Három érmet visznek a közösbe

- Hány érmet terveztek?
- Hármat, ezért vagyok boldog.
- Melyik a legkedvesebb?
- Mindegyik, Nagy Tímea fantasztikus volt, Nemcsik Zsolt remek, a férfi párbajtőrcsapat pedig kiváló. A három érem jó, de ötöt is vihetnénk, hiszen csak az olimpián vívnak a bronzért. Ha világbajnokságon lennénk, most Mohamed Aida és Mincza Ildikó is bronzéremmel a nyakában mosolyogna. És még egy adat: az összes magyar vívó közül egyedül a kardozó Nagy Orsolya nem végzett pontszerző helyen. Az olimpián szereplő magyar sportágak közül ezzel a mutatóval jók lehetünk a második helyre. Ami azért ad okot némi elégedettségre.
- Azért nem minden ilyen rózsaszínű, elég, ha csak azt vesszük, a női párbajtőrcsapat immár a harmadik olimpiáján betlizik, és a férfi kardcsapat is korán búcsúzott.

- A női párbajtőrcsapatot nagyon sajnálom, főleg szegény Mincza Ildikót, aki az egyénihez hasonlóan csapatban sem tudta bevinni a végső tust. Többet érdemelt. Az is biztos, hogy Nagy Timi sem tud annyira felhőtlenül örülni az egyéni aranyának, hiszen csapatban neki sem ment. A kardozóknál Lengyel Balázs tényleg rosszul vívott, és itt álljunk meg egy pillanatra.
- Miért is?
- Otthonról visszajött, hogy miért nem cseréltem le, volt, aki azt mondta, csak ültem a padon, és tehetetlenül néztem. Üzenem a mindentudóknak: az olimpián nem lehet cserélni, kizárólag sérülés esetén. Azzal meg vigyázni kell. Imre Gézának nem ment az ukránok ellen, érett volna a csere. Ô úgy is csinált, mintha fájna a háta, ám egyből figyelmeztették: még egy szimulálás, és piros lapot kap. Hát ezért nem játszottuk el, hogy Lengyel megsérül. Ugyanakkor az utána vívó Ferjancsik van akkora klasszis, hogy nyernie kellett volna 40:38-ról. Én pedig azért ültem a padon, mert ha felálltam, vagy kiabáltam, máris figyelmeztettek. Normális vívóversenyen sok minden belefér, Athénban valahogy furcsán értelmezték a fegyelmet. Még szerencse, hogy nem kellett minden levegővételt megköszönni…
- Tehát akkor minden szép és minden jó.
- Nagyjából igen. De ha vannak is gondjaink, most egy kicsit örüljünk a sikereinknek. Nagy Timi újabb egyéni olimpiai győzelmének, Nemcsik Zsolt kardezüstjének és a férfi párbajtőrválogatott második helyének. Nagy bravúrt hajtottak végre a fiúk, hiszen az utolsó pillanatban dőlt el, hogy itt lehetnek. Kovács Iván zsenális volt, de Boczkó Gábor és Kulcsár Krisztián is remekül vívott. Szegény Imre Gézának az ukránok ellen semmi sem jött össze, pedig nyolcvan százalékban neki köszönhető, hogy egyáltalán kijutott a csapat. És itt szeretném megemlíteni Fekete Attilát is, aki nem lehetett itt, de rengeteget dolgozott a csapattal, a csapatért.
- Tett valamilyen fogadalmat Athén előtt? Mondjuk, hogy három érem esetén tízszer körbefutja a Margitszigetet…
- Nem tettem fogadalmat, de még vasárnap reggel azt mondtam az olimpiai faluban, ha a párbajtőrcsapat is érmes, akkor nem utazom haza a verseny után, hanem egészen az olimpia végéig maradok. Maradtam, nem esett nehezemre…