Amikor szabad a pálya

Muszbek Mihály helyett a jövőben az egykori kapus, Szieben László irányítja a Magyar Labdarúgó Ligát. Muszbek elmondta: megteremtették az üzleti alapú profifutball alapjait.

Hajdú B. István: – Azokból a tervekből, számadatokból, amelyeket az induláskor megfogalmaztak, nem sok valósult meg, a nézőszám nem emelkedett, a klubok nagy része továbbra is financiális gondokkal küzd. Fontos lenne tisztázni, mi a liga, és mi a szövetség feladata. Az új igazgatóval annyit nyert a liga, hogy jogilag várhatóan minden rendben lesz, és az MLL kispályás csapata szerzett egy jó kapust, aki egyszersmind a büntetőket is higgadtan értékesíti.
Mezey György: – Sok sikert és szerencsét kívánok az új igazgatónak, aki egykoron a játékosom volt, és egy megfontolt, szimpatikus embert ismertem meg benne.
Nyilasi Tibor: – Az üzleti alapon működtetett profifutball egyelőre akadozik, remélem, Szieben László felnő a feladathoz.
Csank János: – A ligának vannak jó és kevésbé jó dolgai. Az új igazgatóról azt mondhatom, nem baj, ha egy egykori kapus fontos szerepet kap.
Détári Lajos: – Megítélésem szerint Muszbek Mihály jó munkát végzett, amiért a futballtársadalom köszönettel tartozik. Összefogás kell az előrelépéshez, és bízom abban, hogy egykori csapattársam sikerrel folytatja a megkezdett munkát.

A Magyar Kupa legutóbbi játéknapján: Tápiószecső–Újpest 1–0. Katzenbach Imre csapatának prémiuma egy nagy adag sült csirke volt (hasábburgonyával, némi savanyúsággal), a gárda a következő körben az MTK-t fogadja.

Mezey: – Nem csoda, Imre UEFA-tanfolyamon tanult, és ez meg is látszik… Le lennék sújtva, ha a vacsorához nem tartozott hozzá négy-öt üveg sör, annyit feltétlenül kiutaltam volna a játékosoknak.
Hajdú B.: – Egy MTK elleni sikerrel még egy frankfurti leves is bekerülhet a menübe. A kupában egyébként mindig van egy meglepetés, de nálunk még mindig nincs olyan rangja, mint sok helyen, bár nemzetközi tapasztalat, hogy a sztárcsapatok a nemzetközi kupa és a hazai bajnokság mellett az otthoni kupára már nem koncentrálnak kellően. Ezzel együtt nem értem: egy olyan csapat, amely aligha lesz a bajnokságban első vagy második, miért nem érzi át, hogy ezen az úton viszonylag könnyen el lehet jutni Európába. Az előbb említett sztárcsapatokkal szemben az Újpest nem volt tartalékos, de igaz az is, hogy a többi élvonalbeli gárda vette ezt az akadályt.
Csank: – Mindig megesik, hogy a motiváltabb kiscsapat meglepetést okoz. Ezért jó, hogy egy meccsen dől el a továbbjutás, ha lenne visszavágó, az Újpest kitömte volna az ellenfelet. Az igazi az lett volna, ha a győztesek között feltűnik egy fiatal tehetség, akiről még sohasem hallottunk, és az Újpest leigazolja. Ezzel szemben a csapat tagjait más klubokból, sőt, néhányukat az élvonalból is ismerhetjük.
Nyilasi: – Le a kalappal a győztesek előtt, ez amolyan népmesei epizód, amelynek nem az a lényege, hogy milyen hosszú, hanem az, hogy megtörtént. Különösen akkor értékes a siker, ha a környéken élő gyerekek e siker láttán szeretnek bele a futballba, és kezdenek el játszani.
Détári: – Annyit már elértek, hogy az MTK biztosan nem veszi félvállról a meccset, és bármi lesz is ott az eredmény, a vacsorát már most megérdemlik a fiúk. Egy mérkőzésen minden előfordulhat, lám, ez a láthatóan jól összeszokott társaság is megtréfálta a nagyokat, és a kék-fehéreknek sem lesz könnyű dolguk.

Harmadszor is győzelemmel kezdett a kispesti kispadon Szurgent Lajos. A szakemberre akkor bízták újra a piros-feketék irányítását, miután a siófoki bajnoki előtti napon menesztették Ioan Patrascut.

Nyilasi: – Lajos a kispesti parafenomén.
Hajdú B.: – Azonnal le kell váltani, és a következő meccs előtt újra kinevezni. A pénteki váltásban nem látom a logikát, de idén a harmadik edző dolgozik Gujdár Sándor álnéven.
Mezey: – Ha minden meccs előtt ezt eljátsszák, Lajos a világ legsikeresebb edzője lesz. A viccet félretéve: jó futballszemélyiség, akiben megvan az a jó értelemben vett lazaság, amellyel a környezetét is felszabadítja a feszültség alól. Nagyon jó beugró edző.
Détári: – Ott voltam a meccsen, örültem a győzelemnek. Ha ezeket a bravúrokat megismétli a Kispest, és a hátralévő három találkozóból kettőt megnyer, akkor nyugodtabb tavasz elé nézhet. Az azért hiba, hogy a vezetők nem engedik játszani Téger Istvánt vagy Marius Sasut.
Csank: – Pszichésen adhatott pluszt a csapatnak, de ebből a meccsen nem sok volt látható. Nem azért mondom ezt, mert minket vertek meg, de a labdát a mérkőzés hetven százalékában mi birtokoltuk, lőttünk négy kapufát, az ötödik les volt, és a kapusuk is ragyogóan védett. A futball azonban ilyen, hiába voltunk fölényben, kikaptunk, ezért jár a gratuláció, Szurgentnek bejött, hogy kihagyott több román játékost, és belső tartalékokat mozgósított a pályára lépőkben. A tudáskülönbség a játék minden elemében tükröződött, csak az eredményben nem, de ilyen előfordul.

