Gumiasztalról az elitbe

– Mikor és mitől vált a "buli” komollyá?
– A Fradi utánpótlása mindig az elsők között volt, és nagyon jó érzés volt mondjuk egy serdülő bajnokságon érmet nyerni, ami után ráadásul otthon a szülők összepusziltak. És ha megszokod a sikerélményt, ezt a jó érzést, nehezen válnál meg tőle. Így voltam ezzel én is. Az első felnőttversenyemre már tisztán emlékszem: egy mesterfokú bajnokság volt Győrben, ahol elsőéves felnőttként összetettben harmadik lettem, az ugrást pedig megnyertem. Aztán már nem volt megállás, a kisebb-nagyobb hazai sikereknek köszönhetően kiléphettem a nemzetközi porondra is. Először csak a szomszédos országokban versenyeztem, majd universiadékon, Európa-bajnokságokon indultam, az 1999-es tiencsini vébén pedig tartalék voltam.
– A tavalyi vébén viszont már szerepet kapott.
– Igen, és Gentben volt remény a jobb eredményre is, de még nem jött ki belőlem. Az első igazi nemzetközi sikerem a tavalyi, párizsi Világkupa ugrás-ezüstérme volt. Aztán a Világkupákon sikerült fináléba jutnom, és önbizalmat adott, hogy meg tudom állni a helyem.
– Az áprilisi, patraszi Eb-n is remekelt, hiszen talajon hetedik lett.
– Az a hetedik hely lehetett volna jobb is, ha nincs az a kis baki… Két tizedet levontak tőlem, mert kézállásban nem tartottam meg magam a kellő ideig. Ha nincs az a levonás, ötödik is lehettem volna. Szerencsére hamar túltettem magam ezen, általában egy-két napig él bennem az ilyen eset, aztán már a következő célt nézem.
– A legközelebbi cél, a világbajnokság már szinte kézzel fogható. Várja már?
– Nagyon! De nemcsak azért, hogy vége legyen ennek a hosszú és kemény felkészülésnek, hanem hogy bemutathassam, mire vagyok képes. Nem tudom, mit sikerül kihozni magamból, és az mire lesz elég, de jó lenne, ha utána elmondhatnám: jó eredménnyel zártam. A szakemberek szerint mindkét szeren a tizenhat közé kerülhetek, ez szerintem is reális. De jó lenne az egyiken a döntőben szerepelni.
– Melyik a kedvenc szere?
– Mindig az a kedvenc, amelyik jobban megy. Egyébként az a lényeg, hogy megcsináljam a gyakorlatot, mert rontással semmire sincs esély. Ki kell használnunk azt az előnyt, hogy két hétig Debrecenben készülhettünk, megismerhettük a szereket.
– Mit szeret a tornában?
– Húha! Még nem gondolkoztam rajta. Tizenhat éve ezt csinálom, más sportághoz nem volt közöm. Állítólag tornászalkat vagyok, vagyis ehhez a sportághoz van adottságom, más nem is fogott meg. Ehhez értek, legalábbis ezt igazolják az eredmények, és remélem, továbbra is igazolni fogják.