Allen Johnson rosszkor nyert

Allen Johnson és a már visszavonult rúdugró, Makszim Taraszov rokonlelkek. Igaz, amerikai az egyik, orosz a másik, fekete az egyik, tejfelszőke a másik, valamiben azonban nagyon egyformák: hiába nyertek olimpiát, hiába voltak világbajnokok, igazán sohasem sztárolták őket. Pedig mind a ketten rendkívül kellemesen, jól beszélnek, kitűnő riportalanyok, ám mindig kerülték a feltűnést. Úgy gondolták, elég, ha eredményeikkel hívják fel magukra a figyelmet.A 110 méteres gátfutásban negyedszer világbajnoki címet szerző Johnson már az atlantai olimpia után arról panaszkodott, hogy ő csak akkor kerülne címlapra, ha halála után feltámadna. Pedig akkor már győzött Göteborgban és Atlantában. Azóta újabb három világbajnokságon diadalmaskodott, de valószínűleg még mindig elmondhatja ugyanezt. Ráadásul nincs is szerencséje. Éppen azon a napon győzött fölényesen, amikor mindenki a Kelli White-ügyre figyelt. (Edmontonban ugyancsak egy doppingeset, Olga Jegorováé vonta el róla a figyelmet.)"Nem érdekel – intézte el a kérdést egyetlen mozdulattal. – Én vagyok az első négyszeres világbajnok gátfutó, és attól függetlenül, hogy szerepelek-e majd a címekben vagy sem, boldog vagyok.”Sohasem akart különcségek, extrém viselkedés miatt a reflektorfénybe kerülni, úgy nevelték, hogy legyen udvarias, tisztelje a többieket, a munkájával, kitartásával hívja fel magára a figyelmet."Virginiában nőttem fel, és a családomban mindig azt hallottam, élj tisztességesen, úgy viselkedj másokkal, ahogyan azt tőlük elvárod. A szüleimtől mindig ezt láttam. Én is ezt tartom helyesnek, és érzem, hogy az emberek felnéznek rám, követni szeretnék a példámat. Úgy gondolják, hogy a munkám révén elértem valamit, és úgy érzik, ők is képesek lehetnek erre.”Johnson első nagy szerelme az amerikai futball volt, az iskolai csapatával még Japánba is eljutott. Aztán beleszeretett az autókba, bújta a magazinokat, de hiába kérte, a szülei nem vettek neki kocsit.,,Egy biciklit kapott – mondta az édesanyja –, még főiskolásként is azzal közlekedett.”A fiatal tehetségnek azonban hamarosan volt elég pénze arra, hogy autót vegyen magának. Amikor atletizálni kezdett, a gát mellett a rövidtávfutással, és a rúdugrást kivéve az összes ugrószámmal megpróbálkozott. Hamarosan kiderült, hogy gáton a legjobbak közé kerülhet. 1994-ben, 23 évesen 13.25 másodpercet futott, és már megengedhette magának, hogy 13 ezer dollárért vegyen egy Fordot. Egy évvel később már egész nyáron Európában versenyzett. Kölnben 12.98 másodpercet futott, Göteborgban 13.00 másodperccel győzött. Egy évvel később az olimpián 12.95 másodperccel lett első, és kétszer is 12.92 másodpercet ért el, azaz csupán egy századmásodperccel maradt el a világcsúcstól. Athénban 12.93-mal védte meg a címét, nem csoda, hogy úgy vélte, hamarosan övé lehet a világrekord.Arra számított, hogy a technikáját tovább csiszolva, a finisét tovább javítva 12.80 másodpercen belül futhat. Célul 12.78 másodpercet tűzött ki maga elé.Ehelyett megsérült. A sevillai világbajnokságon az elődöntőtől visszalépett, Sydneyben pedig negyedik lett. Edmontonban azonban visszaszerezte címét (13.04), és itt, Párizsban – igaz, eddigi legrosszabb idejével (13.12) – újra diadalmaskodott."Nem mondhatom, hogy jól elkaptam a futás ritmusát, csak arra tudtam közben gondolni, hogy legyek túl rajta. Persze úgy, hogy más meg ne előzzön. A verseny előtt nagyon ideges voltam, tudtam, hogy kemény küzdelem vár rám. Mindenképpen meg akartam nyerni a negyedik aranyamat. Akárhányszor pályára lép az ember egy világbajnokságon, az mindig olyan, mintha az első alkalom volna. Persze a nem igazán jó eredményhez az is hozzájárult, hogy a maratoni futás miatt rendkívül szűk helyen kellett melegítenünk, ami ráadásul tele volt a váltóra készülő atlétákkal. Bár csak mi, gátfutók vártunk döntőre, ez ott senkit sem érdekelt.”Ebben az évben Johnson csupán arra koncentrált, hogy minél több futamot megnyerjen, a világcsúcs megjavítása nem szerepelt a tervei között. Ennek ellenére másfél hónappal ezelőtt éppen itt, Párizsban 12.97 másodpercet futott.,,Továbbra is izgat a rekord, de most már másként állok hozzá. Korábban, amikor gyorsan akartam futni, sokat hibáztam. Most arra összpontosítok, hogy győzzek, és remélem, ez előbb-utóbb csúcsot eredményez.”Másik célja természetesen az, hogy jövőre Athénban ismét olimpiát nyerjen, aztán Helsinkiben ötödször is felállhasson a világbajnoki dobogó felső fokára."A mai győzelmem azt is jelenti, hogy Helsinkiben rajtolhatok. Nem kell majd izgulnom az amerikai válogató miatt, pihenten mehetek a világbajnokságra.”