Tököli Attila a századik bajnoki gólját lőtte

Hogy aztán a Kispestre vezetőedzőnek szerződtetett, ám később az élvonalbeli munkához manapság mifelénk már megkövetelt szakmai minősítés hiányában másodedzővé visszaléptetett tréner mennyire boldog a címlapszereptől, legfeljebb tippelgetni lehet, bár hazánk híres-hírhedt honleánya, Gábor Zsazsa óta jól tudjuk: bizonyos szakmákban majdnem mindegy mit mondanak az emberről, a lényeg az, hogy leírják a nevét. Néhány napja amúgy Fitos József kis híján önhibáján kívül került megint a hírek élére: néhány órán át ugyanis úgy tűnt, a szakvezetőnek még B-licence sincsen, a Honvéd által a profiligához beadott rajtdokumentumok között ugyanis nem lelték az egykori válogatott futballista bizonyítványát, ám neve mellőzéséhez ragaszkodó informátorunk szerint rövid kutakodás után mégiscsak előkerült a hiányolt dokumentum, s ezzel az amúgy is zaklatott honi futballvilág megkíméltetett egy újabb zaftos sztoritól.

Mivel az A-licenc megszerzésére jogosító soros tanfolyam jelentkezési határidejét lekéste, a szakmai nagyfőnök szerepére jogosító papírok híján Gujdár Sándor fedőnéven dolgozó Fitos az iskolapad helyett mostanság a gyakorlatban próbálhatja bizonyítani edzői rátermettségét. Szó se róla, debütálása a bajnok ZTE ellen imponálóan sikerült, a szakmai hiúságát legfeljebb az piszkálhatta, hogy az a bizonyos július 27-ei meccs az évkönyvekbe Gujdár pályafutásának újabb fejezete, és nem a "beosztott” első élvonalbeli meccseként kerülhet be.

A szombati vizsgafeladat – ha lehet – még nehezebbnek ígérkezett, elvégre a Siófokon, ha nem is imponáló, de azért magabiztos győzelemmel rajtoló Fradi arénájába az új évad során első látogatóként bekopogtatni nem éppen hálás szerep. Fitos Józsefnek azonban konokul hangoztatott hitvallása: nem az a lényeg, ki az ellenlábas, hanem az, hogy saját alakulata mit rajzol föl a pályán a megálmodott és begyakorolt taktikából. Az Üllői úti csata előtt a kispesti pályaedző mindenesetre azt hangoztatta, a Kispestnek a védelmét kell stabilabbá tenni, mint amilyen volt a hátsó alakzat a nyitó mérkőzésen. S e stratégia a gyakorlatban úgy festett volna, hogy a bajnokság első fordulójában egyaránt gólszerző Tököli Attila és Gera Zoltán állandó felügyelőt kapott Cristian Dulca, illetve Téger István személyében, míg a védvonalban dolgozók irányítását, mozgatását Florin Batrinu kapta feladatul. Persze, nem volt elővigyázatlan Garami József sem, az FTC szakmai igazgatója Gyepes Gáborra, és a huszonnegyedik születésnapját a mérkőzés előtti napon ünneplő Dragan Vukmirra bízta Torghelle Sándor, valamint Marius Sasu semlegesítését.

Az már a kötelezőnek mondható fogáskeresés perceiben kitűnt, hogy a kispestiek nem adják olcsón a bőrüket, hiszen olykor már-már provokációs célzatúnak tűnő szabálytalanságoktól sem riadtak vissza, hogy széttördeljék a játékot. Ám a megálmodott stratégia gyorsan összeomlott, hiszen még jócskán az első negyedórán belül járt a találkozó, amikor vezetést szerzett a Ferencváros. Az előkészítő az a Leandro volt, akinek szerepeltetésén sokat töprengett Garami József, ám a mesteredző remek érzékkel végül a brazil mellett döntött a román Bogdan Andone ellenében. Az igazi ünneplés ezzel együtt természetesen a befejezőnek járt, márcsak azért is, mert Tököli Attila élvonalbeli karrierje századik találatát jegyezte. Dicsőségét azonban elirigyelte Leandro, s a huszadik percben az akkor már összekuszálódott Honvéd-védelem ziláltságát kihasználva a Szombathelyről érkezett légiós is felíratta a nevét az eredményjelzőre.

Ez a gól végképp megroppantotta a látogatókat, így a folytatásban igazán már csak az volt a kérdés, hogy a meccs Fradi által írt forgatókönyvéhez legalább apróbb lábjegyzeteket képesek lesznek-e hozzáfűzni a piros-feketék. A kispestiekből azonban egy hét alatt mintha kipárolgott volna minden szakmai ötlet, és a Fitos József által évad előtt oly nagyon ígérkezett elszánt harcosság is bágyadt tanácstalanságba folyt át.

