Oravec gyúrónak is jó

A barcikai vezetők úgy gondolták, hogy történelmi tett ide, két ezüstérem oda, teljesen más összetételű csapattal, új szakemberrel vágnak neki a szezonnak. Így került a BorsodChem bizalmát élvező klubhoz a pontgyáros Vitalij Morozov, a korábban Szegeden megforduló center, Bunford Béla, a cseh középjátékos, Rudolf Herich, a négyesütő Jánosi Gábor a Kecskeméttől érkezett, november végén pedig bemutatkozott a csapatban a horvát Krnic is.
A kispadra szerződtetett szlovák trénernek, Daniel Oravecnek jutott a feladat, hogy a sok jó játékosból csapatot gyúrjon, és együtt megfeleljenek a nagy-nagy várakozásoknak. A tények azt mutatják, nem cselekedtek helytelenül Kazincbarcikán, hiszen fokozatosan összeállt a gárda, amely – kihasználva a szeszélyes Kaposvár hibáit és a meggyengült Dunaferr keltette űrt, meglovagolva a Kecskemét és a Nyíregyháza hullámzásait –megnyerte a húszmérkőzéses alapszakaszt, Morozov pedig messze a legtöbb pontot gyűjtötte a mezőnyben.
– Hogyan sikerült beilleszkednie a magyar közegbe, és mi az, ami szembetűnt szlovákiai tapasztalataihoz képest? – kérdeztük Daniel Oravecet.

– Természetesen időre volt szükség az ismerkedéshez, de ez nem okozott különösebb gondot. Szlovákiában egyébként nyolc csapat szerepel az élvonalban, sőt, ez a szám a következő idényben tízre emelkedik, viszont ott jóval kevesebb a profiegyüttes, zömében főiskolai, egyetemi csapatok játszanak. Ahogy látom, Magyarországon a jó röplabdázók vándorolnak egyik klubból a másikba, nehéz újakat beépíteni, mert kevés a hely, szűkös a választék. A kazincbarcikai játékosokról elmondhatom, hogy fizikailag felkészültek, képzettek, de taktikailag még nem eléggé fegyelmezettek, s olykor kitartóbbak is lehetnének.
– Mennyire elégedett az alapszakaszban nyújtott játékkal?
– Ahhoz képest, hogy a kezdőcsapatban öt új ember jutott szóhoz, az eltelt hónapok alatt szépen összekovácsolódtunk. A nívós produkciót persze nem adják ingyen, azért sokat, nagyon sokat kell dolgozni. Az alapszakasz megnyerésével tervünk egy részét teljesítettük, amiben sokat segített a nemzetközi kupaszereplés, amelynek során rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk. Sikerült olyan gárdát kialakítani, amelyet a kifogástalan csapatszellem jellemez, márpedig ez rendre átsegített bennünket a buktatókon. Megelégedettségről azonban szó sincs, hiszen a neheze csak ezután következik, és az lenne az igazi, ha felülmúlnánk a tavalyi produkciót.
– Játékosai közül kik tették önre a legjobb benyomást?
– A kezdőcsapat tagjai általában megbízható teljesítménnyel rukkoltak elő, ami többször is jó játékkal párosult. Az első vonalba Jánosi Gábort, Bunford Bélát és Vitalij Morozovot tenném. Jánosi sokat fejlődött, akár válogatott is lehet, Morozovnál a formahullámzást kell kivédeni, Bunford pedig pillére volt együttesünknek.
No, és ne felejtsük, hogy a labdákat a Szegedet, Dunaújvárost és Nyíregyházát is megjárt Schildkraut Krisztián osztogatta el a társak között. A 95-szörös válogatott feladó játéktapasztalata, vagánysága és vezéregyénisége kifizetődött, főleg annak fényében, hogy kezdőcsapatbeli társai egytől egyig új szerzemények voltak.
–Tény, alkalmazkodnom kellett a többiekhez, be kellett tanulnom, hogy kinek mi az ideális labda: gyors, magasabb, netán ívesebb – elmélkedett a 34 esztendős csapatkapitány. – Viszonylag gyorsan sikerült összeszoknunk, amiben óriási szerepet játszott a sok-sok mérkőzés. Ugye, a bajnokságon kívül a CEV-kupában is szerepeltünk, és gyakran jártunk ki Szlovákiába edzőmeccseket játszani.
–Érzett-e valamikor is hullámvölgyet csapata teljesítményében?
– Az idény eleje alakult nehezen, nem azt nyújtottuk, amit vártak tőlünk. Mi azonban belül tudtuk, hogy még idő kell az összhang kialakulásához. Úgy érzem, az alapszakasz vége felé találtunk rá a megfelelő útra.
– Mennyivel más ez a Barcika a tavalyinál?
– Sokkal… Más jellegűek az edzések, más a stílus, és úgy vélem, közelebb kerültünk a nemzetközi szinthez. Színesebb, változatosabb a játékunk.
– Említette, hogy jó úton haladnak. Hova vezethet ez az út?
– Hát, az alapcél egyértelmű: a bajnokságban és a kupában is döntőbe kell kerülnünk, de ezzel a csapattal a két aranyérem megszerzése lenne igazán jó eredmény.