Istenáldotta tehetség

Vágólapra másolva!

2005.06.17. 20:24

Címkék

Kell, hogy legyenek olyan tehetségek a világon, akik az álszent, doppingtól átitatott sportban reményt adnak. Nem tudhatjuk, hogy Asafa Powell közéjük tartozik-e, de legalábbis reméljük, hiszen kedd óta - ahogyan arról lapunkban is olvashattak - ő a 100 méteres síkfutás világcsúcstartója. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a mindössze 22 esztendős jamaicai fiatalember a semmiből tűnt elő elképesztően jó eredménnyel, azóta folyamatosan fejlődött, vagyis a története hihetőnek tűnik.

Ami nem jött össze a tavaly nyári athéni próbatétel alkalmával, az sikerült ezen a héten: Asafa Powell boldogan pózolt az új világcsúcsát hirdetô eredményjelzô mellett

Asafa Powell
Állampolgársága: jamaicai
Született: 1982. november 11., Kingston
Magassága/testsúlya: 188 cm/87 kg
Sportága: atlétika – 100 m/200 m
Legnagyobb sikerei: olimpiai 5., 100 m, Athén (2004); 2x világdöntô–1., 100 m, 200 m, Monte-Carlo (2004)
Egyéni csúcsai. 100 m: 9.77 (világcsúcs, Athén, 2005); 200 m: 20.06 (Monte-Carlo, 2004)

Powell eredményeinek fejlôdése
2001: 100 m – 10.50
2002: 100 m – 10.12; 200 m – 20.48
2003: 100 m – 10.02
2004: 100 m – 9.87; 200 m – 20.06
2005: 100 m – 9.77

Stephen Francis alighanem tudatában volt annak, hogy nem mindennapi tehetséget látott 2001. április 5-én egy kingstoni középiskolás versenyen.

A kiváló jamaicai sprinteredző évek óta várta - mint ahogy az edzők többsége hiába vágyik egy ilyesfajta találkozásra -, hogy végre megtalálja álmai atlétáját. Ezen a bizonyos napon ugyanis az történt - a mértékadónak számító internetes forrás, a www.tilastopaja.com alapján -, hogy élete első versenyén, 18 évesen és 145 naposan Asafa Powell 10.65 másodpercet ért el 100 méteren.

Minden előzmény nélkül ez példátlan esetnek számít. Némi edzés hatására hősünk június 22-én már 10.50-re volt képes, ezzel persze megnyerte hazája juniorbajnokságát.

Majdnem egyévnyi kemény munka és elképesztően sok, 19 verseny után már 10.12 volt az egyéni csúcsa - és még mindig nem töltötte be a huszadik életévét. 2002-ben a Brit Nemzetközösségi Játékokon elért elődöntős eredménye sikernek számított. Az igazán nagy áttörést egy évvel később hajthatta volna végre, hiszen a párizsi világbajnokságig háromszor javította meg a legjobb eredményét, mi több, az év versenyén az előfutamban is remekelt, 10.05-tel megnyerte a futamát. Csakhogy a középfutamban rossz második rajt miatt kizárták, így elúszott a nagy kiugrási lehetőség. Holott, emlékezhetünk rá, a Kim Collins nevével fémjelzett döntő legjobb eredménye 10.08 másodperc volt…

Tavaly aztán szinte minden megnyerhetőt megnyert. Az olimpiát megelőző nyolc 100-as futamán ötször futott legalább 10 másodpercet vagy annál jobbat, közben 9.91-re javítva a jamaicai csúcsot. Athénban ő számított a legnagyobb esélyesnek, és ezt az előcsatározások során igazolta is: az előfutamban még megengedett magának egy 10.06-os "sétát", utána viszont már kizárólag 10 másodpercen belüli eredményekkel lépegetett előre. Mint később elárulta, edzője szerint ez okozta a vesztét. "Stephen jóval tíz másodpercen kívüli időket kért tőlem, engem viszont vitt a fiatalos hév. Túl korán túl sokat adtam ki magamból, és a döntő pillanatban nem voltam elég friss." Csak ötödik lett, holott hazájában mindenki biztosra vette a győzelmét. Azóta vakon követi mestere instrukcióit. "Pontosan azt teszem, amit mond, hiszen tudja, mire vagyok képes" - állította Powell még májusban. Márpedig akkoriban Stephen Francis már napjában többször is elmondta neki, hogy ideális esetben Tim Montgomery 9.78 másodperces világcsúcsának megdöntésére is képesnek tartja.

Asafa Powell hat év után hódította el a világcsúcsot az amerikai Maurice Greene (Grafika: Benedic)

"Tudtam, hogy képes vagyok a rekorddöntésre - kezdte Powell a futása után. - Már a május hetedikei, kingstoni verseny óta éreztem magamban az erőt. Aztán az ostravai Grand Prix-n a hideg, esős idő ellenére remekeltem. Talán nem tűnök nagyképűnek, ha azt mondom, akkor tudatosult bennem végérvényesen, hogy jó körülmények között enyém lehet minden idők legjobb eredménye. Márpedig ez tökéletes nap volt. Köszönet érte a szervezőknek, az időjárásnak és az ellenfeleknek is. Hiszen ha az első rajtot valaki elrontja, már sokkal nehezebb dolgom lett volna. Hogy lehetek-e ennél is gyorsabb? Fogalmam sincs. Ezzel egyelőre nem foglalkozom. Most egy kicsit ünnepelek, aztán jöhet a szezon további része. Az biztos, hogy jó lenne már egy nagy címet nyerni!"

És hogy milyen igaza van az újdonsült világcsúcstartónak, azt jól példázza, hogy bár tavaly minden versenyén diadalmaskodott, akadt egyetlen kivétel, az olimpiai döntő, amelyen csak ötödikként ért célba. És talán arra is kevesen emlékeznek, hogy a 2003-as párizsi világbajnokság 100-as elődöntőjében a nagyjelenetek sorát előadó amerikai Jon Drummonddal egyetemben hősünk is a kizárás sorsára jutott az új rajtszabály miatt. Csakhogy Powell ezt szó nélkül tudomásul vette, és leballagott a pályáról, szemben a hosszú percekig protestáló amerikaival. Micsoda különbség!

Ám sem ez a végtelenül sportszerű, alázatos hozzáállás, sem a világcsúcs nem garancia arra, hogy az idén Helsinkiben Powell nyakába akasztják a világbajnoki aranyérmet. Ahhoz ott, akkor kell a legjobbnak lennie, és bár bizonyította, hogy mindenkinél gyorsabb, az eddigi világversenyei kudarccal végződtek. Viszont, ha betartja az edzői utasításokat, és képes lesz önmagához mérten lassan is futni… ---- A ---- A