Már megint csak álmodoznak

" –Írja csak le nyugodtan, a nemzetközi kupaindulást akarjuk kiharcolni. Sőt, akár bajnokok is lehetünk.– Hangzatos kijelentés, főképp, hogy nem is ismeri a játékoskeretet…– Valóban kevés futballistát ismerek az együttesből, de hiszem, hogy rengeteg munkával és jó küzdőszellemmel sikert tudunk elérni.”Az idézet lapunk 2001. június 27-i számából való, a fentieket bizonyos Slavko Kovacic jelentette ki. A Vasas labdarúgócsapatának életébe megváltóként érkező menedzsment kiszemeltje volt a horvát származású osztrák állampolgár.Utólag egyértelmű: Kovacic megbukott. Persze, ez nem csak a tréner hibája, mert olyan, kis túlzással "utcák-terek bajnokságokból” érkezett külföldiekkel kellett dolgoznia, akik még a honi élvonal színvonalát sem ütötték, ütik meg. (Mára afféle szimbólummá vált a máltai bajnokságból érkezett nigériai csatár, Anonam Orosko, akinek rövid itt-tartózkodása idején a legemlékezetesebb momentuma az volt, hogy egy edzőmeccsen a huszadik percben napszúrás miatt cserét kért…)Példátlan edzőváltás

A bajnokság negyedik fordulójában, a negyedik vereség után Kovacic is érezte, hogy a fentebb leírt célkitűzés túlzott, ezért az Újpest elleni, 4–2-re elvesztett találkozó után így nyilatkozott: "…nemzetközi kupaszereplés helyett már azt a célt tűzzük ki, hogy a középmezőny élén végezzünk, és bekerüljünk a rájátszás elitjébe”.
2001. augusztus 4-ét írtunk ekkor, szombati nap volt, és már hallani lehetett a hangokat, miszerint a tréner nem tölti ki szerződését Angyalföldön.
Ezek után olyan eset történt, ami minden bizonnyal a Guinness-rekordok könyvébe illik: Tóth Bálint szakmai igazgató fél napig vezetőedző volt Angyalföldön, aztán a klub vezetése viszszahelyezte pozíciójába Kovacicot.
Kovacic tehát maradt –még egy vereség erejéig.
Leváltását követően, még aznap, vagyis augusztus tizenharmadikán (az előzményeket ismerve példás gyorsasággal) kinevezték vezetőedzőnek Komjáti Andrást, akinek 2000 nyarán egy bronzérem megszerzése után kellett távoznia. Az ősvasasos szakember munkába állása előtt így fogalmazott: "Nem szeretnék most előhozakodni a klubhűség kifejezéssel, mert az utóbbi időben ezt a Vasasnál többen csak mondogatták, ahelyett, hogy valóban a klubért dolgoztak volna. Edző vagyok, kaptam egy feladatot, melyet izgalmasnak tartok. Ennyi az egész. (…) Egyelőre össze kell raknunk a csapatot, el kell hitetnünk a játékosokkal, hogy képesek győzni, és akkor decemberben talán olyan helyen állunk már, amely bizakodásra adhat okot. Lehet az a nyolcadik-kilencedik hely is, az a fontos, hogy ne szakadjunk le az élmezőnytől. Ha ez sikerül, a télen esetleg megerősíthetjük a csapatot, és akkor valóban lehet majd beszélni komoly célokról. De ez még odébb van, hol az az első győzelem…?”

