A nagy hajrások napja volt

Teljessé vált a Bajnokok Ligája második körének névsora, mi több, pénteken már azt is megtudjuk, milyen négy kvartettben folytatják csatáikat a csapatok a manchesteri döntő felé. Az első kör utolsó játéknapján három együttes csatlakozott a már korábban továbbjutott tizenháromhoz, ebből a trióból egy csapat életben maradása a papírformának megfelelő volt, kettőére viszont csak kevesen számítottak. Az valószínűnek tűnt, hogy a Deportivo La Coruna olyan eredményt ér el Milánóban, amilyenre szüksége van, ám a sorozatot három vereséggel kezdő Newcastle United, illetve a szintén gyászosan kezdő Lokomotiv Moszkva "berobbanására” kevesen számítottak.

Volt két csapat ezen az utolsó játéknapon, amely megmutatott valamit abból, valójából mit jelentenek az olyan, végletekig elcsépelt közhelyek, mint "soha nem adni fel a reményt” vagy "az utolsó pillanatig küzdeni”. A Newcastle United és a Lokomotiv Moszkva émelyítően rossz start után bámulatos hajrával küzdötte be magát a legjobb tizenhat mezőnyébe. Szinte hihetetlen, hogy három meccsen elért nulla, illetve négy mérkőzésen megszerzett egyetlen pont sem volt elég ahhoz, hogy elvegye a játékosok harci kedvét.
Ha rangsorolni óhajtjuk a két produkciót, akkor feltétlenül az angolok feltámadása a figyelemreméltóbb, éspedig két okból. Egyfelől egyértelműen erősebbnek tűnő riválisokat kellett kiszorítaniuk a második pozícióból (például az UEFA-kupa címvédőjét, a Feyenoordot), másfelől a BL történetében eddig még egy csapatnak sem sikerült úgy továbbjutnia bármely csoportkörből, hogy első három összecsapásán vereséget szenvedett, ez tehát rekord, még ha nem is a leginkább dicsőségesek közül való. A Newcastle október elején olyan kétségbeejtő szituációban volt, mint rajta kívül csak a Szpartak Moszkva: három zakóval, 0–5-ös gólkülönbséggel szégyenkezett a csoport utolsó helyén. S akkor arról még nem is szóltunk, micsoda ramaty állapotban volt akkoriban a Premiership-küldetés: a szezon előtt titokban aranyérmes, nyilvánosan inkább dobogós álmokat dédelgető alakulat hét bajnokin máris begyűjtött három fiaskót. Mindent összevetve, elég rémes lélektani helyzet lehetett.
S ettől fogva a "szarkák” a maradék kilenc pontot mind elcsenték ellenfeleiktől. A Juventust 1–0-lal, a Dinamót 2–1-gyel küldték haza, most meg óriási mérkőzésen a De Kuipban kényszerítették térdre a Feyenoordot. S mint Alan Shearer visszaemlékezéséből kiderül, e kilencven perc során egy különleges dilemmával is meg kellett küzdeniük. "Micsoda eltökéltség van ebben a csapatban! Kettő–kettőnél a huszonkettes csapdájában voltunk, hiszen ha nem lövünk gólt, nem jutunk a következő körbe, viszont ha megyünk előre ész nélkül, és netán kapunk egyet, akkor még az UEFA-kupás helyről is lecsúszunk. Szóval egy kicsit elbizonytalanodtunk, nem igazán tudtuk, mit csináljunk. Háromszor kikapni, aztán így továbbmenni, ez aztán valami” – áradozott az örökifjú csatár.
Shearer nem mulasztott el kitérni ékpárjára, Craig Bellamyra, aki tényleg különleges szereplője volt az estének. "Craig roppant fontos játékos. Amikor nincs a pályán, szörnyen hiányzik a gyorsasága, mert nem sok védő van, aki tartani tudja őt. Most is két nagyszerű gólt szerzett. Problémák voltak a térdével, úgyhogy hálát adhatunk, hogy rendben volt, és teljes fordulatszámon pörgött, mert nélküle nem alkotunk ilyen jó együttest” – hangsúlyozta Shearer. Amit Bellamy művelt, csakugyan kivételes, hiszen két hete még arról volt szó, hogy hosszabb gyógykezelésre szorul a kiújult térdsérülése miatt, el is utazott az Egyesült Államokba, majd mégis hazatért. Robson a meccs előtt bevallotta, gyakorlatilag a között kell döntenie, hogy a walesi támadó egészségét vagy a kiesést kockáztassa. Mivel az érintett, orvosaival való konzultációja után, vállalta a játékot, Sir Bobby végül betette a kezdőbe, sőt végig a pályán hagyta – s mint tudjuk, Bellamynak a 91. percben lőtt második góljával jutottak tovább a fekete-fehérek. "A doktorok egyszerűen csodát tettek, hogy játszani tudjak, persze én is keményen megdolgoztam érte. Tudtam, hogy ma nagyot fogunk alkotni, noha már otthon nyernünk kellett volna a hollandok ellen, és akkor most sokkal könnyebb dolgunk lett volna. A nehezebbik úton jutottunk el a célhoz, de mindenképp megérdemeljük” – vélte a meccs hőse.
A Lokomotiv bravúrja annyival kisebb, hogy második találkozóján azért kicsikart egy döntetlent Brugesben – habár csupán ezzel az egy ponttal büszkélkedhetett még a negyedik forduló után is. Akkor azonban hatalmas meglepetésre Isztambulban gyűrte le a Galatasarayt (az Ali Sami Yen-stadionból nem "szokás” túl gyakran három ponttal távozni!), majd otthon, immáron egy jó kis havas mérkőzésen, elintézte a belgákat is. A moszkvaiak továbbjutása különösen azért pompás eredmény, mert mindössze egy "tanulóévre” volt szükségük a Bajnokok Ligájában, mielőtt felnőttek a második csoportkör szintjére. Persze ne feledjük, ehhez szükségük volt a Galatát elintéző Barcelona sportszerű helytállására, amint a fentebb dicsért Newcastle-nak is a Juventus segítségére. Jurij Szjomin vezetőedző ugyan elsősorban a közönségüknek hálálkodott ("nemcsak azoknak köszönöm a biztatást, akik kijöttek a stadionba, hanem a tévénézőknek is”), de megemlítette a katalánokat is: "Két héttel ezelőtt Louis van Gaal megígérte nekem, hogy nem fognak kikapni a törököktől, és úgy is lett” – nyugtázta elégedetten, hozzátéve, hogy azt kérte a futballistáitól, még a rossz talajon is tartsák a földön a labdát, mivel a brugesiek nagyon erősek a levegőben.
Említsük még meg a harmadik szerdai továbbjutót, a Deportivót, melynek stragégiájáról Javier Irureta mester azt mondta, "nem akartunk a másik meccs eredményétől függni, ezért három csatárral rohamozva győzelemre törtünk”.
S végezetül egy érdekesség a nyolc tabella szemrevételezése után: a Maccabi Haifa 12 lőtt góllal sem tudott továbbjutni, míg a Romának ez hárommal is sikerült.

Tv: a Sport1 pénteken 11.30-tól közvetíti a sorsolást