Alapvető változások kellenek

Felemás szereplés, amely felemás értékelést kívánna meg.
Ám bocsássák meg nekünk, hogy a sportág fejlődése érdekében mi többet fordítunk majd a negatív oldal elemzésére, hiszen a világ tornáját szemlélve elérkezett az az idő, amikor már nem lehet egy versenyző – korábban Csollány Szilveszter, jelen esetben Gál Róbert – teljesítménye mögé bújtatni a magyar torna sikertelenségét.
A kudarc – és valljuk be, csapataink szereplése valóban kudarcként fogható fel – meglehetősen összetett. S most hosszú oldalakon át lehetne írni a magyar torna nehézségeiről, például arról, hogy kevés a gyerek a sportágban, éppen ezért nincs válogatási lehetőség, ahogyan edzők is csak mutatóba akadnak, és azon kivételek, akik vállalják a munkát, meglehetősen rosszul vannak megfizetve…
Az Anaheimben szereplő felnőtt férfiválogatott tagjainak bár három válogatón kellett kivívniuk a vb-részvételt, ha a vállszalagszakadással versenyző Takács Árpád, a lábsérüléssel bajlódó Király Roland és az év nagy részét derékbántalmakkal végigküzdő Lőrik Attila nem vállalta volna a szereplést, Vereckei István szövetségi kapitány gyakorlatilag nem tudott volna csapatot indítani a világbajnokságon.
Más kérdés, hogy ilyen körülmények között túlzásnak bizonyultak azon célkitűzések, miszerint válogatottunk szerencsés esetben a 12. hely kiharcolására, vagyis a csapat olimpiai kvalifikációjára is képes lehetett volna. Hiszen ha a hibákból adódó körülbelül három és fél pontos levonás (így 214.307 lett csapatunk eredménye) nem lett volna, versenyzőink akkor sem előzik meg a végül 12. helyen záró, 219.132 pontot gyűjtő németeket.
Ám a 13–18. hely, vagyis két olimpiai kvóta megszerzése reális elvárás lehetett volna, ahogyan ezt a svájci, kubai, lett, észak-koreai és bolgár csapatnak sikerült is kiharcolniuk. S bár ezen válogatottaknak is "bent maradtak” lehúzó, nyolc pont körüli eredményei, csapatszinten legalább egy olyan szerük volt, amellyel a legjobb tíz közé befértek. A magyar válogatott legjobb eredményét korláton (!) érte el, 36.437-tel a 16. volt a csapatok között. Az sem segített versenyzőinken, hogy Gál Róbert talajon 9.537-tel, ugrásban 9.6-tal, míg gyűrűn Fekete Levente 9.537-tel, Király Roland 9.412-vel "lökött egyet” a magyarok összpontszámán. Más kérdés, hogy utóbbiak hibátlan gyakorlatai a szerenkénti elszámolásban csak
a középmezőnyhöz voltak elegendőek.
Vagyis a sydneyi olimpiát követően hiába kezdődött meg a központosítás (a válogatottak gyakorlatilag az év teljes részét együtt töltik), a legutóbbi, 1999-es tiencsini világbajnokság 13. helyéhez képest jócskán visszaléptünk.
A hölgyeknél a világbajnokság előtt Maráczi Márta szövetségi kapitány két olimpiai kvóta megszerzését tűzte ki célul, a 13–18. hely helyett azonban csak a 24. pozíciót érték el versenyzőink. Ám így is majdnem sikerült az athéni indulás kiharcolása, hiszen Szarka Krisztina egyéni összetett teljesítménye alapján épphogy lemaradt az olimpiáról. Igaz, elgondolkodtató, hogy a meglehetősen fiatal versenyzőkből álló csapatunknak egyetlen, kilenc pontot érő gyakorlatot sem sikerült felmutatnia…

Amióta bevezették a kvalifikációs világbajnokságot, válogatottaink még soha ilyen rosszul nem szerepeltek. A férfiak legutóbb 1992-ben Barcelonában, a nők 1996-ban Atlantában vettek részt hat fővel olimpián, és abban az Anaheimben tartózkodó magyar vezetőség részéről mindenki egyet- ért, sürgősen alapvető változtatásokra van szükség a sportágban.
Mert bár Gál Róbert világbajnoki szereplése különleges, nagyszerű és elismerésre méltó (és egyben azt mutatja, lehetséges a felzárkózás az élvonalhoz), nem jelenthet megnyugvást a sportág jövője és fejlődése szempontjából.

A világbajnokság…

…legnagyobb meglepetését a brazil Daiane Dos Santos szolgáltatta, aki a női talajdöntőben Dél-Amerika első világbajnoki aranyérmét szerezte meg – nem érdemtelenül.
…legnagyobb csalódását a világbajnoki címvédő fehérorosz férfiválogatott okozta azzal, hogy a selejtezőben nem sikerült kivívnia az olimpiai kvalifikációt.
…legeredményesebb tornásza a kínai Li Hsziao-peng lett, aki a csapatelsőség mellett bezsebelte az ugrás és a korlát aranyérmét.
…legfelemelőbb pillanata az orosz Szvetlana Horkina nevéhez fűződik, aki harmadik egyéni összetett aranyérmét szerezte meg, s ez a világbajnokságok történetében még soha senkinek nem sikerült.
…legaktívabb szereplője kétségkívül Károlyi Béla volt, aki az amerikai válogatott technikai igazgatójaként minden áldott nap "showmanként” tapsolta, üvöltötte, szurkolta végig a hazai versenyzők szereplését.
…legnagyobb felfedezettje az amerikai Chellsie Memmel lett, aki Ashley Postell betegsége miatt tartalék versenyzőként ugrott be a női válogatottba, s annak vezéregyéniségeként aranyéremhez segítette a hazai csapatot.
…legnagyobb botrányát a szerdöntők első napja okozta, amely során a pontozók nem álltak a helyzet magaslatán, s az öt döntőből négyben holtversenyes első helyet hirdettek.
…legnagyobb búcsúját számunkra Csollány Szilveszter visszavonulása jelentette. Olimpiai címvédő tornászunknak a magyar csapat sikertelensége miatt nincs lehetősége elindulni az athéni játékokon, és így véget ért pályafutása.