Régi-új jelszó: többen többet

- Bevezetésképpen árulja már el nekünk, miben más egy címzetes államtitkár mint a "rendes" államtitkár! Más a jogköre? És egyáltalán mi az ön feladata?
- A politikai és közigazgatási államtitkárok minisztériumokban dolgoznak, s mint nevük is mutatja, politikával, illetve közigazgatással foglalkoznak. Velük szemben nekem nincs minisztériumom, viszont szakmai területért, nevezetesen a sportért felelek a Miniszterelnöki Hivatalon belül. A feladatom az első időszakban a Nemzeti Sporthivatal létrehozása, amely a kormány felügyelete alatt álló önálló hivatal. A minisztériumon belül több szakterület is létezett, így a gyermek- és ifjúságügy, a kábítószerügy és a sport. A jövőben csak a sport marad itt, de a fogyatékosoké is. Mert nincs külön fogyatékosok sportja és épek sportja, hanem egységes sport van, és azon belül kell a fogyatékosok érdekeit képviselni.
- A változás nyilván személycserékkel is jár. Hányan maradnak meg az apparátusból?
- A minisztériumban csaknem kétszázan dolgoztak, közülük maradnak kilencvenen. Nagy részük a sportirányítás területén, de a székház üzemeltetését is meg kell oldani. Erős hivatalt akarunk, de a csapat még most van alakulóban. Egy biztos, Füleky András helyettes államtitkár itt marad, sportvonalon ő képviseli a folyamatosságot.

