Száz százalék: ez jó csapat!

Már-már a Margitszigetet idéző hangulat, továbbá ellenszél - legalábbis az első két negyedre. Ja, nem úgy, tényleg fúj, hiszen a fiúk is kiköltöztek a nyitottba, a játékvezetők korrektek.Az első negyedben mindenképpen. Nem rajtuk múlik, hogy csak egy ide. A kötelezőket elrontjuk, a szabadon választott jobban megy, még szerencse, hogy ez nem műkorcsolya. Az oroszok szereznek vezetést Jerisov révén - remekül csinálják a hat az öt elleni lefordulást is -, Kiss "cserébe" Makszimov karjába vágja a négyméterest. Belefér, egy remek Steinmetz Barna-szerelés után mi is jól kontrázunk, Kásás ejtése pedig a lécet megcsókolva hullik be. Eztán egy fórt hagyunk ki - Benedek a blokkot találja el tiszta helyzetben, hogy aztán Biros betuszkolja a labdát a következő megúszásnál Makszimov hóna alatt (2-1). Eztán Kásás pillanatai jőnek, jók és rosszak egyaránt, blokkol hátrányban, aztán kétszer rosszul lő, másodjára előnyben.A második negyed továbbra is a klasszikus magyar-orosz partikat idézi: szép akiók, védések, az előnyök meg parlagon maradnak. Ott Csomakidze húz a lécre fórban, itt Molnár a kirepülő Makszimov fölött bepöccinti Benedek beívelését. Szécsi óriási bravúrral véd Zinnurov betörésénél, a túloldalon meg a mi fórunk marad ki, Benedek bejátszása rossz Vargának. Kibekkelt akciók után újabb fór, amit ezúttal Biros lő fölé - és az ellenattakot most már nem ússzuk meg, Jerisov átgázol Kissen, majd befejezi a kontrát. S miután Vári is kapufára vágja az előnyünket (5/0-nál tartunk), imádkozhatunk, hogy az oroszok se használják ki az övékét a vége felé. Molnár karja jó helyen van, a félidőben marad az egy ide (3-2).A fór amúgy sehogysem megy. Elrontunk rögvest újabb kettőt, aztán kapunk egy harmadikat is - amúgy jogos mind, az oroszok faragnak, a bírók fújnak -, Benedek pedig nem teketóriázik, az első passzból bevágja a labdát a léc alá. Nagyobbik baj, hogy eztán lemarad az emberéről, a büntető jogos, Garbuzov nem téveszt. Szerencsére, Kiss sem: az első megjátszott előny, amelynek végén végre kikerüli a kezeket a lövés (5-3). Na, itt indul valami. Labdaszerzés, keresztpassz, Kiss elsüllyeszti a blokkolóját, majd halálpontosan a rövid sarokba talál. Hátul szétröpködünk egy hátrányt, majd ha már ilyen jól ment, gyorsan, ugyanazon támadáson belül még egyet, Szécsi az utóvédharcok során "kiharcol" egy kiállítást (Kozlov hátrarúg, kapusunk eldobja magát, alakításnak sem utolsó), kár, hogy a szélben a keresztpasszok nem működnek. Mindazonáltal a negyedzáró orosz előny a kapufán hal el, hárommal fordulunk tehát az utolsó negyedre (6-3).Egy-egy sikertelen akció után Sztratan "gurít" egy csúnyát hátulról, majd Benedek lő kapufára - ám egy kibekkelt hátránnyal megállunk a lejtőn, sőt, a gyors kontra végén Fodor halálbiztosan pattint a hosszúba. Eztán az oroszok csinálják meg "kicsiben" az előnyüket, Csomakidze húzhat közelről - amott Vári lövése csak a lécet töri ketté. Újabb orosz előny, ezúttal Garbuzov használja ki, itt engedik szerelni őket kis fault árán is, majd kapnak egy harmadik fórt, de ezt már sikerül kivédeni. A másik kapu előtt ezek után már "alanyi jogon" jár a kiállítás, 72 másodperccel a duda előtt az a kérdés, nyerni akarunk tutira, vagy jó az iksz (ami egyébként mindkét oldalon megfelelne). A fórt ugyan elrontjuk, ám Szécsi szereli Csomakidzét - amiből a FINA összes nagyura láthatja: senki sem mutyizott a háttérben.Egyébként nem csupán ezt látták, de világ legjobb csapatát is, amely százszázalékosan végzett a halálcsoport élén. Az elődöntő tehát biztos, a többi…Maradjunk annyiban, nem sötét a horizont. ---- Megzavart orosz lövők

