Az én múzeumom, az én mozim

Bár felnőtteknek 8.50, gyerekeknek 25 penny híján hat font a beugró, az élmény megfizethetetlen. Az 1878-ban Newton Heath LYR (Lancashire&Yorkshire Railway) néven alapított, 1902-ben Manchested Uniteddé átkeresztelt klub múzeumában járunk. Abban a múzeumban, amely – most kapaszkodjanak meg – három szintből áll, s amelyet – ez sem akármi – 1998. április 11-én maga Pelé nyitott meg.Belépünk, és mindjárt felhagyunk minden reménnyel; mármint abbéli reményünkkel, hogy valaha lesz hasonló "művelődési központ” Magyarországon. Eleinte szorgosan jegyzetelünk, igyekszünk felírni a legérdekesebb dolgokat, aztán rájövünk, mindez fölösleges, az időnk és a papírunk is kevés ahhoz, hogy rögzítsük a látottakat. Amit azért felírtunk: az 1970. április 26-án megvívott Bermuda–Manchester mérkőzést megörökítő fametszet; a szváziföldi túrán ajándékba kapott törzsi pajzs és nyílvessző; a 2002 nyarán majd' harmincmillió fontért vásárolt Rio Ferdinand július 22-én aláírt hatos számú dressze; az eddigi 17 labdarúgó-világbajnokság történetét bemutató teremben kiállított, az ősi ellenfélnek számító német, skót és ír válogatott mezei; valamint a közép-angliai iparváros legnagyobb futballegyletének 124 éves krónikája során használt négy klubcímer és több tucatnyi szerelés.Ahhoz még kellett a toll, hogy lejegyezzük: két BEK- (illetve BL) diadalra, egy KEK-elsőségre, 14 bajnoki címre, 10 FA-kupa- és egy Ligakupa-győzelemre futotta idáig, a 14 ízben elhódított Charity Shieldről (ez itt a Szuperkupa megfelelője) nem is beszélve. Ja, és a legújabb serleg: a trófeaterem középpontjában a 2001–2002-es idény végén átvett, az első helyért járó kupa lett kiállítva. Félreértés ne essék, a mintegy nyolcvancentis ereklyét nem a "nagyok”, hanem a juniorok vehették át – mint az a díjátadáson készült fotón látható, telt ház, vagyis 67 180 őrjöngő néző előtt. Lám, az angoloknak még vannak tartalékaik…"Aki szeretne a stadiontúrán részt venni, fáradjon az első emeletre” – halljuk a hangosbemondótól. Fájdalom, mire leérünk a harmadikról, a csoport már útnak indult, legközelebb hatvan perc múlva nyílik rá lehetőség, hogy megnézzük, hol öltöznek Beckhamék. Sebaj, addig emlékezünk, mozizunk és játszunk. Emlékezünk az 1958. február 6-án a belgrádi BEK-visszavágóról hazafelé tartó, München fölött lezuhant manchesteri küldöttség áldozataira, az MU legnagyobb alakjára, az 1994-ben 84 esztendős korában elhunyt Sir Matt Busbyra ("Tisztelgünk előtted Európa meghódítója” – hirdeti az egyik, a sírjánál elhelyezett, azóta a múzeumba áthozott felirat). No és azokra, akik életük során valamit is tettek az együttesért – mi tagadás, sokan vannak.Aztán mozizunk, tudniillik egy különtermet csak azért húztak fel, hogy a rajongók egy hatalmas vásznon figyelhessék, miként készülnek fel kedvenceik a meccsekre. Mi legalábbis ezt a filmet látjuk, de később kiderül, annyi tekercs van, hogy az Budapest legnagyobb videotékájának is becsületére válna. Aligha meglepő, a legszebb alkotásnak happy end a vége… Végül pedig játszunk: választhatunk a csocsó, a playstation és a "Ki tud többet a Manchesterről?” társasjáték közül. Illetve: nem is kell választani, az összeset ki lehet (sőt, ki kell) próbálni. És ha veszítesz, akkor is nyert ügyed van.Ami talán a legjobb: egy berendezett közvetítőfülkében az arra járók tesztelhetik, milyen kommentátorok lennének. Előttük egy mikrofon, a két csapat összeállítása, meg egy monitor, s csak a start gombot kell megnyomni, hogy adásba kerüljünk. Aztán a rendre United-góllal végződő akció végén visszahallgathatják, elmehetnénk-e szpíkernek vagy sem.Akik úgy érzik, van még mit tanulniuk, azoknak érdemes a klub történetének legszebb szezonját fotókon, filmeken, hangfelvételeken megörökítő folyosón végigmenniük. (Naná, hogy az 1998–99-es idényről beszélünk, amikor is a bajnoki cím és az FA-kupa mellett a BL-elsőt megillető serleg is Scholesék birtokába került.) Az első kép 1998 őszén, a bajnoki premieren készült, az utolsó pedig a május 26-i, Bayern München elleni barcelonai Bajnokok Ligája-finálén. Áll az ember a képernyő előtt és Sheringham, valamint Solskjaer találata után egyszer csak azt veszi észre, borsódzik a háta. Azon viszont már jót derül, amikor az Angliában 1999 májusában a hónap menedzserének választott (hogy miért pont ő…?) Sir Alex Ferguson meccs utáni nyilatkozatát olvassa: "Ezek a fiúk tönkretesznek. Irtózatosan felidegesítenek, és a legvégéig kivárnak az egyenlítéssel, majd a győztes góllal. Mit sem törődnek azzal, hogy eközben én a kispadon három szívrohamot vészelek át…”A fenébe, menni kell – kapunk észbe. Fel a lépcsőn a harmadikra, ott a kijárat. "Good bye” – mondja kedvesen a piros Manchester-címeres öltönyben virító idősebb úr. "Good bye” – mondjuk mi, és hozzátesszük, ami másutt fenyegetésként hangzana: "Úgyis visszajövünk.”