Nem értékelődött le a magyar sport

- Gyurcsány Ferenc a lapunkban két hónapja úgy nyilatkozott, hogy "a minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne". Erről mi a véleménye?
- Hogy kérdezzék erről a miniszterelnök urat!
- Kényes helyzetben van. Ön aztán végképp nem mutogathat az elődjére, hiszen ő egyben a nagyfőnök is. Na jó, hagyjuk a piszkálódást. Azt azért tudni szeretnénk: ezzel a döntéssel leértékelődött a magyar sport?
- A döntés nem feltétlenül jelent leértékelődést, sőt, úgy érzem, inkább felértékelődött. Igaz, hogy szűkebb területen mozog majd a hivatal, de csak egy ágazattal foglalkozik. Ettől a változástól, azt várom, hogy a munkánk kevésbé áll majd a politikai csatározások kereszttüzében, és talán mindenki összefoghat a magyar sportért. Azért sem hiszem, hogy leértékelődne a sport, mert a miniszterelnök úr kezdte el a Nemzeti Sportstratégia kidolgozását, s nem szeretné, ha a munkája félbemaradna. A sportstratégia egyébként hamarosan a Nemzeti Sporttanács elé, majd társadalmi vitára kerül. A tavasszal alakul ki a végleges formája - remélhetőleg konszenzussal. Gyurcsány Ferenc egyébként megígérte, hogy a kormányban ő lesz a sport legnagyobb lobbistája. ---- - Az előző sportminiszter azt is megígérte, hogy - idézzük őt - "az ötkarikás játékok másnapján nyilvánosságra hozzuk, mit gondolunk a jövőről." Arról beszélt, hogy egyértelművé teszik, mik lesznek a prioritások. Szóval: mik lesznek a prioritások?
- Erre most még nem tudok válaszolni. Ugyanis a Nemzeti Sportstratégia lesz az a szűrő, amelyen keresztül megvizsgáljuk a sportágakat. Mennyire eredményesek, úgynevezett magyar sikersportágak-e vagy sem, mennyi nézőt hoznak, és így tovább. Ám nagyon "sarkos" döntéseket nem hozunk. Irányokat jelölünk majd ki, és a változásokat nem drasztikusan, hanem finoman és fokozatosan kell átvezetni.
- A döntéseket pedig nyilván a pénzügyi lehetőségek is meghatározzák. Apropó, pénz! Sokan attól félnek, hogy a változás elsősorban itt lesz érezhető, azaz jövőre kevesebb pénz jut a sportra.
- A jövő évi költségvetés már a parlamentben van, ahhoz nem tudok már közvetlenül hozzászólni. Az én gondolataim 2006-ban jelenhetnek meg ezen a téren. Az tény, hogy a versenysport működési támogatására kevesebb jut, mint az idén, de ez olimpia utáni évben természetes is. Én a versenysporthoz sorolom a sportlétesítmények működtetését, felújítását, valamint az utánpótlás-nevelést is. Ezeken a területeken hatalmas plusz összegek jelennek meg 2005-ben: a sportlétesítményekre másfél milliárddal, az utánpótlás-nevelésre félmilliárddal költünk többet, mint az idén.
- Ha a költségvetésben még nem is, a sportstratégiában azért benne lesz az ön "keze nyoma"?
- A viták és az elfogadás előtt nem szívesen mennék bele a részletekbe, de annyit elmondhatok, hogy az első résszel teljes mértékben egyetértek és annak törekvéseit támogatom. Ez egy helyzetjelentés, állapotfelmérés, amelyből világossá válik a jövő útja, amit úgy fogalmazok meg tömören, hogy "többen többet" - vagyis hogy többen többet sportoljanak. Ez egyben amolyan jelszavam is, ezt tekintem talán a legfontosabb tennivalónak. És a folytatásban persze érezhető lesz az én, az eddigi gyakorlattól eltérő, véleményem is. ---- - Ezt kifejtené?
- A fizikai aktivitást igénylő sportokat eddig három csoportra osztották, a verseny-, a szabadidő- és a diák, illetve iskolai sport volt a három alappillér. Én viszont nem a "mikor" , hanem a cél felől közelítem meg a sportot. Vagyis nem aszerint különböztetem meg, hogy mikor sportol valaki, mondjuk, a szabadidejében, vagy a tornaórán, hanem hogy mi a célja a sportolásának: a versenyzés, a rekreáció vagy a testnevelés. Persze ezek között vannak átfedések. Az ellen a tévhit ellen is küzdeni fogok, hogy az élsport tömegbázisa a szabadidősport, illetve hogy az élsport visszahat a szabadidősportra, a sportrekreációra. Van persze kapcsolat közöttük, de erre nem lehet alapozni, mert mondjuk, egy aerobik-világbajnokságon nyert aranyérem hatására nem kezdenek tömegek özönleni az aerobiktermekbe. Az olimpiai arany hatására biztosan tömegesen jelentkeznek a gyerekek kajakozni, de ez nem a sportrekreáció területe, hanem a versenysporté, azon belül is az utánpótlás-nevelésé. Pedig az a cél, hogy minél többen mozogjanak.
- Hogyan akarják ezt elérni?
- A jövőben nemcsak a direkt támogatásról, hanem különböző kedvezmények nyújtásáról is gondoskodni kell. Biztosítani kell minél többeknek a sportolás lehetőségét, és a sportszponzoráció adóból történő leírása is a stratégia elképzelései között szerepel. Azért fogok dolgozni, hogy a lehető legjobb legyen a sport helyzete.
- A végére egy kérdés helyett morognunk kell egy kicsit. Három elődjével - Deutsch Tamással, Jánosi Györggyel és Gyurcsány Ferenccel - csináltunk három esztendő alatt interjút, s mindegyiknek megígértük: egy év múlva számon kérjük rajta az elmondottakat. Mire azonban ez megtörténhetett volna, már más ült a székükben. Ígérje meg, nem hoz minket negyedszer is ilyen helyzetbe!
- Igyekezni fogok legalábbis... ---- Deutsch Tamás 2001-ben, egy másik párt kormányában felelt a sportügyekért, de a "kevesen, kevesettel" mintha gondolati előfutára lett volna Ábrahámnak: - "Nekünk, magyar embereknek a sporthoz való viszonyunk ugyan egyértelműen pozitív, de az esetek nagy többségében inkább pasz-szív. Megvesszük az újságot, megnézzük a televízióban a világversenyeket, megkönnyezzük a sikereket, de kevesen - és keveset mozgunk. Ezen a kétarcúságon változtatni kell."

Jánosi György 2002-ben is tudta, a sporthoz pénz kell. Ábrahámmal ellentétben ő nem a kedvezmények rendszerét, hanem az önkormányzatokat szabályozta volna meg: - "Meg kell erősíteni az önkormányzati finanszírozásokat, hogy jusson pénz az iskolai, a diáksportnak és az egyesületeknek is. A belügyminisztériummal közösen új, kifejezetten a sportban felhasználható céltámogatást alakítanánk ki, az önkormányzati sportnormatívát a jelenlegi 100 forintról fel kell emelni: a stadionrekonstrukciót létesítményprogrammá alakítanánk át."

Gyurcsány Ferenc 2003-ban ezeket a szavakat nyilván nem utódjának szánta üzenetképpen, de Ábrahám akár útravalónak is elfogadhatja főnöke mondatait: - "A sport speciális közeg, képviselői értik a dolgukat, velük kell együttműködni. (...) A sportban az államnak nincs túl sok dolga, egyeztetések után a szakemberekre kell bízni a feladatokat. A sportminiszter ne higgye azt, hogy ő az egyedüli avatott sportszakember. (...) Remélem, be tudom bizonyítani, hogy nem kell meghülyülni a politikában, attól, hogy valaki magas pozícióba kerül, még megmaradhat normális embernek."