A magyarok jó házigazdái voltak a szeptemberi budapesti olimpiai kvalifikációs világbajnokságnak. Mindent megtettek azért, hogy fantasztikus körülmények között világszínvonalú versenyt hozzanak tető alá, és nemcsak rendezésben, de a szőnyegen is bizonyítani kívántak. Együttes kéziszercsapatunk, amely az olimpiai kvóta reményében Fekete Annamária és az orosz Marina Ignatyeva irányítása mellett készült a világbajnokságra, valóban mindent elkövetett a siker érdekében, és míg egyéni versenyzőink (Kiss Katalin kivételével) kissé csalódást okozó eredményeket értek el, a csapat két csodálatos gyakorlattal rukkolt elő a Budapest Sportarénában. A pontszámok azonban, amelyek indokolatlanul alacsonyak voltak, hideg zuhanyként érték a versenyzőket, akik 11. helyükkel nem szereztek olimpiai kvótát, így nem véletlen, hogy a magyar szövetség elöljárói kesztyűt húztak, és a sportdiplomácia keretein belül maradva "nekimentek” a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) vezetésének. Szabó András és Forgács Róbert, a magyar szövetség elnöke és főtitkára megkérte a technikai bizottságot, valamint a profi bírói kart: tagjai tekintsék meg újra ritmikus gimnasztikázóink gyakorlatait, és ha hozzájuk hasonlóan pontozói tévedést vélnek felfedezni, bírálják felül döntésüket. A videofelvétel vizsgálata a versenyt követően megtörtént, Egle Abruzzini asszony, a ritmikus gimnasztika szakág elnöke mindent rendben talált, s elutasította a magyarok fellebbezését, akik azt is kifogásolták, hogy pont az a brazil bíró és a technikai bizottság lengyel alelnöke mondott ítéletet lányainkról, akiknek csapata a szabadkártyát jelentő 9–10. helyen végzett.A magyar vezetők nem hagyták annyiban, sérelmükkel Bruno Grandihoz, a Nemzetközi Tornaszövetség elnökéhez fordultak, aki bár megértőnek bizonyult, az ügyben a mai napig nem tett konkrét lépéseket. A szabadkártyák sorsáról egyébként februárban dönt majd a nemzetközi testület, ám félő, hogy a magyarok feleslegesen mutatták meg oroszlánkörmeiket a szőnyegen és a zöldasztaloknál.