Rettenetesen szoros emberfogás ellen kellett játszanunk, ennek tudható be, hogy az oroszokat többször állították ki labda nélkül. A kevés előnygólunk is az oroszok igen zárt védelmének számlájára írható, járatni kellett a labdát, nem volt alkalom gyors, váratlan megoldásokra. A kemény védekezés ellenére nulla egy után végig vezetni tudtunk, s látszott, a végére sem fáradtunk el, holott a negyedik negyedben négyszer kerültek előnybe az oroszok, mi pedig egyszer sem. Ezt is sikerrel vészeltük át, mert a védekezésünkkel végig bizonytalanságban tartottuk a lövőket, mindig akadt egy ember, aki oldalról zavarta őket - ez is szerepet játszott abban, hogy jó párszor kapkodva fejezték be a lövéseket az oroszok. Megemlíteném a balkezeseinket, alaposan kitettek magukért.

Kósz Zoltán (Olimpiai és Európa-bajnok vízilabdázó) ---- "Javulnunk kell. Az elején a kijátszott előnyök végén rontottunk, ezek után már a megjátszások elején kapkodni kezdtünk, lesz tehát megbeszélnivalónk a három nap alatt"- vonta le a tapasztalatokat Kemény Dénes, a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
"Csak részben tudtuk megvalósítani elképzeléseinket. Az emberhátrányos védekezésünk mindenképpen dicsérendő, ám ebből nem tudtunk annyiszor lefordulni, ahányszor lehetett volna, és az előnyök kihasználása sem ment úgy, ahogy kellett volna"- gondolkozott hangosan Alekszandr Kabanov, az orosz válogatott szövetségi kapitánya.
"Tetszett a védekezés, talán ha időben kapcsolunk egy-két helyzetben, még több kapott gólt elkerülhettünk volna" - vont mérleget Szécsi Zoltán.
"Azért az oroszok már négy meccs alapján térképezhettek fel bennünket. Érződött a hátrányos védekezésükön, hogy tökéletesen felkészültek a keresztpasszos játékunkra, úgy helyezkedtek, úgy fogták a belső embereket, hogy nem nagyon tudtunk kibontakozni - magyarázta Madaras Norbert. - A szél sem segített, viszont most lesz három napunk, hogy megint összerakjuk a fórmegjátszásunkat." ---- Sajnos nélkülünk rendezik meg a női pólótorna elődöntőjét. Fájdalmas zárása ez ennek az olimpiai ciklusnak, amely pedig magyar sikerek jegyében telt eleinte. Amióta Faragó Tamás átvette együttesünk irányítását, egyetlen kivétellel rendre döntőt vívott a válogatott. Igaz, rút egybeesés, hogy akárcsak a tavalyi világbajnokság negyeddöntőjében, ezúttal is egy 8-5-ös vereség szakította meg a csodás sorozatot. Vagy a második két esztendő már nem tartozott a sorozathoz?
Elvégre 2001-ben Eb-döntőt és vb-döntőt (első és második hely), 2002-ben Világkupa-finálét (aranyérem) vívott a csapat, és még a 2003-as Eb végjátékába is bekerült (ezüst). Barcelonában jött az említett, oroszoktól beszedett mélyütés, ám az idei Világliga-finálé alapján úgy festett, az volt a kisiklás: csupán büntetőkkel kaptunk ki az amerikaiaktól. Ám itt, az olimpián sajnos kiderült, baj van. Egyszer sem ment úgy a játék, ahogy megszoktuk - s végül az olaszok ellen a megannyi hiba megbosszulta magát.
Az elődöntőben az olasz-amerikai találkozó mindenesetre igazi csemegének ígérkezik - ebben a négy évben az amerikaiak hangyányival jobbak a mezőnynél, azaz ők az esélyesek. Ugyanakkor általános meglepetés, hogy a görögök és az ausztrálok közül az egyik az aranyért küzdhet majd: a hellének eddig csak klubszinten jeleskedtek, és akkor is csak hazai pályán - Athén mindenesetre szerencsét hozott nekik. Az ausztrálok ugyan címvédők, azaz elvben nem meglepő, hogy itt tartanak, ám jól tudjuk, óriási vérveszteséget szenvedtek az olimpiai sikert követően, Görgényi István rendre csak álmodozott arról, hogy megtalálja rutinos zsenijeinek utódjait. Nos, a nagy generációhoz hasonlóakat ugyan nem lelt, ám összerakta annyira a csapatot, hogy az olaszok elleni sikerrel meglegyen a csoportelsőségük, s ezzel a négy közé jutás. A görögök? Külön ajándék.