A folytatásra kapust váltottak a vendégek – a kispesti szakmai stáb szerint a bizonytalankodó Tóth József helyett a huszonnégy éves, Nagykanizsán hét mérkőzés erejéig az első osztályt már kipróbáló Horváth Gábor lépett az Üllői úton pályára. Negyedórán belül a mezőnyposztokon is lehetséges további három csere is lezajlott, ám érdemi fordulatot a Honvéd szempontjából ez sem hozott. A Ferencváros uralta a pályát, s ha néha akadtak is apróbb rések a védelmén, Szűcs Lajos ősz hajszálai nem sokasodtak ezen az estén. Más kérdés, hogy ebben a periódusban – vélhetően a füllesztő meleg miatt is – valamelyest energiatakarékosabban futballozott a hazai együttes is, a három pont biztos begyűjtése láthatóan fontosabb szempont volt az ellenfél kíméletlen felmorzsolásánál. A publikum ennek ellenére sem elégedetlenkedett, sőt már az apróbb szépségekért (úgymint egy-egy látványos trükk, elszánt becsúszás, életerős lövés) is hálás volt. És hogy ne kelljen csupán ennyivel beérniük a szurkolóknak, arról az amúgy is aktív Szkukalek Igor gondoskodott, aki élete első magyar bajnoki gólját rúgta. Ez a találat jeladás is volt, hiszen afféle slusszpoénként még Dragóner Attila is mattolta a vendéggárdát, igaz, ezzel a fejesgóllal Horváth Gábor kapusnak nem lesz könnyű elszámolnia főnökeivel…

A két ősi rivális párharcában ez volt a kilencvenedik FTC-diadal, de a zöld-fehérek 2000 tavasza óta először tudták térdre kényszeríteni az Üllői úton a Honvédot.


Percről percre

11. perc: Leandro futott el a bal oldalon, majd középre adott, a beadásra érkezett volna Gera és Tököli is, végül a Dunaferrtől szerződtetett gólkirály került kedvezőbb helyzetbe, és egy remek mozdulattal 11 méterről, jobbal a jobb felső sarokba lőtte a labdát.
1–0
20. perc: Kapic, Gyepes, Kriston összjáték után Kriston a jobb oldali alapvonal közelében alaposan megforgatta Laczkót, majd beadta a labdát, amelybe Gera sarokkal még beleért és Leandro először ugyan öt méterről a felső lécet találta el, de a kipattanót – miután Babos Ádám késlekedve próbált felszabadítani – már ballal, négy méterről a kapu közepébe helyezte.
2–0
32. perc: Gera a jobbösszektő helyén Téger mellől laposan a mélységből érkező Lipcsei elé gurított, a Ferencváros csapatkapitánya már kapura lőtt volna, amikor Dubecz az utolsó pillanatban becsúszva tisztázott a tizenhatos vonalánál.
34. perc: Leandro végzett el szabadrúgást a balösszekötő helyéről, a hoszszú oldalra ívelt, ahonnan Dragóner hat méterről felugorva Tóth József kezébe fejelte a labdát.
35. perc: Gera vette észre remekül a Kispest tizenhatosának bal oldalán üresen álló Leandrót, a brazil légiós pedig egy átvétel után 14 méterről, ballal, félmagasan, nagy erővel lőtt kapura, de Tóth József bravúrral kiütötte a labdát.
44. perc: Laczkó szöktette a jobb oldalon üres területre befutó Torghellét, a kispesti csatár egy csellel becsapta Vukmirt, majd lágyan középre ívelt Piroskának, aki hat méterről a bal alsó kapufa mellé csúsztatta a labdát.

54. perc: Leandro a bal oldalról ívelt be egy szögletet, Gyepes a hosszú oldalon Dulca fölé emelkedve öt méterről gyengén a kapu fölé fejelte a labdát.
57. perc: Szkukalek és Leandro játszott össze a vendégek tizenhatosának bal sarkánál. Leandro visszagurított Tökölihez, aki lövőhelyzetet keresve befelé cselezett, végül visszagurított Kriston elé, ám a középpályás jobbal középről, 18 méterről a kapu fölé lőtte a labdát.
75. perc: Somorjai a jobb oldali szögletzászlótól adta be a labdát, Tököli egy átvétel is némi kivárás után Szili elé tálalt, és ő futtából jobbal, 21 méterről az égbe küldte a labdát.
76. perc: Gera a balösszekötő helyéről lyukra futtatta a mélységből beinduló Szkukaleket, a szélső középpályás Hercegfalvi mellett megtolta a labdát, majd azt ballal, éles szögből, négy méterről a kapu közepébe helyezte.
3–0
81. perc: Kiütötték a Kispestet: Lipcsei a jobb oldalról végzett el sarokrúgást, a hosszú oldalon menetrendszerűen érkezett Dragóner és hét méterről a kapura fejelt, a labda Horváth Gábor hasa alatt lelassult ugyan, de azért túljutott a gólvonalon – ez bizony potyagól volt…
4–0