Horvátország és Dánia ünnepe

Lendületesebben kezdtek a németek, akik lassan szinte önkívületbe hergelték önmagukat, és háromgólos előnyüket igyekeztek megtartani. Főleg a szélsőik remekeltek, igaz, az átlövők a horvátoknál sem jeleskedtek. Kretzschmar látványosan és eredményesen támadott, Fritz kitűnően védett. A másik oldalon Dzomba és Sprem játszott kiemelkedően, és a csereként beálló Sola is gyakrabban találkozott a labdával, mint Losert. A fokozatosan olvadó német előny a második félidő közepén elfogyott, és 18-17-re fordított a világbajnok. Kretzschmar azonban hátára vette csapatát, és a hajrá ismét német vezetéssel kezdődött.

A drámai végjátékban Horvátország feltámadt, és három perccel a vége előtt Kaleb góljaival 24-21-re elhúzott. Lackovic gólja után 25-22 lett az állás, és a németeknek már nem maradt se erejük, se idejük a felzárkózásra (26-24). Lino Cervar mester világbajnok gárdája immár olimpiai aranyérmes is.

Az atlantai női finálé visszavágójára készült a dán és a dél-koreai válogatott, s bizony kevesen gondolták, hogy a két csapat izgalmasabb meccset játszhat, mint 1996-ban. Akkor az északiak drámai csatában, hosszabbítás után nyertek 37-33-ra, ezúttal kétszeri ráadás sem volt elég a csapatoknak. Végül a büntetőpárbaj után ünnepelhetett a hazájában már az atlantai siker után nemzeti kincscsé nyilvánított dán női válogatott, s ezzel történelmet írt, hiszen a hölgyek mezőnyében még egyetlen nemzet sem nyert háromszor olimpiát.

A meccsen végig hatalmas üldözőverseny folyt, ha az egyik csapat meglépett két-három góllal, az ellenfél villámgyorsan egyenlített. Ez történt a rendes játékidő végén is, amikor Dánia belül az utolsó négy percen három góllal vezetett, ám az ázsiai együttes egyenlített, sőt döntetlennél támadhatott - eredménytelenül. Maradt a 25-25, következhetett a kétszer ötperces hosszabbítás, amely 29-29-nél ért véget. A második ráadás tíz perc után is egyenlő volt (34-34), így a hetesekre maradt a döntés. A dánoknál Karin Mortensen két büntetőt is hárított, míg az egyébként szintén kiválóan védő Oh Jong Rannak egyszer sem sikerült a bravúr. Így Dánia 1996 és 2000 után sorozatban harmadszor lett olimpiai bajnok.