Orosz invázió

A cím nyilván nem ébreszt kellemes emlékeket. De itt másról lesz szó. Az emlékezésről ellenben annyit, hogy kész őrültség, amikor elménk önkényesen kezd működni, az agyunk mintha független lenne a tudatunktól. Van ennek értelme? Kell, hogy legyen. Amikor például a bájos Marija Sarapova szöuli győztes meccsét néztem a hét végén, hirtelen saját, zöldes-sárgában játszó eltorzult arcom rémlett fel lelki szemeim előtt, amint a LOT légitársaság Peking-Varsó járatán a mellékhelyiség tükréből bámul vissza rám (közben folyvást a kínai sportelnököt korholtam, aki tintahalcafatokat erőltetett rám előző este, s ettől irtózatosan beteg és zöld lettem). Feltűnt a Kreml, Jelcin hófehér üstöke is, aztán megint élőben Sarapova. Mielőtt az olvasó arra gondolna, hogy megháborodtam, igyekszem megmagyarázni az összefüggést Sarapova és társai nemzetközi diadalai és az én, első hallásra, belátom, zavaros emlékfoszlányaim között. A sors úgy hozta, hogy 1994-ben Budapesten tartotta közgyűlését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A sporthivatal államtitkáraként számos külföldi vezetővel tárgyaltam. Egyik reggel orosz kollégámat, Samil Tarpiscsevet elvittem a Sportkórházba - kificamodott a bokája -, s közben arról is szót váltottunk, hogy ideje lenne rendezni az orosz-magyar sportkapcsolatokat. Amikor távol-keleti, pekingi utamat terveztük, előtte moszkvai, utána varsói munkastoppot iktattunk be. Samil azt ígérte, összehoz egy páros meccset teniszben, ő játszik Jelcinnel én meg egy orosz űrhajóssal. Jelcin ugyan megfázott, nem jöhetett, de játszottunk egy párost. Utána úszás, szauna, majd véget nem érő, vodkával némileg átitatott kötetlen eszmecsere. A korábbi profi teniszező Tarpiscsev itt vázolta grandiózus elképzelését - amelyhez megnyerte a teniszfanatikus Jelcin elnököt is - a Moszkva, Szentpétervár, Odessza, általában az Uraltól nyugatra fekvő, létesítményekkel és szakemberekkel is kellően ellátott nagyvárosok teniszkultúrájának összehangolt fejlesztési tervét, amely hosszabb távlatban további folyamatos területi terjeszkedést is magában foglalt. Meggyőzően hangzott. Nem felejtettem el dicsérően említeni, hogy jóllehet sok minden változott a Szovjetunió szétesése után, Oroszországban két fontos sportintézmény továbbra is prioritást élvezett a sportvezetőség felfogásában: az olimpiai mozgalom és a sportiskolásrendszer. Borisz Jelcin elnök aztán visszavonult, Tarpiscsev is megvált sportminiszteri posztjától, de megmaradt NOB-tagnak, s változatlanul betöltötte - 1973 óta - az orosz Davis-kupa-együttesben a kapitány szerepét, s más funkciói mellett ő lett az Orosz Nemzeti Sportalapítvány elnöke. Ez egyáltalában nem közömbös, ugye, a program finanszírozása, anyagi stabilitása szempontjából. Tegyük hozzá: hosszú távú befektetésként is felfoghatók a programra áldozott összegek, hiszen a tenisz bőkezűen fizet, és a sikeres játékosok pénzdíjaik egy bizonyos százalékát visszatérítésként úgyszintén a program támogatására fordítják.A szépséges Anna Kurnyikova volt az előhírnök, az orosz pionírka. Az idei, a tizedik jubileumi év pedig már páratlan orosz dominanciáról tanúskodik. A Roland Garros orosz döntőt hozott - és Anasztaszija Miszkina győzelmét. Wimbledonban a 17 éves Sarapova nyert. Az US Openen ismét orosz döntő: Szvetlana Kuznyecova nyert Jelena Gyementyijeva ellen. Ezt megelőzően 1979-ben fordult elő, hogy a négy Grand Slam-tornából hármat egy nemzetbeliek nyerjenek meg (anno az amerikaiak). A világranglistán az első tíz között öt orosz hölgyet találunk! A férfiaknál nehezebb, kiegyensúlyozottabb a mezőny, de a Tarpiscsev-fiúk - a tenisz történetében először - Oroszországba vitték a Davis-kupát Párizsból, s jóllehet legnagyobb ászuk, Jevgenyij Kafelnyikov utána visszavonult, Marat Szafin mellett nyomulnak a még nála is fiatalabbak: Juzsnij, Davigyenko, Andrejev, Turszunov. Borisz Jelcin nem lehet velük mindenütt, de elkísérte Tarpiscsevet, sportbarátját - és teniszoktatóját - például Párizsba a Davis-kupa-diadalt megünnepelni, s Moszkvában is ott ült a lelátón a Kreml-kupán. Tulajdonképpen - ha nem is személyesen - mindig ott van velük. Találóbban fogalmazva: mellettük áll, rendíthetetlen tekintélyével atyáskodik a Tarpiscsev-terv fölött - mint minden oroszok jótékony teniszpátriárkája.