A második helyre ugrott a Győr, miután legyőzte a Dunaferrt. A találkozót 314 fizető néző tekintette meg.

Hajdú B.: – Szombaton lesz az MTK–Győr, lehet, hogy ezer néző is összezsúfolódik a Hungária körúton, majd meglátjuk, miként hat a tömeg a vendégekre. Szomorú ez a hír, a jegybevételből legfeljebb a tápiószecsőihez hasonló vacsora költségeit lehet állni.
Nyilasi: – Az ember felkapja a fejét az ETO sikereire, de így valóban nehéz üzleti alapon futballt működtetni. A játékosok megtették a magukét, most a vezetőkön a sor, hogy ezt meglovagolva visszacsalogassák a nézőket. Annak idején Verebes József is szinte üres stadiont örökölt, aztán harmincezren tomboltak a tribünön, miközben ezrek még a pénztáraknál verekedtek a jegyekért.
Mezey: – Ez még az amatőröknél sem jó statisztika. Mitől profik, ha ennyi jegyet adnak el? És ez nem csak a győriekre vonatkozik.
Détári: – Ez a legnagyobb gond. Ahhoz, hogy egy csapat a költségvetése harminc százalékát a jegybevételből előteremtse, hat-nyolcezer nézőre lenne szükség. A futballnak semmi értelme nincs nézők nélkül.
Csank: – Nem vagyok meglepve. Régóta mondom, hogy ennyi tévéközvetítés nem tesz jót. Anyagilag talán, de a nézőszámot tekintve ezzel a rengeteg mérkőzéssel ide jutunk, és nem csak mi, úgy tudom, máshol is csökken a nézettség. Emlékszem, amikor vita volt a Szaknévsor körül, és nem adták a bajnokikat, észrevehetően többen mentek ki a meccsekre. Elképesztő túlkínálat van, enynyi futballt egyszerűen nem lehet befogadni. Szombaton egy győri szurkoló megnézhetett egy angol és egy német szuperrangadót, és egy olasz csúcsmeccs előtt esetleg kimehetett volna erre a meccsre, amikor igen rossz idő volt, és persze ezt is adta a tévé. Mindent elkövetünk azért, hogy ne legyenek nézők. Ráadásul ebben a helyzetben az alsóbb osztályú gárdák még rosszabbul járnak. Félreértés ne essék, tudom, hogy a kluboknak szükségük van a televíziós bevételekre, de én azt mondom: legyen egy meccs mondjuk pénteken és hétfőn este, szombaton az első, vasárnap a többi osztályban rendezzék meg a találkozókat úgy, hogy közben ne legyen közvetítés. Ezeknek úgymond védett időpontoknak kellene lenniük.

Nem kívánt nyilatkozni a kritikus helyzetben lévő, tizennégy mérkőzésen tizenegy pontot gyűjtő Videoton védője, Pomper Tibor, mert megítélése szerint lapunktól rendszeresen rossz osztályzatot kap.

Hajdú B.: – A lap tekintélyét jelzi, hogy az osztályzatok ilyen hatást váltanak ki. Meglehet, Michael Owen is azért szárnyal, mert a lap a múltkor a hét emberének választotta. Azért azt valóban nem tudom, mire kapott volna mostanában Pomper mondjuk nyolcasokat, de ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, azt közölje nyugodtan az újságírókkal, de azért nyilatkozzon.
Csank: – Az osztályzatot mindenki nézi, én is néztem. Fontosabb azonban az edző osztályzata és az önbecsülés, az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy miként teljesített. Azt pedig el kell viselni, ha ez nincs összhangban mások véleményével. Ezért nem nyilatkozni nem jó ötlet, ebből nem lehet jól kijönni, ha legközelebb kap egy jó jegyet, a kívülállók azt mondják, azért kapta, mert kikövetelte magának. Ha valaki általában jól játszik, az úgyis meglátszik az osztályzaton, sőt! Amikor még Ózdon labdaszedő voltam, játszott egy Ferdinánd Csaba nevű védő, és mindig jól: rengeteget szerelt, pontosan passzolt, a szögletekből sok gólt fejelt, állandóan a jók között szerepelt a helyi harsonában. Olyannyira automatikussá vált ez, hogy akkor is beírták a jók közé, amikor az egyik meccsen nem is játszott.
Détári: – Mindenki hiú, de egy jó menedzser megmagyarázná neki, hogy a sajtó nélkül soha nem lesz nagy futballista belőle. Ha valaki rosszat ír rólam, felhívom, megpróbáljuk tisztázni a félreértést, de a kapcsolat ettől nem romolhat meg, és nyilatkozni kell. Nem ezzel kellene foglalkozni akkor, amikor a csapat így szerepel.
Mezey: – Ha valamiért sokat kritizáltak, akkor az a sajtóval való kapcsolatom. De ilyet soha nem engedtem meg magamnak, mert egy futballistának, edzőnek kötelessége nyilatkozni, ez egyszerűen hozzátartozik a munkájához. Tibor tehetséges játékos, magam is jól ismerem, de időnként bőven van mit kritizálni a játékában.
Nyilasi: – Átéltem én is hasonlót, amikor nem ment a játék, s olyankor feszültebb az ember. Azért boldog voltam, ha négyest kaptam – na, nem a laptól, hanem az iskolában.