet nyerő Mező Ferencet - aki épphogy megúszta a kitelepítést - megbízták a pályázat elkészítésével. Róma azonban megelőzte Budapestet, s ezzel kihűlt a hatalmas lelkesedés.

A gondolat három évvel ezelőtt melegedett fel, készült egy hatástanulmány is az esetleges 2012-es kandidálásról, aztán a választást övező viharok elsodorták az ötletet. Hanem a 2012-es helyszín kijelölését övező szingapúri felhajtás itthon is hullámokat vetett, s amint arról Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök egy múlt heti interjújában beszélt, nemsokára zászlót bont egy minden eddiginél komolyabb mozgalom, amelynek célja, hogy egyszer Budapest adjon otthont az ötkarikás játékoknak. Nem csupán a bevezetőben említett húszasok miatt véljük, hogy reális esélyünk a 2020-as olimpiára lehet - ám hogy a kezdeményezés jó kezekben van, az tény: Szalay-Berzeviczy ugyanis egyenes ági leszármazottja Berzeviczy Albertnek, aki 1895 és 1904 között a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke volt. ---- A MOB szinte egyidős a NOB-bal, ami csak nagyon kevés nemzeti olimpiai bizottságról mondható el. Schmitt Pál szerint az a fejlődés is megér néhány gondolatot, amelyen a NOB ment keresztül több mint egy évszázad alatt. "Az első athéni olimpián tizenhárom ország sportolói versenyeztek kilenc sportágban, ma már kétszázkét országban van olimpiai bizottság, a műsoron pedig huszonnyolc sportág szerepelt 2004-ben, de további fél tucat várja, hogy programba kerüljön. Ez is mutatja, hogy a sport ügye milyen fontos a világnak."
A MOB elnöke egyébként egy egyedi definíciót is megfogalmazott a sporttal kapcsolatban: "A NOB-ban eltöltött huszonöt évem során talán a legfrappánsabb meghatározást egy spanyol professzortól hallottam: a sport voltaképpen nem más, mint a test felkészítése a lélek virtusainak végrehajtására."