Nem ment a házigazdáknak

Akárhogy is nézzük, nem erre számítottunk az Eurotour-sorozat második állomása előtt: igaz ugyan, hogy Jan Jasko szövetségi kapitány néhány nappal korábban úgy nyilatkozott, nem az eredmény, hanem a mutatott játék lesz a fontos Székesfehérvárott és Dunaújvárosban, de arra vélhetően ő sem gondolt, hogy csapata egy ponttal, a négycsapatos mezőny negyedik helyén végez majd. Még úgy sem, hogy tudta, a pályára lépők között ott lesz a bombaerős ukrán válogatott és a világ élmezőnyébe nem csak feljutott, de ott meg is kapaszkodott szlovén csapat. Az előzetes esélylatolgatás alapján arra lehetett számítani, hogy az ukránok jobbak lesznek, a szlovénekkel akár partiban is lehetnek a mieink – eddig így is történt minden – a britek viszont mindenképpen legyőzhetőek. Nos, a déli szomszédaink elleni bravúros pontszerzést követően (ne feledjük: magyar válogatott még soha nem szerzett pontot az aktuálisan az A-csoportban szereplő együttes ellen!) vasárnap Székesfehérvárott igencsak gyenge teljesítményt nyújtottak Ocskayék. Még a szlovén meccs után beszélt arról Jan Jasko, hogy az együttes egyelőre nem tud mit kezdeni azzal, ha az ellenfél a pálya középső harmadában megszűri a magyar támadásokat, és a lendületes akciók helyett felállt védelemmel szemben kellene gólt szereznie. Minderre ékes bizonyíték volt a vasárnapi összecsapás.

A szigetországiak bizonyára sokat tanultak a legutóbbi két vereségükből (a vb-n 4–1-re, az Eurotour első állomásán pedig 6–3-ra verték őket a mieink), s az ott szerzett tapasztalatokat hasznosították. Egy idő után pedig már az önbizalom is elszállt a mieinkből, hiába akadtak lehetőségek, egyszerűen képtelenek voltak betalálni a brit kapuba. Így viszont meglehetősen vegyes érzelmekkel vonhatjuk meg a mögöttünk álló három nap mérlegét: az ukránokkal szemben tisztességgel helytállt a csapat, a szlovénok ellen még bravúrra is futotta, a brit meccs viszont egyszerűen megmagyarázhatatlan…

Egyáltalán nem vigasz, de fekete hétvégét tudhat maga mögött az Eurotour-sorozat második állomásának másik két házigazdája is: a magyar válogatotthoz hasonlóan a norvégok és a franciák is utolsó helyen végeztek csoportjukban. Az előző körben Olaszországban csoportgyőztes skandinávok Askerben látták vendégül a lengyeleket, az osztrákokat és a fehéroroszokat, és egyedül nyugati szomszédaink ellen örülhettek, a másik két összecsapás után vesztesen vonultak le a jégről. Az osztrákok viszont csak a vikingek ellen szenvedtek, a két szláv gárdát legyőzték, így megnyerték a csoportot. A magyar válogatottal egy vb-csoportba sorsolt lengyelek zártak a harmadik helyen, méghozzá úgy, hogy játszi könynyedséggel verték a házigazdát, ami figyelmeztető jel lehet Jan Jasko alakulata számára.
Míg az osztrákok csak egymás elleni eredményüknek köszönhetően előzték meg a fehéroroszokat, a dánok franciaországi sikerét semmi sem veszélyeztette. Az A-csoportos tagságot áprilisban éppen a mieink ellen kiharcoló piros-fehér alakulat veretlenül, a letteket és az olaszokat legyőzve diadalmaskodott. Mögöttük a baltiak futottak be a második helyre, akik a záró napi ki-ki meccsen simán verték az olaszokat. A házigazda galloknak mindössze felvillanásaik voltak, s csak szerencséjüknek köszönhetik, hogy nem pont nélkül zárták a küzdelmeket: kétszer is – az olaszok és a lettek ellen – az utolsó percben egyenlítettek.