Nyaralás futócipővel és ugrókötéllel

- Nem tévedek, ha azt mondom: ön azt szeretné, hogy minél gyakrabban rendezzenek Magyarországon Európa-bajnokságot? Itthon garantált az érme, hiszen a legutóbbi, kilencvenötös keszthelyi Eb-n még a juniorok között győzött, alig több mint egy hete pedig a zalaegerszegi felnőtt-kontinensbajnokságon lett ezüstérmes.

- Érdekes, egykori békéscsabai edzőm, Galli Zsolt is erre emlékeztetett a rajt előtt. Azt mondta: "Ugyanaz a térség, és a verseny is Európa-bajnokság. Ugye, tudod, mit kell tenned?" - reagált a felvetésre Tóth Hajnalka, a BVSC újdonsült Eb-ezüstérmes párbajtőrözője.
- Mit válaszolt a régi mesternek?
- Csak mosolyogtam rá, mert az idei eredményeim nem jelezték, hogy bármi jóban reménykedhetnék. Úgy érzem, sokat fejlődtem, de a Világkupa-versenyeken ezt nem tudtam bebizonyítani. Igaz, még januárban szereztem egy bronzérmet, de a folytatásban rendre kiestem a hatvannégy vagy a harminckettő között. Nem csoda, hogy ezek után önbizalmamat is elvesztettem.
- Egy ilyen rutinos versenyzőnél még lehet önbizalomhiányról beszélni? Csapatban volt már világbajnok, egyéniben meg kilencvennyolcban vébé-, tavaly pedig Eb-bronzérmes.
- Ez igaz, de a kettő között sok év telt el úgy, hogy nem tudtam bizonyítani. Tavaly például csodának tartottam a bronzérmet, mivel az Eb előtt öt héttel elszakadt a bokaszalagom. Más stílusban kellett vívnom, óvatos voltam, nem tudtam támadni, vagyis nem az igazi Tóth Hajni volt a páston. Úgy látszik, akkor az használt, hogy megfontoltabb voltam.

- Egyébként hogyan jelentkezik az önbizalomhiány?
- Legutóbb például a júniusi országos bajnokságon éreztem, amikor felálltam a döntő asszóra. Túlóvatoskodtam a mérkőzést, nem mertem előremenni, nem bíztam magamban, hogy ha elindítok egy akciót, azt végre is tudom hajtani. Zalaegerszegen a kezdeti botladozás után, ahogy haladtam előre a táblán, már kezdtem elhinni, hogy többre is képes vagyok, szép akciókat csináltam.
- Az ezüst általában az az érem, amelynek nem szoktak örülni, mert azt nem megszerzik, hanem az arany elvesztése után kapják. Ön még most is örül neki?
- Igen, illetve annak örülök, hogy végre aranyért vívhattam. Felnőttvilágversenyen korábban csak a bronzig sikerült eljutnom, talán mert nagy boldogság volt az is. Tavaly pedig a bokaszalag-szakadás miatt elégedtem meg vele. Most viszont nagyon meg akartam nyerni az Eb-t, mert ott volt a papám, a rokonaim, a barátaim, és végig buzdítottak. Szóval nem vagyok csalódott. Persze az ezüstnél elgondolkodik az ember, hogy mit rontott el.
- És mire jutott?
- Türelmetlen voltam. No és az sem volt szerencsés, hogy a tévéközvetítés miatt én csak pár percet tudtam pihenni a döntő előtt, míg az ellenfelem többet. Nagy meleg volt a csarnokban, a folyadékvesztés miatt többször be is görcsölt a lábam. Sokat köszönhetek doktor Molnár Szabolcs versenyorvosnak, ő kezelt, próbálta pótolni az elveszett ásványokat, és lábra állított. Nem mondom, hogy ha nincs ez a közjáték, nyerek, de biztos, hogy szorosabb lett volna a végeredmény.

- Augusztus közepéig szabadságot kaptak. Helyet kap a pihenőben a mozgás is?
- Persze! Futócipővel és ugrókötéllel indulok nyaralni. A többiek zrikálnak is, hogy még el sem indultunk, nekem már azon jár az eszem, mit fogok sportolni. De hát muszáj, mert Szabó Bence szövetségi kapitány augusztus huszonkettedikén, az edzőtáborozás kezdetén mérlegre állít mindenkit, és akire felszaladt néhány kiló, az büntetéssel kezdi a vébéfelkészülést.