Dida a legújabb párbajhős

Az előbbi kategóriába tartozik például a Sao Paulóban védő, a gólokat Chilavert módjára rugdosó Rogério Ceni, míg a másik "sarokban” (többek közt) az a Dida foglal helyet, aki szerdán oroszlánrészt vállalt a Milan történetének hatodik BEK/BL-sikerében.
A majdnem két méter magas kapus annak ellenére csendes maradt, hogy kivédte Trezeguet, Zalayeta, majd Montero tizenegyesét is, és szokásához híven csak néhány szót váltott a média képviselőivel. "Egy tizenegyespárbaj során az egyik kapus mindenképpen hőssé válik, és most Isten akaratából én lettem ez a szerencsés személy. Ugyanakkor nem érzem magam megváltónak, a csapaté az érdem, amelyik egy kiváló bajnoki idényt és egy még szebb BL-menetelést tudhat magáénak” – mondta tömören, miközben csapattársai kivétel nélkül ódákat zengtek egymásról, természetesen róla is. Didáról nem meglepő módon honfitársa, a Milannál immár szaktanácsadóként tevékenykedő Leonardo áradozott a legszívesebben. "Mindenekelőtt Dida miatt vagyok boldog, mert a brazil kapusokat többnyire nem övezi akkora tisztelet, mint amekkorát megérdemelnének. Kétségtelenül ő vált a csapat egyik hősévé, és ezt a tényt Brazíliában sem hagyhatják figyelmen kívül” – így a veterán Leonardo.
Azért persze nem kell siratni a kapust, ugyanis karrierje során eddig sem nélkülözte a trófeákat. Első jelentős sikerét 1992-ben – 19 esztendős korában – a Vitória csapatával érte el, amikor Bahía állam bajnoka lett. A következő évben nem járt ekkora sikerrel egyesületével, viszont világbajnok lett Brazíliával a juniorok között, és ez az aranyérem egyet jelentett azzal, hogy az ország egyik legnagyobb egyesülete, a Cruzeiro hívta a keretébe. Dida természetesen rábólintott élete ajánlatára, és nem is kellett csalódnia, ugyanis a kék-fehérekkel több állami bajnoki cím és egy Brazil Kupa mellett 1997-ben megnyerte azt a trófeát, amelyről minden dél-amerikai játékos álmodik: a Libertadores-kupát. 1999-ben eljött az újabb váltás ideje, Dida a Corinthianst választotta. A Sao Pauló-iaknál sem kellett szégyenkeznie – országos bajnoki címet szerzett –, de a nagy kiugrás lehetőségét mégis a válogatottnál kapta: 1999-ben Brazília nyerte meg a Copa Américát! Bár abból a csapatból leginkább Rivaldo és Ronaldo alakítása maradt meg az emberekben, azt sem szabad elfelejteni, hogy Dida őrizte a hálót.
Egyértelmű volt, hogy a kapus Európában folytatja – az már csak a hab volt a tortán, hogy az öreg kontinens egyik legpatinásabb egyesülete, a Milan csapott le rá. A San Siróban elsőre nem találta meg a számítását: a 2000–2001-es szezonban végig a piros-feketéknél védett, azonban a rákövetkező idény elején a Sao Paulóhoz került kölcsönbe. Dida nem hagyta ennyiben a dolgot, és keményen megdolgozott azért, hogy kiutazhasson a válogatottal a japán-dél-koreai közös rendezésű világbajnokságra. A történet innentől ismerős: Brazília nyert, Didát pedig törvényszerűen visszahívta a Milan.
A jelek szerint a kapus a most befejeződő szezonban kiválóan dolgozott, ugyanis a bajnokságban Filippo Inzaghival együtt ő játszott a legtöbb (30) mérkőzésen a Milan színeiben, és a BL-találkozók zömén (tizennégyen) is ő védett.