Lelkesedés után kiesés

Nos, a várt első győzelem –és az első megszerzett pont –augusztus 27-én, a hetedik fordulóban született meg, amikor az angyalföldiek 2–1-re legyőzték a Dunaferrt.
Úgy tűnt, talán megmenekülhet a nagy múltú, kilencvenegy esztendős egyesület, és nem kell hatvan év után ismét a második vonalban szerénykednie. Komjáti csendben, felhajtás nélkül dolgozott, és bár a tizenkettedik pozícióból nem igazán sikerült előrelépni, a hátrány csökkenni látszott.
Ez akkor, a meglévő játékosállománnyal bravúrnak számított…
A következő fordulat novemberben történt, amikor a Vasas futballcsapatában hetvenszázalékos tulajdonrészt szerzett a korábban Kispestről ismert üzletember, Rácz Gábor. A tulajdonos székfoglalójában beszélt a jövőről, és már sejtetni engedte a soron következő edzőváltást. "A Vasas név igenis érték, ennek a klubnak a hagyományai felelősséget és kötelezettséget rónak minden vezetőre. Élni kell tudni ezzel a lehetőséggel, ki kell használni a Vasas megmaradt nimbuszát, és nekem, nekünk ez a célunk. (…) A Vasas olyan mélyponton van, aminél gyaníthatóan lejjebb már nem kerülhet, üres a kassza, utolsó a csapat, ez a mínusznál is mínuszabb érték. Ezt vettük meg most, és az első részlet, a kétszázmillió forint már a klub kasszájában van. (…) Felesleges itt körmondatokkal előrukkolni, hímezni-hámozni, ha kell, akkor edzőt váltunk, bár ez egyelőre nem aktuális.”
Aztán aktuális lett…
"Emelt fővel hagyom ott a kispadot, mert az, amit vállaltam, vagyis, hogy maradjon reményünk a bentmaradásra, ne szakadjunk le, azt teljesítettem” – így volt kénytelen nyilatkozni Komjáti, miután az őszi huszonkét fordulót tizenöt ponttal záró (és a bentmaradást jelentő helytől hat ponttal elmaradó) együttes irányítását december tizenkettedikén Kiss László kapta meg. Ô nem tagadta, várt már erre a feladatra: "Óriási kihívás a számomra, hogy a nehéz helyzetben lévő Vasast irányíthatom, és ígérem a szurkolóknak, azon leszek, hogy a csapat bent maradjon. Ehhez erősítenünk kell, amihez megvannak a feltételek, ráadásul bravúrokra van szükségünk.”
Az erősítések sem maradtak el, de erről majd később.
Előbb idézzünk fel egy részletet abból a nyilatkozatból, amit Kiss László egy nappal később, az első Fáy utcai edzés után az elvárásairól mondott: "Most például egyfajta válságmenedzselésre lesz szükség Angyalföldön, éppen ezért dolgozunk, dolgozunk és még többet dolgozunk majd a jövőben. És ez nem csupán az edzésekre értendő, hiszen a tréningek mellett a mérkőzéseken is hatalmas munkabírást várok el a futballistáktól. Azt ugyanis tudomásul kell venni, hogy a professzionális futball ma már korántsem játék, sokkal inkább egy munka, amelyet csak profin lehet végezni.”
Ekkor még nem tudtuk, de később beigazolódott: a szakembernek némi igaza volt…
Szóval az erősítések: bár igazi sztárt nem sikerült szerezni –a megkeresettek listáján szerepelt például Tököli Attila, Dvéri Zsolt és Zováth János –,érkezett többek között Hrutka János, Bükszegi Zoltán, Váczi Zoltán és Aranyos Imre.
Csodák csodájára nagyon bekezdett a csapat: győzelem az akkori listavezető ellen, tíz emberrel –a Gyánó Szabolcs-féle köpés és gólöröm máig emlékezetes –,iksz Zalaegerszegen, döntetlen a Kispest ellen, pontszerzés kilenc emberrel Újpesten, majd újabb döntetlen a Sopronnal.
Aztán jött két vereség, és 2002. április 11-én kinevezték azt az edzőt, Tornyi Barnabás személyében, akivel végül befejezte az idényt a gárda. Míg korábban minden edző szépnek látta a jövőt, Tornyi már nem tűnt bizakodónak: "Nem ígérek varázslatot, egyszerűen csak dolgozom, és igyekszem úgy összerakni a csapatot, hogy sikeresek legyünk. Nagy kihívás ez a számomra, de hát ezt már megszoktam az évek során. …Szándékosan nem használtam a reménytelen kifejezést, mert igenis van esélyünk a bennmaradásra, még ha nem is lesz könnyű menet. ”
Nem is lett, olyannyira, hogy végül a Vasas Debrecenben, a harmincötödik fordulóban elszenvedett 6–3-as vereség után behozhatatlan hátrányba került.
2002. május 11-én a Vasas – hatvan év után – ismét a másodosztályba zuhant.
Ez pedig minden eddiginél nagyobb válságot okozott. Rácz Gábor ugyanis kijelentette, csak az első osztályban tudja elképzelni szerepvállalását. A súgók és segítőik egyre hangosabbak lettek, érezték, hogy a tulajdonos elbizonytalanodott, így újra a Vasas léte lett a kérdés.
A játékosok egyre kevesebbet értenek a jelenlegi helyzetből, pénteken például azt sem tudták, hogy kell-e edzeniük. Nekik –és a szurkolóknak –senki sem mond semmit. A játékoskeret egyre fogy, a jó képességű labdarúgók már elmentek, s minden épkézláb futballistáért van jelentkező. Ráadásul a játékosok levelet küldtek az ügyvezetőnek, s azt közölték Iványi Károllyal , nem fogadják el a vezetés által kiszabott büntetést, és ha nem kapják meg járandóságukat, feljelentik a klubot. Információink szerint egy futballista már meg is tette a szükséges jogi lépéseket, és ha a többiek is követik a példáját, könnyen elképzelhető, hogy szabadon igazolhatóvá válnak a játékosok. Persze az is lehet, hogy a labdarúgók már csak erre a lépésre várnak… Hiszen Rácz Gábor a csütörtöki ligadöntés után, amikor végleg szertefoszlott az élvonalban maradás illúziója, jelezte: nem vállalja a másodosztályt.

Ellentétes nyilatkozatok

"Ha nem engednek az első osztályban elindulni, akkor nem hagyom csapatomat a második vonalban szerepelni –jelentette ki a tulajdonos. –Ezenkívül felszólítom Muszbek Mihály ligaigazgatót és Demján Sándort, hogy mondjanak le a futballban betöltött pozíciójukról.”
Persze erősen kétséges, hogy az MLL vezetése teljesíti-e a Vasas tulajdonosának követelését, az azonban érdekes folytatás, ha Rácz sértődöttsége nyomán az NB III-ba száműznék a csapatot. Így ugyanis a profialakulat amatőrré minősülne, és az eddig befektetett pénzéhez már nem juthatna hozzá az üzletember.
Rácz Gáborral ellentétben Iványi Károly ügyvezető (akinek az elmúlt napokban az autóját is megrongálták) arról tájékoztatta lapunkat, hogy a csapat készül a másodosztályra, s egyértelműen a feljutást célozza meg.
"Ehhez –tette hozzá Iványi –megvan az együttes gerince, e játékosokhoz pedig sikerre éhes, tehetséges fiatalok csatlakoznak majd. A Vasasnak meg kell tisztulnia, fel kell frissülnie, és ez a folyamat tulajdonképpen már meg is kezdődött…”
A gerinc tehát adott –legalábbis ami a játékosokat illeti…
Azok az angyalföldi szurkolók, akik látták a piros-kék "éhes fiatalokat” például az MTK elleni edzőmérkőzésen, amikor már Csábi József ült a kispadon (1–6), aligha fogadnának nagy összegben az ügyvezető által beígért azonnali visszakerülésre…